A szürkeség derűjétől az irodalmi infografikáig

Súly alatt a pálma – Ligeti Ernő- és Karácsony Benő-emlékkonferencia a holokauszt 70. évfordulóján címmel egész napos tudományos konferenciát szerveztek a napokban Kolozsvárott az Erdélyi Múzeum Egyesület székházában.

A szürkeség derűjétől az irodalmi infografikáig

Két hasonló sors, mégis merőben különböző életmű, emberi karakter, akikre az irodalmi kánon mai napig sem figyel eléggé. Zsidó származásuk és tragikus haláluk mellett az is közös bennük, hogy különutasok voltak az irodalomban – ekképp foglalható össze dióhéjban a Ligeti Ernő–Karácsony Benő-emlékkonferencia, ahol számos érdekes információval gazdagodhattunk a két alkotó munkásságát illetően. A rendezvény fő szervezője a Balassi Intézet – Magyarország Kulturális Központja, Sepsiszentgyörgy volt.

Ligeti és Karácsony irodalomtörténész szemmel

A konferencia kora délelőtt vette kezdetét a Ligeti Ernő és Karácsony Benő az irodalomtörténetben című ülésszakkal, amelynek előadói: Kántor Lajos, Pécsi Györgyi, Pomogáts Béla és Vallasek Júlia irodalomtörténészek voltak.

Elsőként Kántor Lajos Ligeti Ernő és Karácsony Benő – 1925 címmel tartotta meg előadását, amelyben összehasonlította a két író életútját, bővebben kitérve az 1925-ben megjelent Karácsony Benő Tavaszi ballada és Ligeti Ernő Föl a bakra című novelláskötetek kritikai recepciójára.

Ligeti és Karácsony közös nemzedéktársak voltak, sorsuk hasonló tragikus véget ért, mindketten a fasizmus áldozataként végezték. Ligeti első kötetét erős kritikai és sajtóvisszhang övezte, Karácsonyra csak később, a harmincas évek táján figyelt föl a szakma. 

Kántor kitért a Karácsony-életmű transzszilvanista vonásaira, amely szerinte egyetemes, polgári értékek mentén szerveződött.

Fájdalmas bukolika címmel Karácsony Benő Napos oldal című regényéről Pomogáts Béla tartott előadást. Az irodalomtörténész utalt Cs. Gyímesi Éva A korán jött polgár tanulmányának jelentőségére.  Szerinte az író érzékletesen mutatja be az erdélyi kisvárosok világát, regényalakjai, akárcsak ő maga, magányos figurák. A humor, az irónia egyik nagy erénye írásainak.

Gondolatok Ligeti Ernő Föl a bakra, illetve az Az idegen csillag regényeiről címmel Pécsi
Györgyi irodalomtörténész előadásában Ligeti életútjához kerülhettünk közelebb.

A Föl a bakra című mű hiteles látlelete a Trianon utáni erdélyi zsidó sorsnak. Aktuálisak ma is az olyan témák, mint a házasság válsága, a férfi–nő kapcsolatok, amelyeket találóan ábrázolt ebben a művében Ligeti.

Vallasek Júlia irodalomtörténész Fekete bőr, fehér maszk. Másságkonstrukciók Ligeti Ernő Az idegen csillag című regényében előadásával zárult a délelőtti konferencia.

Az író ebben a könyvében a másságon keresztül próbálja bemutatni az erdélyi kisebbségi létet, a regény főhőse, Ira Aldrige ugyanis egy fekete színész.

Végül videoelőadások formájában kortárs költők, írók, irodalomtörténészek: Szőcs Géza, Filep Tamás, Toót-Holló Tamás és Erős Kinga gondolatait hallgathattuk meg a két alkotó életműve kapcsán.

A délutáni ülésszak kezdetére kissé sokat kellett várni, az ebédszünet szinte két órával húzódott el. Szerencsére a szervezők gondoskodtak arról, hogy ne várakozzunk hiába: Mihályfy Sándor Napos oldal című, 1983-as játékfilmje révén elevenedett meg Felméri Kázmér jellegzetes, cinikus mosolya, a regény fontosabb momentumai.

Míg a délelőtti előadás-sorozat inkább tudományos szempontból közelítette meg a két író munkásságát, a délutáni blokk könnyedebb stílust, személyesebb hangot ütött meg.

Irodalmi infografikán a Napos oldal

A konferenciát Balázs Imre József nyitotta, aki előadásában a Transzindex portál új kezdeményezéséről, a Karácsony Benő Napos oldal című regényét bemutató irodalmi infografikáról mesélt.

Ez a sajtóműfaj leginkább a tizenéves fiatalokat szólítja meg, akiknek a világháló, a közösségi oldalakon való jelenlét nagyon fontos. A hangsúly a képi megjelenítésen van, minden képhez rövid, SMS-hosszúságú szöveg társul.

Angol nyelvterületen közismert már ez a műfaj: a 2012-es Booker-díjas regényekről készült ilyen stílusú ismertető, de olyan infografika is van már, amelyből megtudhatjuk, hogyan kell jó lektűrt írni.

A Transindex kezdeményezése a Napos oldal regény fontosabb szereplőit, a cselekmény rövid ismertetőjét, helyszíneket, kronológiai adatokat tartalmaz, de tömör kritikai recepciót is olvashatunk Szántó Györgytől, Gaál Gábortól, Dsida Jenőtől, Cs. Gyímesi Évától, Demény Pétertől, Nagy Koppány Zsolttól.

Az ötletgazda Kelemen Attila volt, a képi világ Sárkány Noémi munkája, a munka irodalmi részét pedig Balázs Imre József készítette el. Felméri Kázmér rövid jellemzése ekképp fest: „Narrátor és főszereplő. Könyvelő a Fedőcserép és Alagcsőműveknél, utóbb műkedvelő molnár, majd befutott szobrász Budapesten. Ismertetőjele: fanyar humor és könnyedség”. Aki kíváncsi rá, itt érhető el az infografika: http://infografika.transindex.ro/?infografika=7

A Pjotruska mint transzszilván regény

Lövétei Lázár László „Kevesebb művészetet, több időszerűséget” című előadása arra a kérdésre próbált válaszolni, tanszszilván író-e Karácsony Benő.

A költő szerint a Pjotruska  első fele egy bűbájos bohémregény, ebben a műfajban a magyar irodalomban talán a legjobb alkotás, a második fele viszont  kis repatriáló regényként, Erdély-regényként értelmezhető. Csermely János és Baltazár György jellemfejlődése, sorsának alakulása mögött, ha burkoltan is, de föllelhető ez a szándék.

Cs. Gyímesi Éva A korán jött polgár című esszéjében megállapítja: az író műveit azért nem szerették, mert nem felelt meg a kor követelményeinek. Vagy azért vádolták, mert a kisebbségi sorsot, vagy azért, mert az osztályviszonyokat nem fejezi ki megfelelően.

Lövétei ugyanolyan butaságnak tartja csak azért nem szeretni egy irodalmi művet, mert nem tárgyalja hangsúlyosan a kisebbségi sorsot, mint azért szeretni, mert ezt teszi.

Bármi is legyen, egy biztos: ha Karácsony Benőt, ezt a jóízű, sohasem agresszív, engesztelő írót olvassuk, vígan megyünk tönkre.

A világ színe és fonákja

Karácsonyi Zsolt A szürkeség derűje Karácsony Benő Utazás a szürke folyón regényében című előadásában megállapította: a regény egyik visszatérő motívuma a szürke mellett a főhős életében folyamatosan fölbukkanó macska. A másik érdekessége a műnek, ahogy az alkotó emberi, írói világlátása számtalanszor megnyilvánul benne, illetve maga a főhős karaktere is nagyon izgalmas.  

Karácsony Benő nem akarja leselkedő veszélyekre vagy a magányra felhívni a figyelmet. Pillanatfelvételeket készít, de nem célja az emlékezés megjelenítése, ellentétben Proust tüdőbajos fiatal hölgyével, nem indul el az eltűnt idő nyomába. Nem próbál radikálisan újat hozni, ami a prózát illeti, megelégszik azzal, hogy kifinomult, apró írói gesztusokkal írja meg a történetét. Főhőse első pillantásra hétköznapi ember, aki hagyja magát sodorni az árral, olyan személy, aki nem tud erős személyiséggé válni, még a nevét sem tudja elfogadtatni környezetével, minden jel arra mutat, hogy tucatemberrel van dolgunk. Valami mégis felszínen tartja.  Sebestyén kettős lény, önmaga ikerpárja, egyszerre bátor és gyáva, hétköznapi és figyelemre méltó.

Lelki élete leginkább a regénybeli metafora ellenére egy tóhoz hasonlít. Ereje és gyöngesége abban rejlik, nem hódol be a szürkeségnek, de a világ színesebb, fénylő, veszélyesebb oldalának sem válik részesévé.

Karácsony Benő regényének sajátos derűje az elrejtettség és a megmutatás kettősségében, a nézőpontok folyamatos váltakozásában áll. Ha a világot egyszerre látjuk színén és fonákján, az eredmény csakis a derűs távolságtartás lehet. 

A novellista

Fekete Vince Karácsony Benő, a „másik” művész című előadása zárta az emlékkonferenciát, amely révén Karácsony Benőt mint novellistát ismerhettük meg.

Géczi János az író novelláival foglalkozó tanulmányában megállapítja: azért beszéltek a maga korában keveset a novellákról, mert úgynevezett „regényéhség” uralkodott.  A novellákban a tömör játékosságot tartja időtállónak, a regényeiben pedig a feszes, novellányi villanásokat.

Egyes elemzők szerint viszont a novellák a regények előképei, míg a rövid írások minden erényét tartalmazzák a regények.

Tóth H. Zsolt monográfiája, amely az életművet egyik legalaposabban tárgyaló írás, két nagy csoportra osztja föl a novellákat: a Karácsony-regény szellemében írtakra és az iróniát, humort, lírát teljesen mellőző szövegekre. Utóbbit jelentéktelennek véli.

Fekete Vince szerint viszont a monográfusnak nincs igaza, mert bár ezek nem tipikusan Karácsony Benő-stílusban írt alkotások, mégis érdekfeszítő dolgokra hívják föl az olvasó figyelmét. Dinnyebefőtt, Novella a tatáról és a Harcsai címűek kiemelkedő irodalmi alkotások. Az utóbbi azért izgalmas, mert azt mutatja be, hogy az ember hataloméhsége mennyire átrendezheti az emberi kapcsolatokat. A félelem, a kiszolgáltatottság, a hatalom és egyén ambivalens viszonya Karácsony Benő korában nagyon is időszerű téma volt.

Erdélyi pályatársai nem nagyon tudnak róla, a magyarországi irodalom jelentősebb, meghatározóbb képviselői között nem tartották számon alkotásait. Különutas, kívülálló, saját maga útját járó író volt, aki nem tartozott a politikát kiszolgáló historizáló, nagy történelmi témákat óriási tablókban, vastag regényekben felfestők közé, de sem a síró, feleselő, kacagtató, tündéri realizmust művelő székely írók vagy a baloldali, kommunista alkotók közé – állapította meg az életmű kapcsán Fekete.

 „Az író írjon, és ne legyen boldogító hivatalnok, ha nem csak fülbemászó locsogások szerzője, hanem művész is, akkor majdnem mindegy, hogy miről ír. Minden keretben, minden időben, még a legidőszerűtlenebben is meg fogja találni azt, ami a kor zűrzavarai vagy túlságos nyugalma miatt a lelkét nyomja” – írja Karácsony Benő, amely mondat egyfajta konklúziója is lehetne a rendkívül izgalmas és sokszínű tudományos konferenciának.
                                                                    

Varga Melinda