A fiatalodás titkának könyve

A hazai olvasók előtt nem teljesen ismeretlenek Mircea Eliade szépirodalmi művei, mégis okozhat meglepetést a Metropolis Media harsány színektől pompázó, puha borításban megjelent tudományos-fantasztikus novellaválogatása, a Dionüszosz kertjében. Korábban is olvashattuk már magyarul a Különös kalandok, a Serampuri éjszakák vagy a Honigberger doktor titkai című könyvét, de Magyarországon feltételezhetően tudományos munkái (A szent és a profán, A samanizmus) népszerűbbek. Némileg csalódhat, aki a nyolc novellát tartalmazó kötetet fellapozva a vallástudós szakmai írásaiban megjelenő, rendszerszerű gondolkodás lenyomatát várja.

Az eleve komoly háttértudást igénylő novellák olvasását a szerző stílusbravúrjai is megnehezítik. A történetek kusza vonalvezetése, az idősíkok keveredése, a valóság és álom egymásba csúsztatása, a műveket átszövő előre- és visszautaló kommentárok, a különféle elbeszélői technikák felvonultatása rendkívül ingoványos útra terelik az olvasót.

A szereplőket a román paraszttól kezdve az SS-tiszteken át az amerikai újságíróig ugyanaz a kérdéskör foglalkoztatja: az emlékezés működése és a test regenerálódása.

A kötet legizgalmasabb írása talán a Hamis ifjúkor, melyből 2007-ben Francis Ford Coppola rendezésében Fiatalság nélküli fiatalság címmel mozifilm is készült. A történet öngyilkosságra készülő hősébe az utolsó pillanatban villám csap, Dominic doktor azonban nemhogy belehalna a traumába, hanem a kórházban fekve fokozatosan megfiatalodik. A csodás jelenséget az orvos megmagyarázhatatlan szellemi gyarapodása kíséri. Sorra emlékezik vissza az emberiség felhalmozta ismeretekre, és közben ráébred: „Tehát ugyanarról van szó!”. A világon minden egy és ugyanaz.

A tábornoki egyenruhák és a Rangrejtve Buchenwaldban főszereplője, Ieronim, hasonlóképpen jár, ő a házuk falán látható foltok értelmezéséből jut el a megvilágosodáshoz. „– Hogyan mutassam meg a többieknek?! – emelte fel hirtelen a hangját. – Hogyan mutassam meg nekik, hogy ugyanaz a fény rejtőzik mindenütt, minden dologban, bármilyen csúnya is legyen az? Bármilyen nedvességfoltban egy falon, bármilyen sárfoltban?”

A Hamis ifjúkor alapötletéből kiindulva, vele párt alkotva dr. Tătaru emberkísérleteit, a sejtek megfiatalíthatóságának lehetőségét mutatja be A három nővér című novella. A doktor felfedezi, hogy az agyat megfelelő területen érő, hatalmas erejű áramütés test és szellem regenerálódásához vezethet.  Az állam azonban felfüggeszti a kísérleteket.

A novellák cselekményének ideje a második világháborút követő két évtizedre tehető, a Pelerin cselekménye 1969. május 19-én kezdődik. A roppant infantilis fordulatoktól hemzsegő történetben a hatóság a Scînteia című, központi pártlap nyomdahibás példányaiból fejti meg a világ egészét érintő forradalmi törekvés nyelvét, kódrendszerét. „Boldogok a lelki szegények: mert övék a mennyeknek országa. (…) Ez az egyetlen román nyelvű üzenet, és csak az ugandai holdnaptár segítségével lehet megfejteni…” Az elbeszélés ugyanakkor a román kommunista diktatúra visszásságaiba is betekintést enged.

Az álomszerűen megfogalmazott, Iván című háborús novella halott katonák túlvilági visszaemlékezéseire épül.  Az árkok helyszíne egy román falu a háború végnapjaiban. A lakosság és a megszálló német katonák közti filozófiai eszmecserék abszurditása a kötet legerőltetettebb darabjává teszi az írást.

A Dionüszosz kertjében című novella viszonylag egyszerű utalásrendszerben fogalmazza újra Orpheusz és Eurüdiké történetét. „– Nem kellett volna visszanézned – szakította félbe Leana. – Soha ne nézz vissza, Adrian! Mert ha még egyszer megteszed, elveszítjük egymást. Örökre…” A szerencsés módon újra egymásra talált fiatalok hitvallása szólal meg közös szerzeményükben, a Dionüszosz kertjében című dalban, mely ezzel a hivatkozással érthető módon válik a teljes kompozíció címadójává is. Ez az ars poetica a következőképpen hangzik: „Csak a költészet képes megváltani minket, csak ez változtathatja meg az embert”.

Az eredetileg ’68-ban összeállított kötet akár mottóként is felfogható gondolatát a Rangrejtve Buchenwaldban Ieronimja fogalmazza meg: „Azt tettem, ami mindegyikünk dolga, mindenkié a 20. század második felében: újra fel kell találnunk mindent a beszédtől Pascal fogadásáig, a szerelemtől az intézményekig, az erkölcsig és a tornáig.”

A művészetfilozófia, a vallástörténet, a természettudományok bevonása ellenére Eliade nem kizárólag a szakértő közönségnek kínál olvasnivalót. Talán túlzó lenne a kötet egészét a sci-fi műfajához sorolni, de a történetek jellegét tekintve az író célja egy szélesebb réteg megszólítása lehetett, azoké, akik kedvelik az említett műfajt. A novellákban szereplő művészek, tudósok, katonák fantasztikus történetei tudományos terheltségük és kusza szerkesztettségük ellenére a létezés alapkérdéseivel foglalkoznak, amelyeket újraolvasva kirajzolódik Eliade zsenije.

Mircea Eliade: Dionüszosz kertjében, Metropolis Media, 2013.

Balogh Gyula