Álomrendészet

Újratervezés

Kehidakusstány egy Isten háta mögötti, meghatóan kietlen kis tanyáján Józsi néni egy szál szalmakalapban feji a tehenét a pajtában, miközben azon morfondírozik magában, hogy ha majd egyszer meghal – tán nem is oly sokára –, legfeljebb háromezer év múlva szeretne csak reinkarnálódni, amikorra már a teljesen felesleges fajok zöme biztosan kihalt e bolygón. Mondjuk, az emberi faj, konkrétan és egészen, úgy, ahogy van. Mert az emberiség valamennyi problémája az ember miatt van. Mert az ember különböző nyugtalankodásai miatt támad minden zaj és baj, bűn és bűnhődés, rossz és rossz e földön. …A fényesre erodálódott elméjű Józsi néni majd akkor születne legszívesebben újra, ha beköszönt egy valódi űrkorszak, s mindenki a legmodernebbül békés már, > ám aki mégis gyűlölködne, meg szívesen buzgálkodna forradalmilag, azt az Űristen tüstént elpárologtatja lézerszemével mindenféle teketória és hosszas tárgyalás meg zugügyvéd nélkül.
…Abban a világban nincs több bús szürkeség, se gyűlöletbeszéd, se véget nem érő polémia, csak hosszan elterülő smaragdzöld legelők, csilingelő nyerítések és lucernapuding. Nincs több penész, se pénzmosás, se megalázó zabla, se sarkantyú. Nincs pocsék túlfogyasztás, pazarlás, se hulladékgyár. Nincs több faji zavargás, se fundamentalista lázongás, nincs több osztályharc, a rasszizmus pedig okafogyottá válik, > mert mindössze egyetlen hibrid faj népesíti be a földet, a Lóember. Vagy Emberló. Vagy lóklón. …Félig emberek, alulról meg paripák. Mert az ember és a ló génjeiből összegyúrt mutáns sokkal rentábilisebb, mint a sima ember, aki fizikailag kicsi, lassú, pulóver nélkül fázik, örökké törékeny, nincs sörénye és nehezen viseli, ha a hátára ülnek. … Egy új és stabil létformáról van szó, mely abszolút fenntartható, környezettudatos és vegetáriánus. > Habár vannak problémák, mert a ménesben közlekedők elfoglalják az egész sétányt, ám a spontán itt-ott elpotyogtatott, nagy mennyiségű végtermékük társadalmi vonatkozásait ugyanúgy nem érdemes túlgondolni, mint azt, hogy ki a telivérebb.
…Szóval egy merőben új civilizáció ragyogja be a bolygót. Ám a régieket nem irtották gorombán ki, hiszen még maga az emberiség is beismerte anno saját fajának elavultságát, hiábavalóságát, így hát a lónép békés csendben hagyta elfogyni őket, kihalni, elmúlni, hiszen a tervezett evolúció nem lóverseny.
…E lónemzedék igen összetartó önmagával, csak kifelé zárkózottabb, mindössze a Vénuszon élő, kénsavtűrő muréna közösséggel és az enyhén túlnépesedett busa kolóniákkal áll diplomáciai és kereskedelmi kapcsolatban, mert a földi tévécsatornákat ők szolgáltatják (köztudott, hogy „ha a murénák összeállnak a busákkal, ott szem nem marad szárazon”, híresek az igényes szórakoztató műsorok gyártásáról), de más tekintetben amúgy nem járnak össze a lóemberekkel.
…Ilyen ez a szép új világ. Nincs többé abraktalanság, és a legális kockacukormezők oly könnyedén hozzáférhetők a lónép számára, akár a biodiverz gazdaságokban termelt sárgarépa-állomány. Persze még e idilli ökoszisztémába is könnyedén beköszönthet a szar – nincs mit tenni, jobbára ilyen a teremtés és pusztulás örökké lüktető tánca, a védikus teremtéselmélet szerinti ritmikus ciklikusság. Mert: tegyük fel, hogy eme utópisztikus kentaur társadalom csúcsán áll egy királynő, aki félig kanca, félig királynő, s egy szép nap unatkozni kezd, mert minden túl kerek és túl jól megy. És akkor szájával rút mulatozásba kezd, szívében az eretnekség igényének bősz lángja lobban, s felrúgva a rendet, hatalmával öncélúan visszaélve, elüget egy Időlyukhoz, mert retrográd érzelmei támadnak. > Tudja, hogy az időlyukban előre, a jövő irányába nem lehet haladni, csak visszafelé. És ő bizonyos tekintetben vissza is vágyódik valahova, …nem tudja, konkrétan és képszerűen hova, mert a régiek összes vívmánya, emléke, tudása és kulturális miegyebe központilag törölve lett, hogy tisztán indulhasson az új faj – csupán egyetlen zenei műfajt tartottak meg az Ősöktől, a techno-klezmert, mert négy lábon is jól lehet rá ropni. > Szóval, a királynő megáll az Időlyuk előtt, maga se tudja, hová tartana, csak valahova visszafelé… aztán felnyerít, majd fejest ugrik a fodrozódó időhullámokba. Fogalma sincs róla, hogy az idő örvénylő mélységéből a szingularitás szubatomi szellői az 1930-as évek Észak-Walesében vetik partra őt. Érkezése után, hogy a múltban senki ne rémüljön tőle, új testet kalibrál magának sebesen, ami immár teljesen hagyományos „régiemberes”, kicsit se lószerű. Új és korhű lábaival aztán besétál egy közeli városkába, ám a kultúrsokk nem marad el. > Talán szíve sóhaját hallották meg az idő istenei, mert a primitív izgalom, a nyers rögvalóság és a züllött elmaradottság egyik aktív korszakába és helyszínére toppant be. …A királynő mélán, elcsigázottan, de cseppet sem erőtlenül lapozgat a feltáruló látványélmények közt. Beépített transzlátorprogram teszi zökkenőmentessé a helybeliekkel folytatott kommunikációt. Mivel a kreált emberteste elég jó nő, hamar szemet is vet rá egy fiatal fiatalember. Így ismeri meg a királynő a korán árván maradt kefekereskedőt, Scott McKenzie-t, aki egész nap kefét köt. > Már az első találkozásuk alkalmával megosztja az inkognitóban lévő turistakirálynővel, hogy a jó kefének a príma minőségű lószőr rost a titka, mert így lesz tartós a sörtéje. A királynő fújtat egyet, majd jobb lábával önkéntelenül kaparni kezdi a földet, ám az érdekes tájékoztatásért cserébe beavatja a fiút a nukleáris gasztronómiába, amiből Scott nem sokat ért. …Néhány korsó szűretlen árpasör után Scott McKenzie bemutatja a királynőt a Szemfüles Varjú pultosának, aki azonnal bele is szeret a szépséges idegenbe. Mivel az érzelem kölcsönös, szinte még aznap egymáséi lesznek és örökbe fogadnak egy nagy kisfiút, Scott McKenzie-t. Szerelemszínű, balzsamos heteket élnek hármasban a hosszú, illatos naplementék alatt.
…Ám kapcsolatuk lassan kihűl, úrrá lesz rajtuk a közös magány, amin már a legintenzívebb párterápia sem segít, jottányit se! A királynő visszavágyakozna régi státuszába – ami szintén magányos volt bár, de legalább proaktív. > Már úgyis késő bánat, mert ha akart volna se tudott volna visszaugrani, hisz a téridő folyosók bizony még mindig egyirányúak, ott nincs retúrjegy, karácsonykor sem… Legfeljebb még visszább mehet, ha akar.
…Mindegy is, mert az időközben magára hagyott lóbirodalom hanyatlani kezdett, így a múltban ragadt királynő státusza lassacskán okafogyottá vált. > Azért történt mindez, mert a suta lónő üresen hagyta trónját, régense meg nem volt, és senki más se, aki négy patával állt volna a földön, s annyira értett volna a világuralomhoz, olyan transzcendens módon, ahogy ő. Nem készültek preventíven ilyesmi önkéntes államcsínyre, így utódlásra sem került sor, „és túl strapás is a királynősködés” – fanyalogtak fújtatva az udvarhölgyek is.
– Stop! Újratervezés. Mert ha ilyen körülményes az a háromezer év múlvai világ is, akkor inkább sehova se akarok újjászületni – sóhajt Józsi néni, miközben szakszerűen tovább feji a tehenet.

Álomrendészet

…hol volt, hol nem volt! Élt egyszer egy bölcs apa, aki éppen nyugovóra téréshez készülődött volna álomkapszulájába, mikor benyargalt hozzá korosodó gyermeke, kinek kisvártatva esti mesélni is kezdett:

– Azt mondják, fiam, hogy az álmok csupán az alvó lélek csalóka felböffentései. Talán így van, talán nem, de az Álomrendészet azért akarta ellenőrzés alatt tartani az álmainkat annak idején, mert szrintük zavaró anomáliákat idéztek elő az elménkben. …Amikor az álomrendészeti szerverek még hivatalosan működtek, minden tizennyolcadik életévét betöltött polgárt automatikusan rákötöttek a rendszerükre… Regisztrálták az édesapámat, ahogy az ő édesapját is… Egy felhőből érkeztek az előre installált állami álmok, és ha valaki nem azokat álmodta, szabálysértést követett el; a szabad álmodás tilos volt, álomszkenner ellenőrizte az álmodás előírásszerű lefolyását, és ha bárki privát éjszakai élményekben gyönyörködött, nem pedig a sekélyes és színtelen álmokban, azt a rendszer azonnal érzékelte… s bár megszakítani nem tudta, értesítette az Álomközpontot, az álmodó pedig Retorzióban részesült, ami akár alvásmegvonást is jelenthetett, …de ezekről már tanultál az iskolában. …Az álomtörvény bevezetése után a gazdagabbak szinte azonnal elkezdték keresni a kiskaput, és meg is találták; busásan honorált bérálmodó helyettesítőkkel álmodtattak meg valami törvényeset, míg ők pár órára lekapcsolták magukat a hálózatról és szabadon álmodoztak… hogy ezt technikailag miként valósították meg, nem tudjuk, még a rendszer bukása után is sok minden maradt homályban… Az Álmos Törvénykönyvtől eltérő, külön álmokat elsumákolni nem lehetett, mert az utolsó mellékkaraktert is észlelte az algoritmus… minden rendhagyó narratívát, rezdülést akceptált és anlizált… Ébredés után a törvénysértők gyakran megpróbáltak fedősztoriként gyorsan ráálmodni valami mást a rebellis álmukra, valami törvényeset, de ez ritkán sikerült nekik… Mindig azzal nyaggattam apámat, hogy árulja már el, ki táplálja bele abba a felhőbe a legális álmokat, és mi alapján, de ezt a részét ő se értette… Valami olyasmit válaszolt, hogy széttöredezett, mentésből helyreállított, használt álmokból újakat konvertáltak, vagy sematikus képpé kódoltak hivatásos álomvisszafejtők által megírt, stilizált szövegeket, de olyat is hallott, hogy a lefülelt és karanténba helyezett, illegális álmokat kvantumcirkulációval addig fárasztották, míg a személyes információtartalmuk ki nem fakult, aztán a végleges elenyészésük előtt a makroadat finomítók kiszedték a megmaradt kerettörténetet, meg a használható háttereket… Egyes pletykák szerint a rendészeti operátorok titokban dolgoztatták is az álmodókat, hogy álmukban sztorikat bányásszanak nekik. …De most elmondom a lényeget, amiért voltaképpen elkezdtem mesélni neked ezt az egészet… Mindig is éreztem, hogy álmaink többek annál, mint sokan hiszik… fegyelmezhetetlenek és örök zabolátlanok… Szóval, volt egy álmom, …bocsáss meg, hogy nem találom a megfelelő szavakat, de ehhez nincsenek is tán megfelelő szavak… Egy idegen világban jártam, ami kicsit hasonlított a miénkre, …s amint megláttam azt a dimenziót, mintha az is meglátott volna engem… Először azt hittem, valami rendszerhiba miatt beleálmodtam egy másik felhasználó álmába, …éreztem, hogy ez az álom nem az én méretem, hogy így mondjam… Egy régi templom mellett álltam, amikor szembejött az a lány… Kérdezte, nem vagyok-e babonás, mondtam, hogy nem, mire megmutatta a vállát díszítő, félig kész skorpiótetoválását. Aztán elmesélte, hogy a skorpió misztikus állat, és aki olyasvalakivel álmodik, aki félig kész skorpiótetoválást visel, az nem jó jel… Abba is beavatott, hogy egy ideje azt gyanítja, valaki álmodja őt, és amennyiben én volnék az, hát, magasabbnak képzelt… És itt csúszott szét az egész álomkoncepció; minden álomidő lelassult, az álomtér pedig lassan elkezdett felém görbülni. …Izzadságban fürödve riadtam fel, …már vártam az álomszkenner ósdi ébresztőórát imitáló csörömpölését, amivel a szabálysértést szokta jelezni, …és amit először hallottam volna életemben. Délig vártam a Retorzióra, de elmaradt. „Véletlenül meghekkeltem a rendszert?” – tűnődtem. Ma sem tudom a választ… Hát, ennyi volt, fiam… Szerencséd, hogy neked már bármit szabad álmodni… – Azzal a gyermek nekiállt bármit álmodni.