Kisvárda – összmagyar színházi ünnep
A 26-ik alkalommal megrendezett Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiválját, az elszakított országrészek idei színházi találkozóját a délvidéki társulatok masszív jelenléte jellemezte, elkötelezett, színvonalas előadásokkal, és nem utolsósorban rendkívül szép magyar beszéddel. Hiányzott viszont a kárpátaljai színjátszás.
Kisvárda – összmagyar színházi ünnep
Kisvárda belvárosának új arculatával lepte meg a vendégeket. A központot sétálóutcává tették, kétoldalt virágokkal, művészien kiképzett kövezettel, felújított üzletekkel, új építményekkel, mindent hangulatos, tetszetős, ízléses kivitelben. A város megérdemli, hogy továbbra is a határon túli magyar színházak seregszemléjének házigazdája legyen, annál is inkább, mert ebben az évben tökéletesített szolgáltatásokkal, az előadások megszervezésében is újdonságokkal fogadták a színházi szakembereket, társulatokat.
Idén is a Művészetek Háza színházterme és stúdióterme, a Rákóczi-stúdió, illetve a Várszínpad volt a helyszín. Mindennap szakmai megbeszélések folytak, Szűcs Katalin Ágnesnek, a Criticai Lapok főszerkesztőjének moderálásával. Megtekinthetők voltak a Művészetek Háza előcsarnokában az elmúlt napok, illetve előadások pillanatait megörökítő fotók. Reggelente megjelent a Kisvárdai lapok fesztiválújság. Népművészeti vásár és régi ízek gasztronómiai bemutatója várta a közönséget szabadtérben, szabadtűzön. A június 20–28. között lezajlott fesztivált Kisvárda polgármestere, Leleszi Tibor nyitotta meg.
A legjobb előadások
Tadeusz Slobodzianek: ILJA PRÓFÉTA
Jogosan kapta a Fődíjat a Vajdasági Tanyaszínház Nagypál Gábor rendezte előadása. A kortárs lengyel szerző műve elsősorban a helyszínnek, a színházi térnek köszönhetően katartikus, éteri magasságokba emelő volt. A másik tényező, hogy a Pászt Patrícia által magyarra fordított szöveget gyönyörű kiejtéssel zenei kantátává avatták a művészek. A középkori misztérium és passiójáték mellett az abszolút jelent is megidézik: a csetlő, botló, „bűnös” emberek hinni akarnak valakiben, és ezt csak úgy tudják, ha az illető feltámad. Elindulnak tehát megfeszíteni az általuk szent embernek tartott Ilja prófétát. Ám a stációkat be kell tartani, ezért sorshúzással szinte mindenkire bibliai szerep vár, azaz felelősséget kell vállalnia az elkövetkezőkben történőkért. Az ikonok és az szlávul a prófétai hajlék fölé írt „Új Jeruzsálem” az ortodoxiára, illetve a groteszk események helyszínére utalnak. A „színház a színházban” erősen jellemzett szereplőinek igyekezete a komikumba fordul, de nem vétkességük, hanem esendőségük bizonyítékaként. Nésity Máté Ilja, illetve Jézus szerepében, valamint Nagyabonyi Emese a bűnös, később szentté tisztult asszony megformálásában a két leghangsúlyosabb alakítás. Játékukat a művészi és emberi meggyőződés ereje teszi sugárzóvá, lebilincselővé. Slobodzianek művének aktualitása, hogy a népnek mindenkor szüksége van példaképre, hitre, erkölcsi normákra. A Tanyaszínház előadása ezért szinte küldetés. A játék a Váron kívül folyik, a környező emelkedések, cserjék a játéktér részei, a falusiak zarándokútjukon a nézőket is körbejárják, bevonva őket a cselekménybe. Az esti előadás varázslatos világosítását, a szenvedéstörténet szuggesztív hangeffektusait a tivornyázás és a kisszerűség abszurd komikuma ellensúlyozza.
Biljana Srbljanović: A HALÁL NEM BICIKLI (HOGY ELLOPJÁK TŐLED)
A talán legtöbbet játszott kortárs szerb írónő már a Belgrád. Családtörténetek című darabjában is érzékenyen ábrázolja az emberi kapcsolatok törékenységét. A Szabadkai Népszínház Magyar Társulata szinte a legjobb erőket mozgósította az apákról szóló darabban. Greguss Erdélyi Hermina szívfájdító, gazdag árnyalatú játéka óhatatlanul a Puccini-áriát juttatja eszünkbe: O, mio babbino caro – Ó, kedves apuskám. Nem véletlen a leány neve: Nadežda, azaz Remény. Ő képviseli az életet, az erőt, a szeretetet az idős ember, Apa számára. E szálhoz kötődnek a romba dőlt családok apahiány-komplexusra épülő életképei. A lenyűgöző előadást a boszniai Tanja Miletić Oručević rendezte.
Brestyánszki Boros Rozália: VÖRÖS
Az előadás rövid időn belül háromszor is szerepelt színházi fesztiválon, Temesváron, Pécsett és most Kisvárdán, és valószínűleg még sok helyen és sokáig fogják játszani ezt a történelmileg, társadalmilag és nem utolsósorban lélektanilag fontos darabot. A Budapesti Katona József Színház és a Szabadkai Népszínház Magyar Társulatának közös produkciója Máté Gábor rendező jóvoltából született, aki a vajdasági Brestyánszki Boros Rozália dramaturgot kérte fel a szövegkönyv megírására. 1941 és 1944 között a délvidéki „hideg napokon”, magyar és szerb vérengzések áldozatául esett sok ezer ártatlan ember. A még élő tanúk, illetve leszármazottaik vallomása alapján megjelenített rémségek, a megalázások, lincselések, földbe ásások a közönség által körülült kis térben zajlanak, a mindenkori győztes áldozatai teteme fölött járja a diadaltáncot, s közben a szerbek végig a saját nyelvükön fenyegetőznek, a közönség számára érthetetlenül, ám annál ijesztőbben. És mindig a másik a fasiszta.
Shakespeare: HAMLET
Nagy érdeklődés előzte meg Bocsárdi László rendező Hamletjét a Sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház előadásában. A darab mindig esemény, kihívás, jelen esetben pedig élmény volt. A tér óriási mozgási lehetőséget és perspektívát biztosított a ragyogó színészi alakításoknak: Mátray László görög tragédiahősre emlékeztető, erőteljes Hamletjének, Pálffy Tibor szintén hatalmas energiájú Claudiusának és D. Albu Annamária drámai Gertrúdjának. A halott Ophelia – Benedek Ágnes – kiül a színpad szélére Hamlet mellé, Rosencrantz és Guildenstern pedig Stan és Pan-pantomimet mutat be. Ki kell emelnünk a gyönyörűséges szövegmondást, amely, mint egy operában, a szavak súlyával emelte magasba vagy sújtotta le drámaian a hősöket. Számos monológ szinte az első sorokban zajlott, a színész közvetlenül a nézőhöz intézte szavait.
Gerhart Hauptmann: A PATKÁNYOK
Bár látványos volt, nem nőtt fel az előbb említett előadásokhoz Alföldi Róbert rendezése az Újvidéki Színházban. Gerhart Hauptmann múlt század elejei tragikomédiája egy berlini bérkaszárnya „mélységeibe” visz le. A téma aktuális, az emberiség tudatalattijában, a közgondolkodásban ma is „kézzelfogható” közelségben vannak a patkányok. Az előadásmódban, díszletben, kosztümben expresszionista előadás befejező csúcsjelenetében a szereplők maguk is patkányokká változnak.
„Csak” emlékezetes alakítások
Nyikolaj Koljada: MURLIN MURLO
A kortárs orosz drámaíró művét Barabás Árpád rendezésében mutatta be a Gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház. Elsősorban Máthé Annamária szédületesen temperamentumos, sokszínű, hatalmas lélekkel teli produkciója vitte az előadást, amelyben masszívan jelen van a mindenkori ortodoxia és orosz mentalitás, a fanatikus istenhívőségtől az asszonyverésig és alkoholizálásig. A darab érzékenysége Csehovot, mélysége Dosztojevszkijt, realizmusa Maxim Gorkijt idézi.
Harold Pinter: ÁRULÁS
A darabot a Komáromi Jókai Színház adta elő, Valló Péter rendezésében. A szerelmi háromszög visszafelé pergetett történetében Bandor Éva minden jelenetben fiatalabb lesz. Kiváló partnerei Mokos Attila, valamint Petrik Szilárd a Kassai Thália Színházból, vendégként. A hétköznapi történet sematikus jeleneteit a bravúros, árnyalt és sokszínű színészi játék tette élménnyé.
Kincses Réka: A PENTHESZILEIA-PROGRAM
Nyers színháznak nevezi műfajilag a műsorfüzet Kincses Réka művét, amely az amazon királynő ógörög mítoszát helyezi át a XX. század Erdélyébe, és a Marosvásárhelyi Ariel Ifjúsági és Gyermekszínház előadásában volt látható.
Sziveri János: AZ EMBER KOMÉDIÁJA
A vajdasági költőnek állít emléket Táborosi Margaréta rendező, a költő életének mozzanataival, műveinek részleteivel, egy sokszínűen megkomponált világgal. A Szabadkai Kosztolányi Dezső Színház művészeinek bravúros előadásában a színház, a bohócjáték, az akrobatika és a mimika eszközei elegyednek.
Tasnádi István: TAPASZTALT ASSZONY
A Szabadkai Népszínház Magyar Társulatának előadása, amely a műsorfüzet szerint „gender revü”, a férfi-nő viszonyról szól. A szerző maga rendezte a darabot a vajdasági színészekkel karöltve.
Kakukktojások
Nem lett volna viszont helyük az erős kisvárdai mezőnyben az alábbi produkcióknak:
Gogol: A REVIZOR
A Csíkszeredai Csíki Játékszín előadását Parászka Miklós rendezte. Jelen korrupciós világunkban idejét múlta a félelem a revizortól, manapság az is lefizethető. A bohózatként tálalt produkcióból tehát hiányzott az aktualitás, a figurák pedig túlzottan karikírozottak voltak.
Egressy Zoltán: PORTUGÁL
A Kassai Thália Színház színészei Dudás Péter rendezésével ripacs-fesztivált csináltak a darabból, amely amúgy sem hordoz jelentős mondanivalót, viszont a vidéki kocsmai miliő lehetőséget kínált szinte valamennyi szereplő alkoholizálására. Volt, aki nonstop tette, szinte a delirium tremensig, persze csakis a részegség előrehaladott állapotainak ábrázolására. A közönség visított a gyönyörűségtől, pláne, ha nő vágódott el a színpadon. Kit érdekelt a szerelmesek története, amikor egy gyilkosság után is halálra röhögheti magát?
Forgách András: A FIÚ
A darab alapján tanítani lehetne-kellene,hogyan nem szabad drámát írni. Valamirevaló rendező nem hagyta volna annyiban az eredeti szöveget. De a szerző saját maga vitte színre a Nagyváradi Szigligeti Színházban ezt az amatőr nonsenset. Bedrogozott fiú, aki az ágykeretén egyensúlyozva őrjöng… A semmitmondó cím találó: a darab nem szól semmiről.
CSIPKE (Máté Angi Mamó c. regénye alapján)
A Kolozsvári Állami Magyar Színház Mezei Kinga írta-rendezte nosztalgikus retrója a POSZT-on udvariassági díjat kapott, akárcsak a többi határon kívüli előadás. Színházról nem lehet beszélni, a kisszerű emlékek nem hordoznak különösebb gondolati tartalmat, emocionális többletet.
Székely Csaba, az „ügyeletes felfedezett zseni” is jelen volt Kisvárdán a Hogyne, drágám! című, gyengén sikerült zenés komédiával „a „Szeretik a banánt, elvtársak? ” című monodrámával, illetve a POSZT-on hivatalból különdíjjal jutalmazott, Euripidész nyomán készült Alkésztisz című előadással – a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata, illetve a Yorick Stúdió előadásában. Szerencsére Kisvárdán profi zsűri működött (Koltai Tamás színikritikus, a Színház folyóirat főszerkesztője, Láng Annamária színésznő és Gothár Péter filmrendező), így az arra érdemeseket jutalmazták.
Ami a monodrámát illeti, nem volt kifejezetten színházi produkció Szerbhorváth György VAN VALAMI BEJELENTENIVALÓJA? című szövege a Szabadkai Népszínház Magyar Társulata tagjának, Csernik Árpád előadásában, inkább csak stand-up-comedy Hofi-utánérzéssel… Sokkal jelentősebb volt Zemlényi Zoltán HOPPÁRÉZIMI című, versenyen kívül bemutatott monodrámája a Kassai TeatRovás Műhely előadásában.
Volt bábelőadás is: Kormos István KORMOS KÉPPEL MUTOGAT című darabját (rendező Rumi László) a Nagyváradi Szigligeti Színház Lilliput Társulata mutatta be két alkalommal is.
Összevetve a tavalyi, 25 éves jubileumi fesztivállal: idén a szervezés kitett magáért. A válogatás ugyan gondosabb lehetett volna, remélhetőleg jövőre így is lesz. Kisvárda azonban továbbra is fogalom: a megmérettetés és találkozás helye, összmagyar színházi ünnep.
A Magyar Színházak XXVI. Kisvárdai Fesztiválja díjazottjai
Az Emberi Erőforrások Minisztériuma ÉLETMŰ DÍJAT adományozott dr. Kötő Józsefnek, aki színháztörténészként, pedagógusként és iskolaszervezőként is jelentős formálója az erdélyi színházi életnek, és Mokos Attilának, a Komáromi Jókai Színház művészének, eddigi érdemdús pályafutásáért.
Az Emberi Erőforrások Minisztériumának FŐDÍJÁT az eredeti drámaértelmezésért és a kiváló együttes teljesítményért a Vajdasági Tanyaszínház Ilja próféta c. előadása kapta.
Budapest Főváros Önkormányzatának díját magas színvonalú rendezői, színészi és társulati munkájáért a Sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház Hamlet c. előadása, valamint a Szabadkai Népszínház Magyar Társulata és a Katona József Színház Vörös c. produkciója nyerte el.
Az Emberi Erőforrások Minisztériumának Teplánszky-díját A halál nem bicikli és a Tapasztalt asszony c. előadásokban nyújtott alakításaiért a Szabadkai Népszínház Magyar Társulatának művésze, Pámer Csilla érdemelte ki.
Az Emberi Erőforrások Minisztériumának díját megosztva a Vörös, A halál nem bicikli és a Tapasztalt asszony c. előadásokban nyújtott alakításaiért a Szabadkai Népszínház Magyar Társulatának tagja, G. Erdélyi Hermina és a Portugálban nyújtott alakításáért a Kassai Thália Színház tagja, Lax Judit kapta.
Kisvárda város díját megosztva a Vajdasági Tanyaszínház Ilja próféta c. előadásának díszletéért Boros Viktória és jelmezeiért Janovics Erika kapta.
Kisvárda Város Polgármesterének díját Az ember komédiája című előadás rendezéséért a Szabadkai Kosztolányi Dezső Színház tagja, Táborosi Margaréta vehette át.
Kisvárda város közönségdíját az Újvidéki Színház A patkányok c. előadásának ítélték.
Oberten János
