A háború ellen – Ady főszereplésével
A PEN Békebizottság idei gyűlésén, a szlovénai Bledben kiemelt téma volt az első világháború kitörésének századik évfordulója, illetve a világégés és az irodalomkapcsolata. Ez alkalomból a Magyarországot a legmagasabb szinten képviselő Csicsery-Rónay Erzsébet révén számos külföldi költő és író fedezhette fel magának Ady Endre megrázó háborúellenes költészetét.
A háború ellen – Ady főszereplésével
Körülbelül harminc PEN-központ képviseltette magát a szlovéniai összejövetelen, köztük az etiópiai, kanadai francia, kenyai, katalán, baszk, horvát, szerb, orosz, fehérorosz, macedón, román, olasz, izraeli, japán, angol, német és osztrák. Nagyon sokan voltak jelen a francia PEN részéről. Újdonság, örömteli meglepetés volt az öt grúziai és a négy oszét küldött. Ott voltak továbbá a török, az ujgur, a svájci és az ukrán centrum képviselői, és persze – mint házigazda – sok szlovén költő és író.
A második nap programja nagyon sűrűre sikeredett, két kerekasztal-beszélgetésre is sor került, mert pénzhiány miatt sajnos rövidebb volt az idei bledi gyűlés. (A konferencia ezúttal csak háromnapos volt a szokásos öt helyett, plusz a kirándulás.) Az I. világháború az irodalomban című kerekasztalt Marjan Strojan, a szlovén PEN elnöke nyitotta meg, hangsúlyozva, milyen erős hatással volt a szlovén írókra a háború, különösen az isonzói csaták. Zeki Ergas, a svájci rétoromán centrum képviselője Thomas Mann Varázshegyéről beszélt, Horia Garbea a román irodalom és a háború kapcsolatáról. A z újjászervezett Langue d’Oc centrum küldöttei a háborúnak az occitán irodalomban betöltött szerepét ismertették. Sydney Lea, Vermont koszorús költője rámutatott, hogy a világháború kiüresítette az íróknál és művészeknél a szabadság, büszkeség és a haza fogalmát, ezért a hatalmon lévők absztrakcióit a hús-vér valósághoz kell kötni.
A Háborúban élünk most vagy békében? témájú második kerekasztal első előadójaként Tone Peršak, a Békebizottság újdonsült elnöke felhívta a figyelmet arra, hogy milyen törékeny a béke, a világ a háború és a béke között lavíroz. A baszk író, Eneko Bidegain, a baszkoknak a francia oldalon betöltött háborús szerepéről beszélt. A francia PEN elnöke, a fiatal, ragyogó slam költő, Jean-Luc Despax erősen bírálta a közösségi hálózatokat, azt állítva, hogy azok – amint azt a Snowden-jelentés világossá tette – a szabadság ellenségei. Sylvestre Clancier felsorolta az utóbbi harminc év háborúit és népirtásait, hozzátéve a természet pusztítását és a technológia dehumanizáló hatását. Szerinte csak az írók és a költők tudják a humanizmus lángját továbbvinni, hasonlóan a középkori szerzetesekhez. Edvard Kovač szokása szerint filozofikusan és poétikusan cáfolta a hobbesi kijelentést, miszerint az ember embernek farkasa. Még a farkas sem olyan vad és vérengző, mint sokáig gondoltuk. Ezzel egy kis fényt és reményt adott a hallgatóságnak a sok sötét és súlyos előadás közepette.
Közben persze több fogadáson is részt vettünk, ahol jobban megismerhettük egymást, új barátságokat köthettünk és találkozhattunk a régi ismerősökkel.
Este Pierre Lemaître francia íróval beszélgetett Edvard Kovač, az Au-revoir la haut című regényéről, amely elnyerte a tekintélyes Goncourt- díjat. Szlovénra már lefordították, csak sajnos még nem sikerült kiadni a teljes könyvet. Az I. világháborúról szóló terjedelmes regényből így csak egy vékony kis szeletet kaphattunk ízelítőnek.
Másnap egy szlovén dokumentumfilmet vetítettek az isonzói csatákról, utána pedig a Nemzetközi PEN londoni központjának a munkatársa, Emese Kovács bemutatta, hogyan dolgoznak a különböző PEN-centrumok a világban a békéért. Majd kiosztották a díjakat, amelyeket fiatalok nyertek A béke arcai — búcsú a fegyverektől témában.Volt köztük egy pár igazán figyelemre méltó vers is.
A békebizottsági gyűlésen több kérdéssel foglalkoztunk, persze a legfontosabb az ukrajnai helyzet volt. Az írók szintjén ebben a kérdésben az ukrán és az orosz PEN együtt dolgozik. A szíriai válság is napirendre került. A török PEN felvállalta annak irányítását, hogy beadványt írjanak az ukrán problémáról a Békebizottság következő, bishkeki kongresszusára. Kaiser ÖzHun az ujgur – kínai problémáról számolt be.
Egyre többen jönnek a békebizottsági gyűlésekre. Láthatóan nő a hatékonysága, jó híre és befolyása.
Aznap különböző helyeken tartottunk irodalmi esteket. Bluma Finkelstein izraeli író, Fatieh Saudi jordán költőnő, Nurmukhamed Kenzhiev ujgur író és a kiváló francia költő, Sylvestre Clancier társaságában én Kranj vadonatúj, gyönyörű könyvtárában szerepeltem. Rövid kis verseket, haikut vagy haiku inspirálta verseket mondtam. Mindegyiket állatok ihlették – egy kis derű a súlyos tematikához. A moderátor Edvard Kovač volt.
Ezzel zárult az összejövetel munka- és irodalmi része. Másnap nagyon érdekes látogatást tettünk az Isonzó völgyébe. Korabeli vonattal, korabeli ruhákba öltözött kísérőkkel utaztunk a paradicsomi szépségű Szlovén-Alpokon át. Hét ágra sütött a nap. Hogy képet alkothassunk a hajdani szörnyű mészárlásokról, elvittek minket a lövészárkokba, ahol a szerencsétlen katonák nyáron a hőségtől, télen a fagytól szenvedtek, és haltak meg az iszonyú támadásokban. Kiderült, hogy a szlovének mindkét oldalon harcoltak, az osztrák-magyar és az olasz oldalon is. Mi sem bizonyítja ennél jobban a háború hiábavalóságát és nyomorúságát. Meglátogattunk egy múzeumot is, ahol fotókon mutatták be a háború szörnyűségeit. Láttunk itt egy magyar nyelvű helyzetjelentést – amelyet én felolvastam és lefordítottam a résztvevőknek – arról, hogy milyen nélkülözéseknek voltak kitéve, milyen volt a terep. A jelentés végén nagy betűkkel ez állt: Nincs víz! Különben szívszorítóan gyönyörű volt a táj, a hegyek, a völgyek, a virágzó fák. A kontraszt a természeti szépség és a múltbeli mészárlás és szenvedés között óriási volt. Ennek megörökítése valóban költői feladat.
A végére hagytam a magyar vonatkozást: előadásom Ady Endréről, a magyar Kasszandráról szólt. Dicsőségünkre legyen mondva, míg más országokban az írók a háborús láznak hódoltak, a magyar irodalom nagyjai, a Nyugat, Babits, Ady a kezdetektől ellenezték a háborút. Lefordítottam Ady Emlékezés egy nyár éjszakára című, hátborzongató háborúellenes versét. Ez persze csak ízelítőt tudott adni az eredetiből, de így is elképesztő volt a hatása. Nagy figyelemmel hallgattak. Edvard közölte velem, hogy azok, akik állandóan támadnak minket, a németek és az osztrák PEN elnöke teljesen elképedtek, meghökkentek, mert most láthatták igazán, hogy nem vagyok egy magyar nacionalista. Várakozásommal ellentétben egyetlen szót sem emeltek ellenünk az egész konferencián. Sőt, Helmut Niederlével, az osztrák elnökkel végül már viccelődő viszonyt alakítottunk ki. (Mellékesen Sylvestre Clancier, aki erősen szimpatizál velünk, elmondta, hogy Izland óta már senki sem támad bennünket.)
Többen, köztük egy etiópiai és egy német költő is kérte, hogy küldjem el ezt az Ady-verset angol fordításban. A szlovén PEN-elnöknek, Marjan Strojannak is nagyon tetszett – ő kitűnően tud angolul, a Beowulfot és Chaucert lefordította szlovénre. Guy Mathieu, az egyik occitán költő megkért, hogy fordítsam le franciára, és akkor ő át tudja ültetni saját nyelvére. De a legnagyobb győzelem számomra Sydney Lea, Vermont állam koszorús költőjének kérése volt, akinek megmutattam az Angliában már megjelent négy Ady-versfordításomat is. Különösen tetszett neki a Krisztusok mártírja és a Halál lovai. Megígértem, hogy ezeket is elküldöm neki, és kértem viszonzásul egy csokrot a saját verseiből, hogy lefordítsam őket. Mindenesetre nagyon örülök, hogy ilyen jól sikerült népszerűsítenem Adyt.
Csicsery-Rónay Erzsébet
a Nemzetközi PEN Békebizottságának titkára,
magyar PEN-alelnök
