Univerzális témák, tudatos versrontás

A kolozsvári Bretter György Irodalmi Kör legutóbbi ülésén „fölfelé szállt a füst”. Kulcsár Árpád, akinek nem ez az első Brettere,  és már több irodalmi folyóiratban publikált, jó úton halad. A versekhez Gergely Borbála írt vitaindítót.

Univerzális témák, tudatos versrontás

Úgy tűnik, a kolozsvári Bretter Körök népszerűsége egyre nő, filmesek, filozófusok, a bölcsészkar professzorai, szakmabeliek és laikusok egyaránt otthonra lelnek a Bulgakov Kávézó tágas emeleti termében, ahol rendszerint pályakezdő alkotók lépnek színre. Bretterre járni igazi irodalmi rituálé, nem hagynánk ki semmi pénzért azt a másfél-két órát, amely a legfiatalabb irodalomról szól.

Az estet Kulcsár Árpád felolvasása nyitotta, aki gazdag lírai anyagot hozott magával, csak úgy repkedtek a jobbnál jobb költői képek, sokkoló szókapcsolatok.  A versek közül néhány az Irodalmi Jelen íróműhelyének tematikus alkotásaként született.

Gergely Borbála színvonalas és értő vitaindítója szerint Kulcsár észrevétlenül vezeti az olvasót az univerzális témák felé.  Nem beszél mellé, ellentmondást nem tűrően fogalmazza meg a test és a lélek szétválasztásának keserű lehetetlenségét, biológiai és fizikai létezésünk határait, szánalmas emberi létünket. Mindezt olyan témákban, mint a társadalmi helyzetünk, fizikai környezetünk, családon belüli viszonyaink, felnőtté válásunk kényes pillanatai.

A versekben sokat foglalkozik a testtel, a szervekkel és azok funkciójával, a tetteink mögött megbújó ösztönökkel, amelyekre  igyekszik mindig valami mélyebb magyarázatot találni. Sűrű képeket használ, de általában mégsem terheli túl az olvasót:

A „nagy szavakkal” is jól tud bánni Kulcsár. Nem fél leírni őket, amikor erre van szükség, de olyan környezetbe helyezi, hogy ne csapjon át általános, súlytalan elmélkedésbe a vers. Egyedi módon csűri-csavarja a szavakat, amelyek a gondolattal együtt erős szövetté állnak össze. Folyamatosan felvillantja  a végtelent, a halál és a megtermékenyülés, a víztömeg és az égbolt különös találkozása ez. Minderre a központozás elhagyásával, a gyakran címtelen versekkel is utal.

Kulcsár felolvasott szövegeiben lírai és prózai versek, versrészletek váltják egymást, durva és profán megfogalmazások zúdulnak az olvasó nyakába. Gyakran pontos és homályos képeket használ egyidőben, de sosem ködösít annyira, hogy zavarossá váljon a vers. Irányítása alatt tartja a szöveget, okkal dönt egy-egy kifejezési mód mellett, még ha az sutának tűnik is ( „a győztesek nyugalmával rotyog a kávéfőző”). Sőt, mint a jing és a jung című verse mutatja, néha tudatosan „ront el” valamit a költeményben.

A vitaindító után kissé nehézkesen indult a beszélgetés. Találó volt André Ferenc rövid reflexiója, miszerint a szövegek versekbe tördelt filozófiai gondolatok, és a versek erénye, hogy ezeket a hétköznapokba is képes beépíteni. Az elfojtások kapcsán Gotha Robert Milán megjegyzésében fölmerült Freud neve is – a szerző nem fél felmutatni arcát, őszintén ír a szülő-gyerek kapcsolatról –, de a beszélgetés szerencsére nem terelődött a pszichoanalízis mezejére.

Bréda Ferenc felhívta a figyelmet a kötött formák kiváló ismeretére, hiszen, akinek füle van, hallja a trocheusokat, daktilusokat, jambusokat és anapesztusokat Kulcsár verseiben. Nem találkozhatunk benne póriassággal, egyértelmű, hogy ért a szakma alaptörvényeihez. Bréda szerint  geográfiától és történelmi salaktól megtisztított költészetet ismerhettünk meg.

Horvát Előd Benjamin ezzel némiképp vitatkozott, hiszen Kulcsár verseiben találkozunk a Házsongárddal, helyenként rá lehet ismerni Kolozsvárra, és Verespatakról is versel. Előző költeményei a metrum tekintetében szabályosabbak voltak, de nagyon izgalmasnak tartja azt a „bomlasztási kísérletet”, ahogy a korábbi versvilágot megtöri, néhol sokkoló képekkel tűzdeli.

Selyem Zsuzsábanfölmerült, hogy mindez súrolja-e az ökopoétika határát (lásd a Verespatakra utaló verset). Számára izgalmas, ahogy ezzel a versbeszéddel kísérletezik Kulcsár. Érdekes lesz megfigyelnünk, hogyan talál ehhez nyelvet. Kérdésként fogalmazta meg, hogy ki beszél ezekben a versekben, alanyi lírával van-e dolgunk.

Az est további hozzászólásai  rámutattak a kozmikus és a személyes tudattalan viszonyára, és fölvetették a kérdést, hogy intellektuális lírát művel-e a  szerző. Jónak tartották, ahogy rávilágít a világ titokzatos összefüggéseire a folt, mosás után című versében, és azt is erényként emlegették, hogy helyenként szándékosan lebutítja a verset.

A jelenlévők közül Bréda tetszését nyerték el leginkább a szövegek. Az egyébként „véres kezű” kritikus már közismert kortárs költőkhöz kezdte hasonlítani Kulcsárt, s olyan vehemesen magyarázott, hogy még a sörét is sikerült kiöntenie.

Az utolsó szó jogán a meghívott elmondta: legtöbbször reduktívan viszonyul a fogalmakhoz, szeretné lebontani a fogalmi hagyományokat, ahogy az én határait is bomlasztani kívánja, helyette valami kollektív élményre törekszik. Rétegzetten építi fel a verseit, hogy mindenki számára bejárást biztosítson a versvilágba. A „versrontások” valóban szándékosak. (Kulcsárnak a Debüt rovatban megjelent verseit itt olvashatják, az esten ezekből is fölolvasott:  http://www.irodalmijelen.hu/2014-feb-10-0900/debut-kulcsar-arpad-versei.)

A Bretter Kör évzáró ülésén, jövő héten anonymus körre kerül sor, ahol bármilyen szöveget föl lehet olvasni, de a szerző nevére csak  a végén derül fény. Mennyország, pokol és purgatórium kategóriában versenyeznek a szövegkorpuszok. Izgalmas estnek nézünk elébe, volt már olyan, hogy klasszikusaink kerültek pokolra.

Varga Melinda