A Bereményi bébi

Bereményi Géza színházi és filmrendező, dramaturg, dalszöveg- és forgatókönyvíró sokszínű, a legkülönbözőbb zenei, filmes és művészeti díjakkal elismert munkássága mellett időről időre szépirodalmi szövegekkel is közönség elé lép. Két novelláskötete, A svéd király (Magvető, 1970) és A feltűrt gallér (Seneca, 1994) mellett 1978-ban jelent meg első regénye, a Legendárium (Magvető). 2013-ban, csaknem négy évtizedes kihagyás után született meg a második, a Vadnai Bébi.

Az olvasó rendkívül igényes külsejű kiadványt vehet a kezébe. A borító ablakot és mögötte falnak támaszkodó, fiatal nőt ábrázoló fényképéből áradó visszafogott, sejtelmes erotika azonnal bevonzza a könyvbe a potenciális olvasót. Ezt a kacérkodást erősíti a cím is: Vadnai Bébi.  

A fülszöveg óvatos fogalmazással ugyan, de egyszerre helyezi el a Vadnai Bébit a szerelmes bestsellerek és a történelmi regények világában: „Szerelem és gyűlölet hogyan váltakozik újra meg újra? A Vadnai Bébi egyszerre történelmi regény, amely érzékletesen idézi fel a régi Budapest egykor volt figuráit-helyeit és kegyetlen érdességgel mutatja, hogyan működnek az emberek a háborúban…” A regény leginkább kibontott története a második világháborús Magyarország háttérszíne előtt zajlik, és egy nem különösebben érdekes, se veled, se nélküled kapcsolatot mutat be. A címszereplő az 1940-es évekbeli Budapest gazdag miliőjének üdvöskéje, a Moulin Rouge-ban mulató, felületes ifjúság kitüntetett tagja, Vadnai Éva – mindenki Bébije. Dr. Szemző Zoltán nőgyógyásszal folytatott románca gyilkossági-öngyilkossági kísérletekkel, túlzott agresszióval és teljes odaadással fűszerezett.  

Bajban vagyunk, ha a regény témáját próbáljuk megragadni. A történet(ek) előrehaladásával egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy a Vadnai Bébi több potenciális regény magját rejti magában, amelyek közül a szerző nem tudott vagy nem akart egyet kiválasztani, és valóban megírni. Így a Vadnai Bébi Bereményi Géza talán évtizedek óta hordozott, megíratlan történeteinek kivonata maradt. A leginkább kidolgozott történet, amint azt a címadás is jelzi, Vadnai Bébi szerelmi története, amely a regényben íródó regény is egyben.

Az 1970-es évek Magyarországán élő, irodalmi pályáján épp induló Dobrovics fog bele Bébi sztorijának megírásába. Dobrovics íróvá válása újabb cselekményszál, emellett próbál történetté kerekedni a barátságok, emberi kapcsolatok működésének bemutatása a két korszakban. A hatalom szorításában az emberek mániákusan titkolóznak, elutasítják egymás intim szférájának megismerését, akár évtizedekre is álnevek mögé bújnak. E viselkedésmintákat jól tükrözi Dobrovics törzsnek nevezett kocsmatársasága.

Szintén az elbeszélés jelenében futó történet Dobrovics nyomozása az egyik törzstag, Doxa múltja után, amelyről kiderül, hogy Vadnai Bébin (Doxa édesanyján) keresztül valamiképpen összefonódik sajátjával. Pontosabban azokkal a második világháborús esztendőkkel, amelyekre a regénybeli író a ’70-es évek elidegenedett miliőjéből, üres kapcsolati hálóiból nosztalgiával tekint. Dobrovics szenvedélykutatóként definiálja magát, úgy tekint magára, mint aki a „Hiteles Érzést” kutatja, Bébi esetében a háború idején megélt szerelmet.

Az olvasó nincs könnyű helyzetben, mert Bébi regényben megformált csapongó, hideg, érzelemmentes karaktere kapcsán a hitelesség, a valóban átélt, mély érzések, a szerelem emlegetése inkább ironikusnak tűnik. Ezt erősíti, hogy a nőt az egykori barátok, ismerősök, még saját gyermeke is következetesen kurvának titulálják.

Bébi szexuális nyitottsága megteremti Dobrovicsnak a nyomozási helyzetet, hiszen ahogy Doxa egyik lehetséges apajelöltje megfogalmazza, Pesten akárki lehetett Vadnai Bébi gyermekének apja. A regény szereplői azonban hirtelen egy Danielle Steel-történet figuráivá válnak, amikor egyik pillanatról a másikra fontossá válik Bébi és Dr. Szemző (Doxa vér szerinti apja) szerelmi története. Ettől ugyanis sem Doxa, sem Dobrovics nem tud szabadulni évtizedeken át, Doxa beleőrül a helyzetbe.

Dobrovics nyomozása során Bébi és férje, Tipsi elbeszéléseiből megismerkedünk az egykori budapesti vagyonos elit gondtalan életével, a kabrióval száguldozó, éjszakákat pezsgővel átmulató, ifjú kompániával, amelynek tagjai – a hetvenes évek törzsével szemben – mindent tudnak egymás életéről, intim pillanatairól. Bébiék köre annál is inkább kínálkozik az összehasonlításra Dobrovics kocsmatársaságával, mivel a törzs álneveihez hasonlóan ők is álnevek, gyerekes, gügyögő becenevek mögé bújnak. Bébi, Tipsi, Lulu, Bubi és a többiek mind infantilis viselkedésmintákat követnek, igen alacsony érzelmi intelligenciával bírnak, az emberi kapcsolatok, a szex, a gyermekvállalás még felnőttkorukban is puszta játékot jelentenek nekik.

Nem sokban különbözik egymástól komolyságában a még gyermek Lulu és Bébi orvosos játéka attól, amikor a felnőtt Bébi teherbe esik Tipsitől. Majd a Moulin Rouge-ban beszélik meg nyilvánosan, a szokásos pezsgőzés keretében, baráti körben Bébi magzatelhajtásának részleteit. Dobrovics múltba vágyakozása, az egykori emberi kapcsolatok, főként Bébi társasága iránti szimpátiája egy látszólag ideálisan működő közösségre irányul, az egymás iránti illuzórikus őszinteségre, amely mögött valójában gyerekes felelősség-elhárítás, titkolózás, és egymás valódi megismerésének elutasítása húzódik meg.     

A regény végén megnyíló újabb történetszál, a Doxa intézeti mindennapjaiba való betekintés a Száll a kakukk fészkére világát idézi. A nagy időugrás után kiderül, hogy négy évtizeddel később Dobrovics éppúgy benne ragadt Bébi történetében, illetve a meg nem írás fojtogató állapotában, akár Doxa az elmegyógyintézetben. Mindez azt az érzetet kelti az olvasóban, hogy Vadnai Bébi és Dr. Szemző „gyűlöletszerelme” különös fontossággal bír, s ezzel a mikrotörténet a nagy történelmi események, a második világháború, az ’56-os események fölé kerekedik.

A regény utal saját szerkezeti széttartására, a történetek megíratlanságára Bébi és Dr. Szemző utolsó találkozásának leírásával: „De nem kérdezte, hogy miért jött. Várt, hogy majd csak elválik. Sose vált el. És ez a legizgalmasabb az egészben. Hogy összefüggéstelenek voltak, mégis értették egymást, és a végén mégsem derült ki semmi. Jó volt az egész. Megfelelt. Megfelelő volt, mert az érzés nagy volt és magas.”

A legerősebb jelenetek a háborús Pest mindennapjainak szürrealitásába betekintést nyújtó részek, például Dr. Szemző előszobaszekrényből lett koporsója, amelyben eltemetik a játszótéren.

A Vadnai Bébi láthatólag Bereményi Géza évtizedeken át dédelgetett gyermeke, amely nem mentes az önéletrajziságtól és az író nosztalgiájától. Érzékelhető benne a vágy, hogy a rendkívül színes, sokrétű alkotói pálya alatt felgyülemlett és hosszú időn át megíratlanul maradt történetek végre formát kapjanak, hozzáférhetővé válhassanak az olvasóknak is, még ha mindez szétfeszíti is a választott műfaji kereteket.  

Bereményi Géza: Vadnai Bébi. Magvető, 2013.

Farkas Daniella