Tizedszer tört ki a zEtna

A költészet mint ökoszisztéma

A zentai zEtna Kiadó és webmagazin tizedszer okozott vulkanikus irodalmi kitörést a 2013. november 7-étől 10-éig tartó programsorozatával. Írólegendák, és pályakezdők egyaránt jelet (divatosabb szóval élve: tagget) hagytak maguk után, nemcsak Zentán, hanem Adán, Csókán és Horgoson is. Az idei fesztivál a geotagging eljárás, vagyis a földrajzi jellemző (pl. koorditána) egy-egy médiafájlhoz való hozzárendelése jegyében telt.

Az első nap mindig a legcsendesebb, fogalmazott Beszédes István tagger-mester, a zEtna szerkesztője. November 7-én este a halk, de messze hangzó szavú Babics Imrével Szabó Palócz Attila beszélgetett. A szerző a kilencvenes évek elején járt utoljára a Vajdaságban, a Symposion akkori szerkesztőivel találkozott. A moderátor elmesélte, hogy annak idején Szegeden, a Kárász utcai könyvesboltban Tolnai Ottó javaslatára vette meg Babics első kötetét, A Kék Ütem Lovagrendet.

Babics Imre és Szabó Palócz Attila

Ki volt akkoriban Babics Imre? – tette fel a kérdést Szabó Palócz. Haikuk, hexameterek, középhosszú versek kötődnek hozzá, amelyek a szakralitás jegyében fogantak, Homérosz, Vergilius és Ludas Matyi után szabadon. ,,Nem szerettem volna az akkori sztárok uszályában leledzeni, belső hang vezérelt.” – jelentette ki Babics.

Ott van-e a szabadversben a dilettantizmus árnyéka, a kötött vers mindig szakrális-e? – ilyen és ehhez hasonló dilemmákat boncolgattak a zuglói gyerekkor felidézése közben és a csend fontosságát érintve, amelyet végül Bakonyszücsön lelt meg a költő, két kertjében a kis családdal. De előkerült a beszélgetésben a Krasznahorkai László által szervezett berlini bemutató, a Zalán Tibor jóvoltából megvalósult budapesti szerzői est, valamint a kilencvenes évekbeli újvidéki bemutatkozás Bozsik Péterrel. Végül az eszmecsere visszakanyarodott a bakonyszücsi paradicsomi védettséghez és az ottani két tóhoz, amelyet a költő maga töltött fel – és hasonlított a költészethez. Ha valaki létrehoz egy tavat, abban előbb-utóbb létrejön egy ökoszisztéma. Ha valaki megír egy szöveget, amely igazán belülről fakad, és őszintén szól, előbb-utóbb megjelennek az olvasói is – hangzott a gondolatmenet.

A Napút Kiadó gondozásában megjelent legújabb, Gnózis című kötetéről a szerző elmondta, hogy az ókori írókhoz hasonlóan egyszerre próbálta megteremteni a profán és a szakrális olvasat lehetőségeit. A szerkezetről annyit árult el, hogy három ember és egy kislány a Havanna lakótelepen létre akarja hozni a szakrális terror állapotát. A szellem, a test és a lélek egységének szimbóluma az ő történetük, amely olvasható hexameterben írt prózaként.

Generációk találkozása

November 8-án a zEtna délelőtti foglalkozásán Csapody Kinga író, szerkesztő vont be a könyvek birodalmába csaknem ötven zentai kisgyereket. Az idősebb tanulók sem maradtak irodalmi program nélkül. A Bolyai Tehetséggondozó Gimnázium harmadik és negyedik osztályos tanulóit Ferdinandy György József Attila-díjas író, költő, irodalomtörténész, egyetemi tanár ismertette meg néhány fontos kulturális problémával. Sinkovits Péter zentai író, publicista, moderátor találó felvetései és Ferdinandy kiváló előadói stílusa maradandó élményt jelentettek a tanulóknak, derült ki a beszélgetés végén felmerült kérdésekből.

Csapody Kinga és a gyerekek

Szó esett arról, miként kényszerült emigrációba Ferdinandy György, hogyan jutott el Franciaországba, ahol megismerkedett a modern irodalmi áramlatokkal, majd Puerto Ricóba, és milyen módon teltek egyetemi tanári évei a spanyol nyelvű közegben, később pedig Magyarországra történő visszatérése is megelevenedett. Az író elmondta a diákoknak, hogy a sikert valójában a megbecsülés jelenti, és elárulta, miként tudta megőrizni anyanyelvét az idegen közegben, miközben a francia folyóirat-publikációkat tizenkét francia nyelvű könyv követte. ,,Egy francia kritikusom Puerto Ricóba utazásom előtt azt tanácsolta, ássak mélyebbre a műveimmel. Ez csak az anyanyelvemen volt lehetséges” – fogalmazott Ferdinandy György. Legutóbbi kötete éppen ezért kapta a Mélyebbre címet.

A fesztivál három napján hasonló, kihelyezett beszélgetések zajlottak Csókán és Adán is, ahol például a prae.hu mutatkozott be. Horgoson Bozsik Péter és Józsa Márta szervezett pálinkával vegyített irodalmi programot, Zentán pedig megnyitották Miroslav Jovančić festőművész Úszó jelek című tárlatát. Itt több folyóirat is csatlakozott a magmaként feltörő kultúráradathoz, például a Spanyolnátha, az Új Forrás, a Tiszatáj, valamint a Fiatal Írók Szövetségének kiadványai.

Ferdinandy György a rendhagyó irodalomórán

Rendhagyó program volt a tudományos tanácskozás, amely a Folyóiratkultúra és online nyilvánosság címet viselte. A konferencián Mányoki Endre, az Irodalmi Jelen szerkesztője is előadást tartott az irodalom és az internet viszonyáról.

A szó, a kép, dallam és ritmus egysége valósult meg a Zoran Dukić–Miroslav Jovančić–Verebes Ernő-trió koncertje, Verebes György zenéje, Szilágyi Nándor fotói, Krnács Erika versmondása és Milosits Péter tánca révén.

A fesztivál prospektusa szerint ötvenhat óra alatt húsz program zajlott ötven részvevővel, ebből huszonnyolc órányi élő folyóirat-bemutató. Hozzávetőleg ezer néző látogatott el a rendezvénysorozatra. A jubileummal a zEtna minden bizonnyal betaggelte magát az irodalomtörténetbe.

Lennert Móger Tímea

Fotók: zEtna