Tusványos színházra és versre hangolva

A Tusnádfürdőn július 23–28. között megrendezett 24. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor (Tusványos) főleg politikai és könnyűzenei programokat kínált ugyan, de teret biztosított az irodalomnak is.

Tusványos színházra és versre hangolva

A politikai beszélgetések, gazdaságról, oktatásról szóló előadások sok érdeklődőt vonzottak, a fiatalok jelentős része mégis az esti koncertekre, bulikra volt inkább kíváncsi. Egy ilyen táborban kulturális rendezvényekkel előrukkolni kudarcra ítélt vállalkozás – gondolhatnánk. Az idei Tusványos rácáfolt erre: a harmadik alkalommal jelen lévő Magyar Teátrumi Társaság sátra olykor népszerűbb volt, mint a hangzatos aktuálpolitikai viták helyszínei.

Weöres-sarok, Weöres-vonat

Fekete Péter, a Békéscsabai Jókai Színház igazgatója az idei rendezvénysorozatról elmondta, hogy igyekeztek megtartani azokat a programokat, amelyek tavaly, illetve tavalyelőtt népszerűek voltak: a délelőttönként agyerekeknek kialakított Teátrumi Mocorgó játszóházat, a délutáni szakmai beszélgetéseket és színházi előadásokat, na meg az esti bulikat. Emellett viszont újdonsággal is kedveskedtek a táborlakóknak.

A bejáratnál hangulatosan berendezett díszletkönyvtár, a Weöres-olvasósarok fogadta az érdeklődőket, ahol az alkotó teljes életműsorozata mellett színházi írásait és kortársait bemutató válogatásba lapozhatunk bele. A sátor előtt kapott helyet a Magyar Művészeti Akadémia Nemzeti Színházról szóló épülettörténeti kiállítása, mely Tordai Hajnal és Juhász Tibor munkáját dicséri.

Igazi kuriózum volt a Magyar Teátrumi Társaság Weöres-vonata. A járat hétfőn délután indult a budapesti Keleti pályaudvarról és a tábor nulladik napján, kedden érkezett meg Tusnádfürdőre. A különleges szellemi utazáson a Békéscsabai Jókai Színház művészei: Hűvösvölgyi Ildikó, Csomós Lajos és Gulyás Attila olvastak fel a Weöres Sándor-életműsorozat utolsó, Elhagyott versek című kötetéből, amely a Helikon Könyvkiadó gondozásában látott napvilágot. Az írásokhoz Kovács Attila Zoltán, a kiadó irodalmi főszerkesztője szolgált irodalomtörténeti adalékokkal az erre kíváncsi utasoknak.

A kerekasztal-beszélgetések és színházi előadások bevezetőjeként a Versfélóra programsorban naponta Weöres Sándor színházi témájú, illetve a családdal, politikával, filozófiával, szerelemmel kapcsolatos műveiből kaphattunk ízelítőt. A Steinert Ágota, a Weöres-életmű szerkesztője válogatta műsor felejthetetlen pillanatokkal ajándékozta meg az irodalom kedvelőit. Szerdán Németh Kristóf, csütörtökön Kolti Helga, pénteken Császár Angela színművészek tolmácsolásában hallhattuk az alkotásokat.

Németh Kristóf, a Budapesti Játékszín igazgatója szerint a Weöres-versfélóra célja, hogy a klasszikus darabok mellett megismertessen a szélesebb olvasóközönséggel olyan műveket is, amelyeket nem volt alkalmuk eddig hallani. Így elhangzott a költő egyik befejezetlen, Rapszódia a kivívott szabadságról című verse is.

A lírai műsort követően a sátor idei házigazdái: Szabó László, a Magyar Teátrumi Társaság titkára, Fekete Péter, a Békéscsabai Jókai Színház igazgatója és Németh Kristóf, a Budapesti Játékszín igazgatója izgalmas, aktuális témákról kérdezték a meghívott előadókat. „A magánszínházaké a jövő?” – hangzott az első nap kérdése, másnap a tehetséggondozás, a tehetségkutató vetélkedők problémáit vitatták meg, harmadnap pedig a Fesztivál: szórakoztatás és/vagy kultúra című kerekasztal-beszélgetést hallgatta meg a szépszámú közönség.

Nem maradtak el a színházi produkciók sem: első nap Hűvösvölgyi Ildikó Kaleidoszkóp című zenés irodalmi estjét láthattuk, este pedig a Pribojszki Mátyás Band blueskoncertjére engedhettük ki a gőzt. Csütörtökön bemutatkozott a táborlakóknak a Magyarországi Szerb Színház, Varga Klári és Rusz Milán művészek közreműködésével Edith Piaf életének jelentősebb pillanatai elevenedtek meg. Pénteken a Budapesti Játékszín művészeinek, Szőlőcskei Tímeának, Lévay Viktóriának valamint Bank Tamásnak köszönhetően zenés-prózai műsorból tudhattuk meg, milyen a nő természete. A tábor zárónapján pedig a Békéscsabai Jókai Színház tagjai mutattak be részleteket a Hippolyt, a lakáj című produkciójukból.

„Misszió jellegű a jelenlétünk, hiszen rengeteg fesztivál van Romániában, a világban, amelyeknek jelentős része a buliról, a szórakozásról, az ivásról szól. A tusványosi fesztivál azon kevesek közé tartozik, ahol a társadalmi viták, a gondolatcsere, a művészet, az értékek is jelen vannak a szórakozás mellett. Ezért vesz részt a Magyar Teátrumi Társaság immár harmadik alkalommal a táborban. Fontos, hogy a fiatalokat a szórakozás mellett az értelmes viták és a lélekemelő, agyat mozgató programok is megtalálják. Amennyit eliszunk a bulikon, annyi agysejtet a vitákon mozgassunk vissza” – összegezte lapunknak a teátrumi sátor idei jelenlétét Fekete Péter.

Lírai facebook-profil

Ugyancsak a színházi sátorban került sor Falusi Márton, a Hitel folyóirat szerkesztője Albérleti fordulónap című kötetének bemutatójára, amelyet Takács Bence előadóművész néha szinte zavarba ejtő, az alkotó magánéletét sem kímélő kérdései tettek rendhagyóvá. 

Szerinte a Nap Kiadónál napvilágot látott kötet kiforrott, „kiszenvedett” verseket tartalmaz. A költemények kronológiai jegyzetek a házasságról, a szerelemről és ennek elmúlásáról. Annyira személyesek, hogy az olvasó előtt már-már kirajzolódik a költő facebook-profilja. Így például az is kiderül, hogy ő – ellentétben a poéták többségével – nem él kicsapongó életet, s egyetlen nőről ír verseket.

Falusi erre reagálva elmondta: kimondottan félt ettől a kötettől. Az ember folyamatosan vívódik önmagával, a kiszolgáltatottságtól való félelmünkben nem merünk őszintének lenni. Mindennapi, közös gondjainkról, a társas kapcsolatok problémáiról ír, de a személyesség mellett a klasszikus költészeti hagyományok is fontosak számára. „Műhelygondokba bezárkózott költészetet” művel. A színtelen, lecsupaszított nyelv nem áll közel hozzá, bármennyire is divatos ez manapság a kortárs költők körében. A költészet számára „lélektani mélyfúrás” is, a két pólus: a férfi és a nő közötti feszültség érzékeltetése.

Arra kérdésre, hogy van-e költői siker vagy bukás, így válaszolt: az a bukás, amikor valaki nem őszinte saját magához és másokhoz, s bár ezt egyre nehezebb manapság megtenni, a művészet az egyetlen lehetőség arra, hogy szóba álljunk önmagunkkal.  

Varga Melinda