Jelige: Csipesz – Lent sohasem látott, Üvegfalán innen vagy túl

Lent sohasem látott

A porond szagát nem is érezhetnéd. Akkor sem, ha elég közel ülnél hozzá, hát még olyan távolból, magas székből, egyenes háttal. Legfennebb, ha az orrod alá rúgnák. Na, akkor tüdőre is szívhatnád, ha úgy szeretnéd, vagy egyszerűen csak ahogy lélegzel: kicsit szúr meg zavar, aztán csiklint, majd kínok közt kiadod magadból, s máris nem a tied, s nem is érzed. Azaz kezdheted elölről. Mereszted a szemedet a kitömött székből. Az is megtörténhet, hogy a részévé válhatsz, s ezt zavarodban visszautasítanád, merthát miért pont te. Senki nem akarja megérteni, hogy te csak nézni jöttél. S ha ez így van, a porond szaga miért érdekel. Csak nézzük, remélve, hogy végig megmaradhatunk ezzel a semmitnemtudással.

Kilóg valamid! Észre sem veszed, s úgy mész vele az utcán, s bámulnak, s te élvezed, mert szép vagy, s szépnek látnak, úgy hiszed. A földön keresik bájodat, hogy azt arcodon beazonosítsák. S te élsz vele egész nap, míg haza nem érsz, s akkor valaki kinevet. Ellenséged a föld egy napig. Másnak cipősbolt, s te, ismét te lehetsz az úr, s előbb az arcod, aztán lenézés a földre, amelyre te így ráállhatsz, ilyen magabiztosan és egyenes háttal. Csikorog a föld a lábad alatt, s zene lelkednek, hogy miattad van. A zene mintha miattad volna. Karcolja a kavics a talpadhoz tapadó olasz bőrt.

Harc a felszínnel. Fél lábával maga mellett áll. Mozdulatlan. Éreznie kell a víz mozgását, közel kell hajolnia, hogy áthatolhasson a megtévesztő felszínen. Megdermed. Madár a vízben, a hal elúszott. Földről vízbe, vízből kézbe, kézből házba, házból bélbe, bélből bélbe. A hal nem úszott volna el.  

Van szaga a homoknak? Önmagában talán nincs, de kölcsönözhet. A macska szívesen ellátja a magáéval, de te a magadéval nem igazán, csak érezni azt, ami tőled független, de csak te élvezheted magáért és magadért.

Fél lábammal magam mellett állnék a porondon úgy, hogy a kitömött székből ne nevessenek, csak nézzenek, s lássák, hogy nem tudok elmerülni benne, mert valaki kiránt, amint áttörném.

Üvegfalán innen vagy túl

Jól fogna a történés, egy rövid szín egysége időben és térben – aztán többet ne.

Szép ez a jól beépített szoba, fényekkel, színekkel, köddel, fotellel, áldimenziókkal, hogy a hatás meglehessen, hogy amikor kimegy az ajtón, eltűnhessen, s újra megjelenjen a semmiből, amiből visszatér, s lássuk, nézzük, s értsük, hogy ő ugyanaz, aki kiment, s visszajött: miért kellett mindez. Ráadásul az ajtót becsapta. Azaz úgy hallottuk, mintha zajt csapott volna azzal, ahogy eltávozott. Távol csaphatott zajt, amit mi már nem láthattunk, csak gondolhattuk, hogy az történik. Nem történt semmi, amit mi tudnánk. Elképzeljük. Ennyiben valami.

A rádió túl hangosan üvölti, hogy jelenleg süt a nap.

Franky ajtócsapódást hall, s befordul. Mélyebbre, ahol nem láthatják. Ott hallgat.

Enyhén szólva kínos a súlya. Iszonyúan belesüpped a kanapéba. Éri a parkettát a háta. Hátra nem lát, előre nem akar. Eltakarja a nagy, elfalazott ablakot a háta. A fenekében nyugvó gerince.

Akkor most az ablakot kéne becsapni?

Tovább nyújtózik a takarójánál, mint egy hős, aki ki akar törni a bizonyosságból. Még akkor is, ha elhúzza a görcs a lábát. Kint hagyja, hadd legeljen a nyája apraja, nagyja, orra hegye, szeme völgye, lába gödre görcsbe törve. Hinne valami másban. Könyöke támassza, Franky pösze.

Felszösszen? Loccsan a vére, bevert ujjhegye, odaszorított lábfeje a matrac s a falas ablak közé. Fel kell kelnie, el kell mennie, lennie, ennie, kivernie fejéből az ajtócsapódást, a hallgatást, hogy újra lefeküdjön a nyomba. Nyomában táncol a felspriccelt faldarab pirosas színe. De elegyedik a fehérrel, rohamosan halványul. Eltűnik, eltűnik, eltűnt a folyosón, be a kávéba és füstbe. Mindene megvan, s így távozhat pillanatok alatt, míg ki nem hűl szenvedélye. Az új nap titka vonzza kicsiny szívét.

Beletörik a tűsarok a szőnyegbe, sarok nélkül meg olyan, mint gerinctelenül.

Sarok helyett borostája van. Kellőképpen rásimul. Akár a takaró: nincs melege, nem veti le. Jobb, ha eltakarja. Szín: tömeg a téren, valami történik, valamit látnak, valami rendkívüli nagyot, hangos nyöszörgés hallszik. Mindenki közelebb lép, a másikra néz, felhúzott vállak. Senki nem hagyja el a helyét, amíg az ismert dalt lejátsszák valahonnan föntről. A földre ülnek, mindenki becsukja a szemét. F. kívül áll. Észrevegyék? Előtte minden világos. Felül a villamosra. Maga elé bámul, hazaérkezik, lábát betakarja.

Piros dzseki, tűsarok hiánya, trapéz rövidnadrág, mezítláb, borostás.

Rádió: a nap slágerét újra játsszuk – biztosítjuk a hangulatot, a jókedvet buszon, autóban, biciklin, munkahelyen, fekhelyen, stb. stb. Szórakozzanak velünk! Telefonáljanak, és kérjék a nap slágerét!

Nem volt több egy pillanatnyi áramszünetnél, amikor valaki hazaért a térről.