Vattacsomag léghuzatban – Józsa Emő versei
VATTACSOMAG LÉGHUZATBAN
JÓZSA EMŐ VERSEI
Rövidke vers
belefontalak
az erdő nyolc színébe
ősz van örökre
Anyám axolotl
Távolodó hajad
Merülő neved
Csak kapkodok
Hínárgyöngyös füled
Vakuló szemed
Siklóvá alakod
Kocsonyás mélytested
Már csak két végtagod
Anyám az axolotl
Balatonfüred
Alkony lebben át
erkélyen – sem itt, sem ott
nem vagyok otthon
Meleg pókhálón
átvetődő holdsugár-
őzcsorda árnya
Azt hittem akác-
Már gesztenyeillat volt
Mikor elhagytál
Akvarell
Nézd, kigyúltak a fények Fiumében
Tengerbe tűnik a part
Mindent elnyel a homály. Este.
Víz találkozik vízzel
Eső és kolostorszínű pára
Vijjog, zuhog, csapod, habzik
Temetem gondolataim.
Vékony harang, üdvözlégy Mária
Sárga nárciszok, lilára
karcolja a zuhogó sötét
Feketék a ciprusok
Összefolynak a sós kékek
Érzelmeim egyedüli
fegyelmezett formái
Tiéd ez az akvarell.
Szerelem
Sejtelmesen csillog
egy körte fémes burka
Csillag tükre,
fagyott szardínia
téli éjjel
Vattacsomag leng
a léghuzatban
Fennakad egy
holdsugárszikra
fehér gyöngyfüzéren
Aztán csend.
Felhővé fakul
a böszme égi lámpás
Feléd fordulok puhán
Hattyútakaró a mínusz tízben
Hajnalodik.
Az örök szeretőhöz
Emlékszel?
Egyszer felhúztam a szoknyám
lassan, finoman, combig
Fehér csipkevarázs
Kézzel horgolt vastag
Cérnaharisnya
Feketetón a vásárban vettem
Húsz lejért
Emlékezz! Megcsodáltad
ferdén, ív alakban rám felnéztél
Ajkadon bávatag, buja mosoly:
éreztem, hogy nő vagyok
különleges, csodálatos, egyszeri
Királynő a kolozsvári szegénységben
Lopott nap az ifjú boldogságból
20 lejért
Egy baráti társaságnak
Őszi szögben, ferdén
szívja pogány Istenünk
a tájat
Elhullott mind, ki étket,
italt adhatott:
Szőlő
Búza
Napraforgó
kóróján parázslik,
aszottan csügg –
körös körül
szemhatárig.
De milyen az ember,
mint a vadkender
remél: jövőt, esőt,
fegyelmezett hazát.
Együtt imádkoznunk nem lehet.
Kis-boldogasszony elsírta összes könnyeit;
Ím hiába.
Mint összement ruha
olajosan csillog tavunk
Halai száraz köveken
bűzlenek kiterítve
Aszályvidék.
Adósország.
De milyen az ember –
mint a kender:
kapaszkodik.
Remél.
Kőbe zárja Páljait.
