Könyvheti ajánló – Stiller Kriszta: Ködforgató
Stiller Kriszta lírai világának sajátos hangulatát egyrészt a testiség, a szenvedélyek, az érzelmek hideg, tárgyias megjelenítése, az adekvát, ám gyakran meghökkentő képiség teremti meg.
ördögűző
holnap jön az isten, ahogy minden szerdán
remélem, legalább itt marad ebédig
nem tudom elvinni, bedöglött a verdám
kettesben maradunk, angyalok se védik
szóval itt leszünk, az úr és én, mi ketten
én hallgatok, amíg ő beszélget
tulajdonképp jöhetne már kedden
most nagylelkű leszek, akár nálam élhet
azt hiszem, nem akar, folyton tőlem retteg
pedig én jó vagyok, mosolygós az ajkam
uram, ne félj, hiszen észrevetted
vagy, ha nem, hát nézz már végig rajtam
ha végre kibékülnénk, lehetnék a támasz
de pólódon felirat: apage satanas
marionett
Esteledik kint, lámpa szuszog már, zárnak a boltok.
Tegnap a tóban túl sokat úsztam, fáj a bicepszem.
Verseket írok májusi csendben, mint aki boldog.
Reszket a szív, csak sejtem a ritmust, néha lefekszem.
Langyos a tested, öklöm a párnád, mozdul a farkad.
Nem tudom, alszol? Arcodon árnyak, fénybaba táncol.
Megfeszülök, mert úgy vagyok itt, hogy mégsem akartad.
Fénybaba testről lógnak a drótok, néha viháncol.
Asztalodon kés, vágd el a drótot, félek a fénytől.
Jobb a homályban, hol cigiszótól hangos az ágyad.
Nem takarom be, reszket a testem, tán a reménytől.
Isteni szikrát pöcköl a hasra éjjeli vágyad.
Bent a szobában két kis önarckép, egyik a baltás.
Nyári ruhákat dobtam az ágyra, néha levedlek.
Éva a kígyó párja valóban, isten a pajtás.
Nézd meg a puncim, édes az íze, mint a nevednek.
Északi vér vagy, Dávid a csillag, mely nyakamon lóg.
Függök a dróton, két lator is van, ők se kereszten.
Álmodok ébren, nincs pszichiáter, nincsenek ollók.
Térdelek édes, hidd el a látványt, nem csak elestem.
Tartsd csak a testem, fénybaba arcát rátetoválom.
Oltsd el a lámpát, emberi bőröm fénytelin ázik.
Fogd a kezem, most párnacsücsökre ráül az álom,
Árjaszemedben lassan elülnek halni a nácik.
