Külső út – belső utazás

Hász Róbert körülményektől, de legfőképp önmaguk elől menekülő hősei végtelenített utazásokat tesznek a történelmi korokban, néha jelképesen, hogy visszataláljanak önmagukhoz. Így történik ez a Diogenész kertjében, a Sok vizeknek zúgása arab, héber, görög miliőjű novelláiban, a Végvár jugoszláviai kataklizmájában vagy A künde tizedik századi, keresztény-pogány világában. A szerző A Vénusz vonulásában sem tér el ettől a belső katalizátorként működő tárgykörtől: az életcélját kereső, utazó főhős ezúttal Sajnovics János 18. századi nyelvész, matematikus és csillagász.

A külföldön is elismert, Márai Sándor-díjas Hász Róbert műveinek kulcsa elsődlegesen lételméleti. Az író műhelymunkájában fontos szerepet játszik 1991-es menekülése a Vajdaságból, az áttelepülés, mégis azt mondhatjuk, hogy belső motivációja ennél mélyebben, a világszemléletében keresendő.

A Vénusz vonulása tárgyilagos tanúvallomásnak hat, noha erősen érzékelhető benne Hász Róbert morális felfogása, amellyel régebbi korokban vizsgálja a mai világ és a társadalom torzulásának okait. Ez a 18. században játszódó regény Wilhelm József szerint „szellemi-erkölcsi útikönyv” korunk kiismeréséhez. A kultúrtörténeti toposzok: az utazás és a tenger itt is meghatározóak, jelentésük egyre bővülő; a hazatalálás célképzete révén rokonítható Győrffy Ákos Haza című kisregényével.

Hász prózájának egyik sajátossága, a magányérzet megjelenítése nemcsak arra utal, hogy az adott közösség nem befogadó, hanem egzisztenciális hátterű, valószínűleg az ember egyedüllétre áhítozó természetéből ered. Mindez elhozhatja a belső, lelki szabadságot, a személyes döntés már nem kényszer, hanem az egyén önfelmúló cselekedete. A künde főhőse, Stephanus Pannonius nem sokkal halála előtt erről így vall: „[a]ztán kezdett előttem megvilágosodni, ahogyan az évek sorjáztak körülöttem, hogy...a kitaszítottság és a magány jelenthet akár kegyelmi állapotot is, nem feltétlen büntetést. Mert mily különb ajándékkal lepheti meg a Mindenható az embert, mint azzal, hogy szembesíti önmagával, s őrá bízza, nem mások ítéletére annak eldöntését, hogy életében tisztességgel cselekedett-e vagy sem”.

A Vénusz vonulásának főhősét is gyakran látjuk magányos töprengésében, sétája közben a ködbe burkolózó, kis északi szigeten. Bár a mű a 18. századi utaztató regények utódja, valójában metafizikai kalandra hív bennünket. A két jezsuita szerzetes, a világhírű tudós, csillagász Hell Miksa és Sajnovics János Mária Terézia kegyeit élvezve elindul Bécsből, átkocsikázik Európa nagyvárosain, hajóra száll Trøndheimben, hogy Norvégia legészakibb partjain, a kis Vardø szigetére érve fontos küldetést teljesítsen. Fel kell építeniük egy obszervatóriumot, hogy abból megfigyelhessék a Nap-Vénusz 1769. június 3-i együttállását, és számításokat végezhessenek a Nap és a Föld távolságának megállapításához.

A küldetést VII. Christian dán király finanszírozza, de a háttérben sötét erők is működnek: a jezsuita szerzeteseket száműzni akarják a közéletből. Rendjüket (a Bourbonok példájára) sorra feloszlatják. A felvilágosodás korában, a francia forradalom előtti Európában járunk, mikor is Swift és Voltaire tudományos-fantasztikus kalandregényei filozofálnak sziporkázó szellemességgel és maró gúnnyal az ember és a társadalom bűneiről és hibáiról. 

A Vénusz vonulása fejlődési regény is. Az ismereteket gazdagító, hosszú utazás lehetőséget nyújt a hősök belső, lelki gyarapodásának ábrázolására is. Hász Róbert hónapokra összezár két ellentétes személyiséget. Hell Miksából, a rigorózus, önmagához is szigorú, kutatásainak élő tudósból az út végére társaságot élvező, kedélyes, szellemes, már-már hedonista, ínyencségeket kedvelő lény lesz, aki legyintéssel intézi el a kötekedést. Sajnovicsot szülei kilencévesen íratják be a győri jezsuita rendbe, később Hell Miksa a mestere, majd nagyszombati elzártságából hívják meg a nagy útra. Az igazságot szomjazó ifjú épp komoly válságot él át, hitbeli kételyek gyötrik, kísérti a nemiség, és súlyos gyomorbántalmakkal küzd. Az út során testileg-lelkileg megerősödik, maga dönt sorsa felől, sőt önmagát felülmúló nemes cselekedetre lesz képes.

A regény fikciós, de alapját Sajnovics János 1768-71 között írt naplója képezi, melyet 1991-ben fordítottak le latinból magyarra a Veszprémi Egyetemen, és mintegy hét éve jutott Hász Róbert kezébe. A feljegyzésekben több regényre való téma is van, ezek közül az író csak a két legfontosabbat ötvözte: a tudós csillagászok küldetését és Sajnovics nyelvtudományi munkásságát.

Hász Róbert most is kedvelt módszerét alkalmazza: mesél – „a történet az a váz, melyre a legmélyebb filozófiát is ki tudja feszíteni”, vallotta egy interjúban –, vállalva ennek minden kockázatát. Rendkívül összefogottan, ökonomikusan bánik az anyaggal, ez külön érdeme a könyvnek. (A kündében felborultak az arányok, a hadurak meséje agyonnyomja a történetet, a regényt a befejezés menti meg, a meghökkentő fordulat, amely egyébként minden művének fő vonzóereje.)

A történetmesélést a hazai irodalmi elit idejétmúltnak tartja, de a szerző ezzel nem törődve mintegy visszaszerezte ennek az írásmódnak a létjogát a posztmodern szövegirodalom korában. Ars poeticája: „Minden leírt sort vétkes pazarlásnak éreznék, ha nem ennek az igénynek a kielégítésén fáradoznék.” (Helikon, 2013. márc. 10.)

Mondandóját ugyanakkor átszövik a lételméleti, morálfilozófiai kérdések. Prózapoétikailag ezek egyrészt a viták hosszú fejtegetéseiben, legfőképp azonban a földi poklot jelképező „sötétség” és a más dimenzióra nyitó „világosság” motívumpárjában jelennek meg. Ez diadalmaskodik a Diogenész kertje misztikus befejezésében, és A Vénusz vonulása sem véletlenül zárul december 21-ével, amikor a fény legyőzi a sötétséget. Fontos szerepet kapnak még az álmok, látomások és csodák. Ebben Darvasi László prózanyelvével és világlátásával mutat hasonlóságot.

A regény legfontosabb mellékalakja I. F. Raskovitz, a szigeten élő száműzött, aki magányában a világmindenség képzeletbeli utazója lesz, és ő szembesíti Sajnovicsot hitének kisszerűségével. Fantáziája benépesíti a lakatlan világűrt, új dimenziókat tárva a szerzetes elé. Az éles, drámai helyzeteket Hász elkerüli, a külsődleges megnyilvánulások helyett a lélek belső tájain zajlanak a csatározások, mi csak az eredményt érzékeljük, a főhős végső, döntő cselekedetét.

Hász prózájának másik lényeges eleme az emlékezés. A szerző szerint a memória megbízhatatlan, emiatt a valós történetírás lehetetlen. A Vénuszban erre utalhat a mulatságos kakasviadal Hell Miksa és Sajnovics között egy tál epres tej elfogyasztási ideje és helye miatt. Szerencsére a napló megörökített minden mozzanatot, Sajnovics frissiben lejegyezte a legfontosabb eseményeket.

Ha fikció, annál remekebb a nyelvész anyaggyűjtésének leírása. Sajnovics a szigetre érkező lapp kereskedőktől szerzi ismereteit, és az elmélet a szemünk előtt változik át szépirodalommá: az egyik kereskedő beveri a fejét, elkáromkodja magát, majd azt mondja: „károdom”. Az Epilógusból tudjuk meg, hogy 1770-ben, úton hazafelé, Koppenhágában született meg A lapp és a magyar nyelv azonosságának bizonyítása, a finnugor nyelvhasonlítás alapműve.

A Vénusz vonulásának fontos erénye a korfestés, a művelődéstörténeti ismeretek könnyed regényesítése, a miliőrajz: Mária Terézia lakosztályának, Hell Miksa szerény munkaszobájának a dán királyi lakomának érzékletes leírása, valamint a korabeli hírességekkel (Friedrich Bachhal, Mozarttal, az ifjú Goethével) való találkozások becsempészése a történetbe. Remek az átlátható, tiszta szerkezet, melyet lineárisan követ az elbeszélés. Hász Róbert szövege mindig előrevetíti a főhős problémáit, bevonva az olvasót a megoldás menetébe. Ám legtöbbször tartogat egy váratlan fordulatot.

A regény befejező pillanatképében a főhős sánta kutyája kíséretében visszaindul az épületbe a fény érkeztét ünneplő társasághoz. A Vénusz vonulásáról, a sikeres számításokról, rendjük sorsáról már csak az Epilógus tudósít. Amennyiben az író Sajnovicsban egy olyan ember valós portréját rajzolta meg, akinek nincs szüksége külső és belső utazásra, felmerülhet bennünk a kérdés: fordulat előtt áll-e Hász Róbert alkotói pályája témák, jelképek és motívumok tekintetében? Talán ez is kiderül a következő regényből.

Hász Róbert: A Vénusz vonulása. Kortárs Kiadó, 2013.             

Mosonyi Kata