Pestújhely és kínai költészet

A tudósítónak valamivel könnyebb a dolga, ha a felolvasóesten a megszokott mederben folynak az események. Ha van egy műsorvezető, aki moderál, aki kérdez. Aki két vers felolvasása között megkérdezi a szerzőtől, hogy miért jelentkezett matematika szakra, mikor kezdett írni, miért ilyen borongósak a szövegek, mit szimbolizál az eső, tervez-e a közeljövőben új kötetet, meg hogy hatott-e rá az a bizonyos költő, akiről persze kiderül, hogy még semmit nem olvasott tőle.

Aki viszont „csak” irodalomkedvelőként van jelen, inkább örül, ha hosszú beszélgetés helyett rövid, tömör felolvasást hall. Semmi körítés, csak maguk a versek. A Rottenbiller utcai Kalicka Bisztró félhomályában Nagy Márta Júlia és Kerber Balázs leülnek az asztal mellé, és dialógusszerűen olvasnak fel verseket, mintha a ciklusok egyes darabjai egymással beszélgetnének.

Jómagam tudósítóként sem hiányolom a kérdezz-feleleket, az időzavarban szenvedőket segítő, úrias később-kezdés, a kellemes kocsmai légkör és a jókedvű baráti társaság megalapozzák az est hangulatát. Rövid bevezető azért mégiscsak megelőzi a verseket, Kerber Balázs elmondja, hogy első felolvasandó ciklusának témája a nagyváros és az utazás, illetve az ezekkel kapcsolatos szorongások, a második meg a kínai költészet jegyében fogant. Nagy Márta Júlia mindkét versblokkja a külvároshoz kötődik.

A felolvasás nemcsak a körítést jelentő beszélgetés hiánya miatt tömény, maguk a versek is erősek. Kísérőként a háttérben néhány képet láthatunk: utcarészleteket, tömbházakat, ablakokat, fákat, síneket, kerítéseket. Turistalátványosságok helyett alvóvárosi életképek egészítik ki a szövegélményt. Balázs verseiben peronok, metrók jelennek meg, a Pestújhely utcáin barangoló Márti pedig elmondja, hogy soha nem ő kell (meg hogy soha nem mi kellünk, és soha nem ők kellenek).

Az első rész után sem kommentálják túl a felolvasott szövegeket. Kerber Balázs közli, hogy kínai költők ihlették a következő ciklust, elsősorban Li Taj-po és Li Ho. Kínai verseket több neves költőnk – többek között Kosztolányi Dezső, Dsida Jenő, Franyó Zoltán, Weöres Sándor, Lator László – fordított magyarra. Balázst a tematikai bőség ragadta meg, illetve az egyszerű képekből, apró impressziókból összeálló egységes szöveg, az őrület határán járó költészet, amelynek ihletője gyakran nem a szerelem, hanem a magány.

Márti marad a pesti külvárosok betonsivatagában, és bibliai figurákkal játszik: a Lukács evangéliumában olvasható történet három testvérét formálja meg. A halott Lázárt Jézus támasztja fel, a két lány pedig női sztereotípiákat testesít meg. Jézus és tanítványai az ő házukba térnek be, ahol Márta főz a vendégeknek, Mária pedig Jézus tanításait hallgatja. Márta haragszik Máriára, mivel nem vesz részt a házimunkában, Jézus viszont Máriának ad igazat, és elmagyarázza Mártának, hogy a lelki táplálék fontosabb.

A fiatal költő a bibliai történetet profanizálja, a sajátját viszont magasztosabb nyelvi közegbe emeli, és őt ismerve nem meglepő, hogy külvárosi környezetben helyezi el. Pestújhely vagy éppen Zugló utcái, terei fontos helyet foglalnak el magánmitológiájában, de Márti versei a városi életképeknél sokkal bonyolultabbak, többrétegűek, mélyebben érintenek. A versek párbeszéde működik, és mint kiderül, a két költő nem utoljára dolgozott együtt. Az est ugyanis bejelentéssel zárul: közös dráma megírását tervezik.

 Szöveg és fotók: Szarka Károly