Szellemi éhségsztrájk?
A nyílt levelek időszaka után a magyar kulturális életben a tiltakozás új formája jelent meg: a szellemi éhségsztrájk. A József Attila Kör 2014. február 11-én adott ki sajtóközleményt arról, hogy nem használják fel a Civil Alap – 2014 pályázatán a Holokauszt Emlékév programjaira nyert pénzt. Ennek összege 2,2 millió forint, amelyet Székely Magda életpályájának bemutatására fordítottak volna. Emellett egy beszélgetéssorozatot terveztek az emlékezetpolitikáról és a művészeti oktatásról.
A tiltakozás oka, hogy „a hivatalos állami emlékezetpolitika […] olyan kontextust teremtett, amelyet idegennek tartunk a Magyar Holokauszt Emlékév és a szervezetünk által képviselt elvek szellemiségétől” – olvasható a sajtóközleményben. Ez a „kontextus” nem más, mint a német megszállás Szabadság térre tervezett emlékműve, amely a tiltakozó történészek szerint kizárólag a németekre hárítaná a magyarországi zsidók deportálását. Holott a magyar holokauszt az itteni hatóságok aktív közreműködésével zajlott, így a szobor szimbolikáját történelemhamisításként értelmezik az emlékmű felállítását ellenzők. A tiltakozáshullámot a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének (MAZSIHISZ) állásfoglalása indította el, amely szerint a szervezet nem vesz részt a kormányzat holokauszt-emlékévhez kapcsolódó megemlékezésein. A Magyar Zsidó Kulturális Egyesület pedig egyelőre nem használja fel a rendezvényeire kapott állami támogatásokat.
A József Attila Kör e radikális lépése nyilvánvalóan a szolidaritást hivatott kifejezni azokkal, akiket sért a szobor szimbolikájából következő történelemértelmezés. A JAK tehát úgy véli, hogy egyes rendezvényeinek, majd saját szervezetének kiéheztetésével hatással lehet vezető politikusok történelemszemléletére. Az írószervezet morálra oktatja azokat a politikusokat, akiknek erkölcsi hozzáállását megkérdőjelezi. Értelmetlen tiltakozásuknak köszönhetően azonban az érdeklődő értelmiségi kevesebbet tudhat meg többek között Székely Magda életművéről. Az írószervezet cselekedete tehát naiv és álszent. Egyetlen eredménye, hogy kukába dobnak 2,2 millió forintot – a semmiért. Pontosabban: hisztiből.
Az elmúlt években attól volt hangos a magyar kulturális és politikai sajtó, hogy az írószervezetek elégedetlenek a nekik megítélt támogatással. A Magyar Művészeti Akadémiához folyatott pénzekhez képest ez valóban csak a vegetálásra tűnik elégnek, de a szellemi éhségsztrájknak nevezhető támogatás-visszautasítás az állami szerepvállalással való teljes szakítás lehetőségét is magába foglalja. Az elnökségnek a tagokhoz eljuttatott levele a következőképpen fogalmaz: „Ugyanakkor azt is mérlegelni kell, hogy a döntés akár hatással lehet a JAK későbbi állami támogatásaira is. Amennyiben ez bármilyen szinten reális opció, akkor azt is jelentheti, hogy nehezebbé válhat az alapcélok megvalósítása, s a szervezet kénytelen lesz más forrásokból előteremteni a szükséges pénzeket. Ez természetesen egy lehetőség is arra, hogy nehezebb körülmények között, de a JAK új utakat keressen, meghúzza a határait, s a teljes állami függés helyett valódi civil szervezetként működjön a továbbiakban. Ez azonban nagy felelősséggel is jár a tagság számára.” Bár a JAK-nak korábban is célja volt az állami függés levetkezése, de a Mr. Sale öltönyüzlet segítségével megvalósított JAKkendő-díjon kívül ezen a területen nem történt jelentős előrelépés.
A sajtóközlemény ugyanakkor összemos: „a szobornak az árnyékában viszont lehetetlennek tűnik többek közt az Emlékév szellemi alapvetéseinek mottóját is adó Radnóti Miklósról beszélni.” Tehát a szobor, pontosabban annak árnyéka miatt lassan semmiről nem lehet beszélni, ami az emlékévhez kapcsolódik. Így tabuvá válik Radnóti, és tulajdonképpen minden, hiszen a nyilatkozat logikája, kimondatlan erkölcsi ítélete szerint a tervezett emlékmű bármely múltidéző gesztust beárnyékol.
A JAK döntése után a Szépírók Társasága is fontolóra vette, hogy csatlakozik a támogatás visszautasításán alapuló tiltakozáshullámhoz. A tagság 2014. február 17-én a következő levelet kapta: „Arra kérünk Benneket, hogy szavazzunk erről e-mailben. 1. Tiltakozzunk a kormány holokauszt-megemlékezése ellen és adjuk vissza a megítélt támogatást. 2. Tiltakozzunk a kormány holokauszt-megemlékezése ellen, de a Szépírók Társasága valósítsa meg programjait – méltó módon. Válaszaitokat 2014. február 21-ig küldjétek a társaság e-mail címére. Szépírók Társasága elnöksége Budapest, 2014. február 18.”
A tiltakozássorozat választás elé állítja a többi írószervezetet is, hiszen a nagyrészt állami dotációval működő kulturális szféra kénytelen lesz átgondolni az államhoz fűződő viszonyát. Mi lesz azokkal, akik nem utasítják vissza a pénzt? Milyen bélyeget kapnak? Folytatódik-e a MAZSIHISZ indította hullám, vagy az egésznek annyi hatása lesz, mint a korábbi nyílt leveleknek? Azzal a különbséggel, hogy a kultúrára fordítható összeget jelen esetben maguk az írószervezetek csökkentik.
