„Azt akarjuk látni, ami láthatatlan”
A Modern Filológiai és Társadalomtudományi Kar Irodalom- és Kultúratudományi Intézetének ülését az intézetvezető, Szitár Katalin nyitotta meg, aki arról beszélt: a köztudatban élő Gárdonyi-kép jelenleg átalakulóban van, ezért különösen örül annak, hogy az emlékülésre az egyetem falai között kerül sor.
Az író dédunokája, Keller Péter nyitotta a napot Dédapám arca című előadásával, melyben az arcok és a lélek, a látás és láttatás problematikájával foglalkozott. Gárdonyi a magyar ember alaptípusait családjában látta meg, így például Dobó István alakja Cziegler Sándort, az író édesapját idézi, Baloghné alakjának megformálásában pedig édesanyját tekintette mintának. Keller Péter A láthatatlan ember egy idézetét tette meg eszmefuttatása alapjául, mely így hangzik: „Az embernek csak az arca ismerhető, de az arca nem ő. Ő az arca mögött van. Láthatatlan.” És bár az arc a lélek tükre, nehéz megtalálni azt a módot, hogy az ember megismerhesse a másikat. A regény hőse, Zéta más, mint kora embere, hiszen könyvet ír, azzal a céllal, hogy meggyónja bűneit, ezzel pedig az olvasó iránti tiszteletét fejezi ki: teljesen kiszolgáltatja magát neki. Az Isten rabjai című regényben Margit arca egy csoport arcaként interpretálható, hiszen az összes magyar szent felismerhető benne. Az előadó több Gárdonyi-műben is áttekintette az arc motívumát, mint a másik megismerésének és önmagunk megmutatásának problematikáját.
A második előadó, Brassai Zoltán „Mejhöz hasolló lyókat kívánok” címmel Gárdonyi Göre-történeteiről mesélt. Az írót szűkebb családja szólította Görének, innen az elnevezés. E novellákat Gárdonyi élete végéig írta, összesen 10 kötet jelent meg, ebből 2 posztumusz. Szövegükön rengeteget csiszolt az író. Jellemző rájuk az egyedi helyesírás és szóhasználat, a típusalkotás, mely többek között a falusi ember olykor esetlen viselkedését hivatott bemutatni.
Tölgyesi József a néptanító szerep felől közelítette meg az írót, a tanítóság és az irodalmiság kapcsolatáról beszélt. Gárdonyi 18 évesen kezdett tanítani, és bár csak egy évig volt tanító, ez maradandó élmény volt egész életére. Devecserben 1882. december 9-én köszöntötték újonnan érkezett pedagógusként, amit a fennmaradt jegyzőkönyvekből tudhatunk meg. Itt nyerte 19 évesen az iskola igazgatója által kiírt pedagógiai pályázat első díját, olyan pedagógusok előtt, akik már 19-20 éve a pályán voltak. A második pályázati időszakban csak egyetlen pályamű érkezett be – Gárdonyié, ám amikor ennek eredményét kihirdették, ő már nem volt az iskolában. Dabronyban tanított ezután, ami az előadó szerint az Egri csillagok kezdő jelenetének megihletője is lehetett. A patakparton volt az iskola, és mivel kerítés akkor még nem volt, a gyerekek tanítás után gyakran mentek játszani a patakhoz, mely Vicuska és Gergely paradicsomi világát juttathatja eszünkbe.
Kovács Gábor a „narratív paralelizmus” felől közelítette meg az író prózáját Gárdonyi és a »más szóval a szót«” című előadásával. A Leánynézőben című Gárdonyi-műben egy vak férfi megy háztűznézőbe egy olyan lányhoz, akit a környezete pulykatojásnak nevez, viszont a férfi ezt a jelzőt a mandulaszappan szóra cseréli fel a lány kellemes illata miatt. Az elbeszélés e metaforák közötti küzdelemről szól. Az előadás szerint minden prózai mondanivalónak összefoglalhatónak kell lennie egyetlen ellentézises mondatban. Ilyen például az Ida regényében a „férj, aki beleszeret feleségébe.”
Az emlékülésen minden előadás után Heizinger Anita és Tokos Bianka olvasott fel Gárdonyi műveiből. Az alábbi vers üzenetét minden jelenlevő hazavihette magával:
„Olyan a szív, mint a labda:
a játszó sors dobja-kapja.
Mennél inkább ütik-verik,
annál feljebb emelkedik.”
(Gárdonyi Géza)
Heizinger Anita
Fotók: Domján Attila
