Krleža-karnevál Kolozsváron

A legismertebb horvát író, Miroslav Krleža Léda című “karneváli komédiáját” mutatta be a hét végén a Kolozsvári Állami Magyar Színház, amellyel egyúttal a nők napját is ünnepelte a társulat. A ritkán játszott darabot Robert Raponja horvát rendező állította színpadra.

Krleža-karnevál Kolozsváron

Az első világháború kitörésének századik évfordulójára a témához kapcsolódó színházi produkciókkal emlékezik az Európai Színházi Unió Bukott Angyal elnevezésű projektje. A kolozsvári társulat Bohumil Hrabal Őfelsége pincére voltam című drámájának évadnyitó premierjével kapcsolódott be a kezdeményezésbe, második múltidéző előadásuk Miroslav Krleža Léda című darabja. A színház előcsarnokában tartott sajtótájékoztatón Tompa Gábor, a Kolozsvári Állami Magyar Színház igazgatója, Robert Raponja, az előadás rendezője, Bogdán Zsolt és Hatházi András színművészek, Carmencita Brojboiu díszlet- és jelmeztervező, valamint Sinkó Ferenc koreográfus beszélt az új premierről.

Ez a világkatasztrófa megváltoztatta Európa térképét, súlyos következményeket szült, amelyek mai napig hatással vannak ránk – fogalmazott Tompa Gábor, aki a horvát drámaíró, író, esztéta életútját és fontosabb színházi munkáit ismertette röviden. Miroslav Krleža a kelet-közép-európai térség egyik legizgalmasabb, ám ennek ellenére nagyon ritkán játszott klasszikus drámaírója, akinek műveit az Osztrák–Magyar Monarchia széthullása és a két világháború eseményei ihlették.

Darabjai – a magyar nyelven Szent István-napi búcsúként ismert Kraljevo, a Michelangelo Buonnarroti, a Galicija  vagy a Golgota – sorra buktak meg az első világháború alatt és után a zágrábi színházban. Erőteljes, az expresszionizmust szürrealizmussal keverő, a középkori misztériumjátékokat idéző drámái nem feleltek meg az akkori közönség ízlésének, és rendszerellenesnek is számítottak. Volt olyan előadás, amelyet a premier előtt egy órával tiltottak be.

A szakmai elismerést és a közönségsikert a naturalista stílus hozta megKrležának. A Glembay családról szóló trilógia, amelynek befejező része a Léda, nemcsak Horvátországban lett rendkívül népszerű, világszerte számottevő érdeklődést váltott ki.  A szerző azonban – az irodalomtörténetben eléggé szokatlanul – gúnyosan nekitámadt a darabját dicsérő kritikusoknak, bebizonyítva, hogy teljesen félreértették. Műve ugyanis nem a valóságot ábrázolja, hanem éppen azt a nagypolgári világot rajzolja meg, amely hiányzott a királyi Jugoszláviából.

Tompa Gábor szerint ezek a történetek összefüggnek a mi múltunkkal, hiszen ugyanannak a közösségnek voltunk a részei, ezért fontosnak tartja az e témakörbe tartozó művek műsorra tűzését. Miért pont a Léda került a kolozsvári színpadra az író rendkívül gazdag színházi munkásságából? – tette fel a kérdést a színházigazgató Robet Raponjának. A horvát rendező, aki harmadik alkalommal dolgozik együtt a kolozsvári színházzal – 2008-ben Danilo Kiš Borisz Davidovics síremléke , 2011-ben pedig Marin Držić Dundo Maroje című darabját vitte színre – inspirálónak, rendkívül nyitottnak érzi az itteni közönséget. Szerinte a Lédában vannak a legkomplexebb módon megírva a szereplők. A karakterek belső lelki vívódása nélkül nincs jó dráma – a színészek mesteri munkát végeznek, a cselekmény valós urai.

A drámaíró „szerelmi játéknak”, később komédiának nevezi a Lédát, amely cinikus szellemességgel mutatja be a Glembay család végső széthullását. Az eredetileg négyfelvonásos komédia egy karneváli éjszakán történik, tulajdonképpen jeleneteket látunk szeretkezés előtt és után. A darab a test és a szavak játéka a szerelemmel, attól függően, mit kívánnak a polgárság és az arisztokrácia képviselőinek érdekei és szeszélyei. Raponja korábban már színre vitte a trilógia első két darabját, szerette volna ezt a munkát befejezni – ez volt a másik ok, amiért a Lédára esett a választása. A darab a legtöbb kihívást tartogató műve a drámaírónak, aki színházi látnok volt, ezért nem kísérte kellő szakmai figyelem a műveit a maga korában. Ma folyamatosan viszik színre a horvátországi színházak, a közönség nagyon érdekesnek tartja ezt a világot.

Carmencita Brojboiu díszlet- és jelmeztervező már többször dolgozott együtt Raponjával. Nem beszélgettek túl sokat, de félszavakból is értették egymást. A rendező “állandóan pezseg”, folyton “talpalnia” kellett, hogy lépést tudjon tartani vele, tele van ötletekkel és rendkívüli a humora. A külső és belső terek, az utca és a ház közötti játék nagyon izgalmas része az előadásnak. A Lédát nosztalgikus hangulat lengi be, Miroslav Krleža egész életében mély nosztalgiát érzett az Osztrák-Magyar Monarchia iránt – többek között ezt adja vissza a produkció látványvilága.

Sinkó Ferenc a darab mozgásvilágáról elmondta: első alkalom, hogy élő zenét játszó zenekarral dolgozik együtt, ami nagy kihívást jelentett számára. Mindez megnehezítette a próbafolyamatokat, ugyanakkor az előadásnak egyedi jelleget ad. Inkább a hangulatra, a mű mélységére, mintsem a konkrét mozgásokra figyelt munkája során. Massimo Brajkovićzenéjét a Jazzybirds együttes szólaltatja meg a produkcióban.

A Léda főbb szerepeit Szűcs Ervin, Györgyjakab Enikő, Hatházi András, Bogdán Zsolt, Kató Emőke játsszák, további szerepekben Orbán Attila, Csutak Réka, Vindis Andrea, Varga Csilla, Kántor Melinda, Sigmond Rita, Balla Szabolcs, Bodolai Balázs, Fogarasi Alpár látható.  Az előadás dramaturgja Visky András, rendezőasszisztense Molnár Róbert.

A nagytermi produkció a bemutatót követően március 12-én, szerdán, valamint március 21-én, pénteken este 8 órától lesz ismét műsoron. Az áprilisi előadások kezdési időpontja este 7 órára módosul.

Varga Melinda