Idén a „Tavasz a Dunán” című kétnapos nemzetközi költészeti fesztivál folytatásaként rendezték meg a „Bábel csendje” elnevezésű eseménysorozatot, amely már ismerős lehet a magyar közönségnek: a közép-európia költők találkozása és kerekasztal-beszélgetése, ahogy az eddigi években, idén is több helyszínen zajlott.

Nagy médiaérdeklődés mellett zajlott le a Csoóri Sándor 95. születési évfordulójára rendezett megemlékezés. Miközben a nagyszerű színészek izgatottan készültek az előadásra, zsúfolásig megtelt a Petőfi Irodalmi Múzeum díszterme. Az est során Hankó Balázs, Demeter Szilárd és Kodolányi Gyula mondott beszédet, valamint Császár Angéla, Rátóti Zoltán és Rubold Ödön színművészek verselőadását hallgathattuk meg, melyet két zenész, Balogh Ferenc és Bánkövi Bence játéka színesített.

December ötödikén egy különleges kötet bemutatóját rendezték meg a karácsonyi fényekkel feldíszített Ferenciek tere közelében található Szentandrássy István Roma Művészeti Galériában. A bemutatott könyv címe Ide születnie kell, és abból a szempontból „kétszerzős” kötetről beszélhetünk, hogy Tamási Orosz János írta, és Kunhegyesi Ferenc grafikái találhatók benne, aki egyben a galéria művészeti vezetője is. A moderátor Medgyesi Gabriella volt, a galéria vezetője.

A Magyar Tudomány Ünnepe rendezvénysorozat keretében 2024. november 14-én a Magyar Művészeti Akadémia Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézet (MMA MMKI) konferenciát szervezett A művészettel nevelés szerepe a mai magyar társadalomban címmel a Pesti Vigadóban.

​​​​​​​A Kántor Péter Alapítvány november 6-án tartotta meg a közelmúltban elhunyt Babérkoszorú-díjas költő születésének hetvenötödik évfordulójára rendezett emlékestjét. A Petőfi Irodalmi Múzeum kisebbik terme gyorsan megtelt tisztelőkkel, barátokkal, olvasókkal.

A Babérkoszorús és Prima Primissima-díjas Turczi István verseit, valamint a Pulitzer Emlékdíjas és Arany kamera-díjas Révész Tamás fényképeit tartalmazó, képzőművészeti album méretű, reprezentatív könyv mindkét, nemzetközileg elismert művész évtizedes pályafutásából villant fel és szikráztat össze emlékezetes pillanatokat.

– Hat éve jelent meg első könyved, a Murokffyban vérré válik az abszint, és lóvá teszi az ördögöt című pikareszk regény, avagy inkább novellafüzér, három éve pedig egy törénelmi regényed, az Elvásik a török félhold.

Erős Kinga határozottan egyetértett azzal, hogy manapság el kell játszanunk, hogy sikeresek, szépek és boldogok vagyunk, Mezey Katalin mégis egy másik értékrend mellett áll ki a műveiben. A média életünkbe való betörése azt eredményezte, hogy egyre kevesebb csendes pillanatban van részünk. ‒ Acsai Roland tudósítása Mezey Katalin Örökség című verseskötetének bemutatójáról.

A Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál utolsó napja egy napfényes vasárnapra esett, és sokan látogattak ki a Millenáris Parkba. Rakovszky Zsuzsa Kossuth-díjas író Vattacukor című könyvének bemutatója délelőtt tizenegykor kezdődött, egy időben a fesztivál díszvendégének, Jón Kalman Stefánsson izlandi író Versek című kötetének bemutatójával, amire tekintélyes mennyiségű ember gyűlt össze, és többen ki is szorultak az eseményről.

Nem egyszerű könyvbemutatón vehetett részt, aki jelen volt Kövér Péter Salto mortale című kötetének budapesti premierjén, hanem drámai és derűs pillanatokat egyaránt tartogató, egész estés zenés irodalmi műsoron, ahol az elhangzó novellák és a zeneszámok mellett természetesen a szerző is szót kapott.

A nagy sikerre való tekintettel a Magyar PEN Club idén is megrendezte a tavaly elindított nőnapi PENdrive zenés felolvasóestet.

Ad az Úristen mindenkinek tálentumot, és rábízza, hogy miként sáfárkodik a kapott kinccsel. A háromszéki színésznőnek, a mesésen zengő nevű Zorkóczy Zenóbiának adta, hogy vállalva a vándorszínész életének minden nyűgét és szépségét országjáró versszínházi előadóművésszé váljon, versnyelven szóljon az aprónépekhez, és hirdesse a magyar nyelv szépségét, a költészet felettébb szükséges voltát. – Lázár Emese tudósítása.

Oberczián Géza regényfolyama egyetlen végtelenné nyúlt jelen idő, egy pillanat, amely mintha mindig a jelenben maradna, sosem kerülne át a jövőbe. A Téridő három fejezete – Szingularitás, Eseményhorizont, Entrópia – látszólag különálló történeteket mond el, szálai mégis egységes regényszövetbe integrálódnak. Szimultán játszódó eseményeit az időcentrikus látásmód és maga az időkezelés, illetve a jelen idejű narráció kapcsolja össze.

Jól kösse föl a gatyáját, aki manapság önreflektív prózát akar írni: akinek nem olyan izgalmas az életrajza, mint Faludynak (s ez kortárs elsőkötetestől nem várható el), netán nem művészkedi patológiás önpusztítását őrült látomásokká, mint Csáth Géza, Hajnóczy Péter vagy William S. Burroughs, annak marad az önmagába és olvasóiba vetett bizalom, hogy valamitől mégis elég érdekes.

Lapszám- és könyvbemutatót is tartott a Parnasszus folyóirat és kiadó az Ünnepi Könyvhét előtt. A két, nagy érdeklődés mellett zajló eseményről Payer Imre és Gulisio Tímea tudósított.

Néhány héttel ezelőtt hallottam a hírt: egy floridai iskolában a szülők botrányt csaptak, amiért a diákoknak egyik órán bemutatták Michelangelo Dávidját, amely szerintük erkölcstelen, szeméremsértő. Megdöbbentett ez a prüdéria és álszemérem, és eltűnődtem, hogyan és miért is ábrázolták az emberi testet az őskorban, az ókorban vagy a reneszánszban.

A jelenkori magyar irodalom egyik legnagyobb kihívása minden kiválósága és sokszínűsége ellenére az, hogy megtalálja az olvasóhoz vezető utat. Míg Ady Endre versesköteteit húszezer olvasó, előfizető várta, egy mai magyar költő 3000–4000 eladott példánnyal már sikertörténetet ír, irodalmi „celeb”, akire mindenki felfigyel. Az olvasási szokásaink megváltoztak, a kultúrafogyasztói ingerküszöb más lett, verseskötetet izgalmasan bemutatni kész bűvészmutatvány.