Jelige: Endymion – Fitocídium

Jelige: Endymion

Fitocídium

I.

Hajnalra, roppant
fehéren, diszkréten,
nagy csendben

Lábujjunk, orrunk,
Márgába markol,
Levegőt hódít.

Semmit se kérünk.
Sokan vagyunk!
Sokan vagyunk!

Holnapra ránk száll a
Föld, már az ajtó-
Résben a lábunk.

Sylvia Plath: Gombák
/Részletek/

- Már negyedik hete semmi hír az USS. Arizona-ról, sem a keresésére
küldött nemzetközi mentőegységről.
A francia, angol, német és orosz mentőhajók éppúgy nyomtalanul tűntek
el az Atlanti óceánon, mint a 43 000 tonnás repülőgép-anyahajó.
Mint ahogy arról már korábban hírt adtunk, 3 hónapja egy 20 000 tonnás
japán torpedóromboló hasonlóképp nyomtalanul tűnt el egyetlen éjszaka
leforgása alatt hadgyakorlat közben, nem messze a Marianna - árokhoz.
A hírek rövid összefoglalása után időjárás jelentés következett, amely
ismét párás meleget ígért.
Mint mindig, ezt is még meghallgatta, majd elzárta a rádiót.
- Hogy tűnhet el egy anyahajó és egy expedíció? Nem értem.
De nem sokat tűnődött, inkább odafordult szeretett növényeihez és
folytatta az imént félbehagyott locsolást.
- Hogy Te mekkorát nőttél - állapította meg. - És milyen szépek a
leveleid! Végre elmúltak azok a csúnya nagy sárga foltjaid! Nem is
láttalak még ilyen zöldnek - de ezt már csak úgy magának motyogta.
Ismét vizet eresztett az öntözőkannába, amiből először az
ablakpárkányon levő növények kaptak, majd kilépett a folyosóra, ahol
már várta egy filodendron, egy anyósnyelv, a sarokban egy rododendron
hatalmas levelei terültek szét, mellette egy puszpáng, kicsit arrább
pedig egy gumifa díszelgett.
- Nahát, Ti is hogy megszépültetek! Egyszerűen gyönyörűek vagytok!
Elégedetten nyugtázta a látványt.
A mélyzöld, haragoszöld levelek és szárak úgy nyújtózkodtak az ég
felé, mint egy gótikus templom tornyai.
Jólesett végigpillantania a sok növényen.
Végigpásztázta őket, majd visszament egy újabb kanna vízért.
Kifújva magát megállt egy kicsit pihenni, gondolkodni, közben
hallgatta a szélharangok játékát, és folytatta a virágok istápolását.
Másnap, a reggeli és a bevásárlás után kinyitva a napi sajtót, újabb
megdöbbentő hírre bukkant, amely ezúttal egy nyom nélkül eltűnt
teherhajó flottáról szólt.
A cikk szerint a legkorszerűbb helymeghatározási rendszerrel
felszerelt tanker konvojnak olyan helyen veszett nyoma, ahol a
navigációs és távközlési rendszereket nem zavarta semmi, kalózok
sincsenek a környéken, és meteorológiai esemény sem játszhatott közre
az eltűnésben.
Ahogy felpillantott, valami szokatlan és bizarr volt neki.
Nem tudta ugyan, hogy mi az, csak azt, hogy valami nem úgy van, mint
az előző nap.
- De mi az?  Á, végül is mindegy -  mondta magának, és kihörpintve
maradék teáját elhessegette magától a gondolatot.

II.
Becsődöl a Föld

Az állatkertekben kezdődött.
A gondozók szétfeszített rácsokat találtak, az állatok sehol, csak a
növények sűrű hálója vette körbe a ketreceket.
Napról napra nőtt a burjánzó növények sokasága is, ám meglepő módon
megkímélték mindazt, ami zöld színű volt.
Érdekes módon a méhpopuláció is megnőtt.
Nemcsak, hogy megsokasodtak és nagyobbak lettek, de mind több és jobb
mézet hordtak össze.
Mindeközben a szokásos évenkénti botanikai vándorgyűlésen több
delegált is megdöbbentő fényképekkel illusztrált beszámolóval
jelentkezett.
A Földgolyó egymástól távol eső tájain, eltérő földrészeken hihetetlen
burjánzásnak indultak a növények - Brazília, Argentína pampáin éppúgy,
mint Európa, Új - Zéland, Óceánia vagy Észak-Amerika területein.
E kivételes természeti jelenség alól az örök jég birodalma sem volt
kivétel: Grönland, az Arktisz és az Antarktisz kutatói is hasonló
dolgokat jelentettek.
Több kutató arról számolt be, hogy az eddig ismert legnagyobb növény,
az óriás dögvirág (Rafflesia Kerrii) kelyhe még nagyobbra nőtt és az
orchideafélék is vadul burjánzanak.
A tudósok nem értették, miért történik mindez.
Teljes volt a káosz, a zűrzavar.
A növények 'összebeszéltek volna'?
Növényi intelligencia?
Erre már több kísérlet volt, és most mégis, olyan hihetetlennek tünt
ez az egész.
Hihetetlennek tűnt, hogy támadnak a növények - pedig mind több jel
mutatott arra, hogy ez történik és ez a közeljövőben csak
eszkalálódik.
Közismert volt, hogy nitrogéndús talajon - például tömegsírok felett -
mindig zöldebb a fű, ám mostanra ez gyakorlatilag az összes
kontinensre igaz lett.
Mind gyakrabban esett, s ahogy napról napra nőtt a csapadék
mennyisége, a városokban új, erős gyökérzetű gyomok dugták ki fejüket
a járdák, utcák repedései közül; máshol cserjék kezdték a betonházak
összeillesztéseinél lassan szétrepeszteni a falakat.
De nem csak ennyi történt.
Egy európai kisvárosban az almafáról leguruló gyümölcsök kisebb -
nagyobb sérüléseket okoztak a járókelőknek, másutt egy szomorúfűz font
körbe egy piknikező családot; a Közel-Keleten pedig - mint ahogy arról
a hírügynökségek is beszámoltak - kókuszpálmák idéztek elő halálos
sérüléseket az alattuk haladóknak.
Újabb hírek érkeztek: bizonyos növények a leveleikkel embereket
sebesítettek meg, sőt csonkoltak.
Az utcákat indákkal borított összeaszott állati és emberi tetemek
borították - mint kiderült a növények a szerves fehérjéket a gyorsabb
növekedés és az erősebb felépítés érdekében beépítették a saját
szervezetükbe.
Ahogy telt az idő, apránként városok tűntek el a növények halálos ölelésében.
A templomtornyok hatalmas mutatóujjként, óriási égre mutató
felkiáltójelként meredtek a felhők felé.
New York, Moszkva, Budapest, Berlin, Párizs - a világvárosok
sugárútjai hatalmas allékká, a terek, főterek ligetekké alakultak át.
Ezzel együtt a mohák is támadásba lendültek: a hatalmas mohatelepektől
nyirkossá lett a föld, amelyen sokan megcsúsztak.
Új, mindennél agresszívabb mutáns húsevő növények tűntek fel, amelyek
már nemcsak rovarokat fogtak be, de megjelent a zoofítizmus is, azaz a
növények képessé lettek rágcsálók, sőt macskák és kisebb termetű
kutyák elfogyasztására, majd megjelent a homofágia, a humanotrófia is.
Sok esetben a cukornádaratók éles machetéjüknek köszönhették, hogy
megmenekültek, volt, aki zsebkésével, tőrével vágta ki magát az indák,
levelek halálos ölelése közül.
De nem mindenkinek volt ilyen szerencséje: Latin - Amerikában
favágókat támadtak meg növények; ahogy a megmaradt szemtanúk
elbeszélték, az inda úgy csavarodott rájuk, hogy a testek még
rándultak néhányat, mielőtt megfeszülve megfulladtak volna,
másokat pedig súlyos ágak sújtottak agyon.

III.
Megindult a harc a vízlelőhelyekért!

- hirdették öles betűkkel a média képviselői.
Ezzel együtt a vegyi üzemek is kiemelt célpontokká váltak: részben a
herbicidgyártásuk miatt, részben az ott tárolt műtrágyák és más fontos
hatóanyagok szempontjából.
A biztonsági őrök ezentúl nem lőfegyvert, hanem bozótvágót kaptak, és
új szerep jutott a lángszórós alegységeknek is.
Az ENSZ válságstábot hívott létre, ahol a FAO, a WHO és a különleges
erők képviselői együtt keresték a megoldást, ám mind ők, mind a
kormányok speciális alakulatai tehetetlennek bizonyultak a
kataklizmával szemben.
A fa nyílászárok, régi ajtók, ablakok, új életre keltek, s ha lassan
is, de ledobva magukról kopott festék-ruhájukat Nap felé fordították
ráncos arcukat.
Időközben megtalálták az elveszett csatahajók és hajókonvojok
roncsait: a propellerekre csavarodva óriási hínártömegek húzták le
őket az óceán mélyére.
Óriási transzformátorállomások szikrázva robbantak szét a mindenüvé
bekúszó indák munkája nyomán.
A távvezetékek leszakadtak, így áram- és telefonellátás nélkül
maradtak az emberek.
A Föld lassan olyanná lett, mint egy néma, de élő temető: mindenütt
csend honolt, kitört ablaktáblákat csapdosott a szél.

IV.
A vég

Lakását immár teljesen ellepték az indák, kacsok, gyökerek,
léggyökerek és levelek.
Körbefolyták a szobákat, a szekrényeket, az asztalt és a székeket,
majd lassan az ágyat is.
Reggelre olyan volt a hálószobája, akár egy borostyánnal befuttatott sír.
Az utolsó dolog, amit még a rádióban hallott, egy dal volt:

"Most rajtam a sor, hogy leromboljam,
bosszút álljak minden sérelemért
A társadalom, ami kitaszított,
nem kap tőlem új esélyt"

A szél meglengette a nyikorgó ablaktáblát, amelyet már nem volt ideje
kitámasztani, majd körbenyargalva a szobában meglebbentett egy-egy
levelet, a függönyt, és az ajtó fölé erősített szélharangot.
Csengése úgy hangzott, akár a lélekharangé.

V.
Növények egymás ellen

A méhek idilli döngése volt az egyetlen zaj a szélnyargalta házak
közt. Szorgalmasan dolgoztak, hordták a virágport, építették az új
sejteket, végezték a tevékenységeiket.
Új meg új helyekre költöztek be: nemcsak faodúkba, de a házak réseibe
és mindenhova, ahol csak helyet találtak.
Időközben a növények újabb generációja jelent meg, amelyek sokkal
ellenállóbbak voltak a hőmérséklet változásaira, kártevőiket pedig
saját nedveikkel pusztították el.
A jófajta televény azonban fogyni kezdett, ezért mutáns szimbiózisok
alakultak ki: egy gazdanövényre több növény is rátelepedett, hogy azon
próbálja túlélni ezt a helyzetet.
Ezt azonban a gazdanövények nem bírták sokáig, hamar elsatnyultak, kiszáradtak.

A növények mindhiába küzdöttek kétségbeesetten a megmaradásért: hamarosan földrelapultak az elsárgult levelek, s a párás levegőben megjelentek a mohák és zuzmók - s a csend, a végtelen csend mindenütt.

2012.VII.18 -  XII. 6./ 2014. I. 9.