Személyes balladák

Szőcs Petrának – bár kolozsvári születésű költő, filmrendező, és Kétvízköz című kötete szorosan kötődik a városhoz – eddig még nem volt könyvbemutatója Erdély fővárosában. Most azonban ő volt a vendége a Bretter György Irodalmi Kör legutóbbi estjének  a Bulgakov Kávézóban.

Személyes balladák

Szőcs Petra neve ismerősen cseng a kortárs irodalomban, hiszen a tavaly a Magvető Kiadó gondozásában megjelent Kétvízköz Makói Medáliák-díjat kapott, a kötetről  számos pozitív kritika jelent meg. A kolozsvári születésű költő nagyon örült a meghívásnak, ugyanakkor meglepte, hogy milyen sokan eljöttek az estre, hiszen – mint mondta – a magyarországi könyvbemutatókra nem jellemző ilyen  tömeges érdeklődés.  A jó humorú alkotó rögtön meg is jegyezte, hogy sajnos nem pajzán verseket fog felolvasni, mert ő  nem ilyeneket ír, bár tudja, ezeket szívesebben hallgatják kolozsvári irodalmi esteken.

Horváth Előd Benjamin, a meghívott egyik beszélgőtársa megnyugtatta: úgyis tele vannak már pajzán versekkel, jobb is, ha most másfajta költészetettel ismerkedünk meg. Nagy Eszter mesterképzős bölcsészhallgató, az est másik moderátora pedig rögtön belevágott a sűrűjébe, és a címadás miértjéről kezdte faggatni a szerzőt. A Kétvízköz ugyanis a  kolozsváriaknak a Kis-Szamos és a Malomárok közötti területet juttatja eszébe. Kérdés, mennyiben kolozsváriak, erdélyiek ezek a versek, kiszakíthatók-e a földrajzi kontextusból.

A kötet valóban e helyszínből ihletődik , a költő ugyanis tízéves koráig itt élt. Élete egyik nagyon fontos korszaka köthető ide, sőt, a Kivégzést is abban a házban forgatta, ahová a gyerekévei kötik. Ennek ellenére Szőcs Petra úgy gondolja, ezek az alkotások nem tipikusan Kolozsvár-versek. Persze, az idevalósiak felismerhetnek benne néhány kifejezést, amelyek a helyi jellegre utalnak. Egyébként azon is gondolkodott, hogy a ’ballada’ szerepeljen a címben, hiszen a könyvbéli alkotások hangulatát ez illusztrálja. Tulajdonképpen belső, nagyon személyes balladák a versek.

A kötet a nagyapa alakja köré szerveződik, s bár a halálról, az elmúlásról szeretne mesélni, nagyon fontosnak tartotta, hogy ne a halállal fejeződjön be a könyv. Szerkezetileg úgy épül fel, ahogyan a gyász munkál az ember lelkében. Amikor valaki elmegy, emlékezni kezdünk régmúlt dolgokra, az idő átrendeződik. A gyász  jelen idejű, amíg benne vagyunk, úgy érezzük, a szeretett személytől csak most búcsúztunk el, nem érzékeljük, hogy közben évek teltek el. A Gyakorlat című vers például arról szól, hogy a család felbérel egy apahelyettesítőt, akinek el kell játszania, az apa még mindig él. Ebből a versből egyébként film is fog készülni a közeljövőben – árulta el a költő.

Horváth Előd Benjamin szerint azért nem beszélhetünk tipikusan kolozsvári versekről, mert  Kétvízköz egy olyan tér, ahol több sors, emlék, illetve történet találkozik. A nagyanya, nagyapa, az anya és a kötet többi alakja is csak részben valós, sok bennük a kreált elem. „A szöveg alakítja önmagát, elkezdem írni, a végén azon kapom magam, hogy egy teljesen más alak bontakozik ki, mint valóságos párja” – mesélte a meghívott. Ennek ellenére volt, aki felismerte magát a szövegben, például a költő édesanyja, aki az egyik verset „cenzúrázni” szerette volna. De erre nem került sor.

Ezekben a versekben gyakran tárgyak szerepelnek emberek helyett – derült ki a beszélgetésből. A szerző szerint azért, mert általuk sokkal több mindent meg tudunk őrizni,  konkrétabbak, mint az emlékezetünkben élő személyek. Egy ember nagyon könnyen el tud tűnni, miután meghalt, ha nem maradnak utána tárgyak, amelyekhez köthető a személyisége. Szőcs Petra verseiben a nagymama szvetterrel, orvosságos dobozzal, a nagyapa rádióval, régi levelekkel, képekkel, papuccsal kapcsolható össze.

A Kétvízközben több álomvers is olvasható, a költő gyakran ihletődik az álmaiból, amelyeket mindig lejegyez. Például a Vakáció is egy ilyen vers. Viszont a Drága gyermekeim című, az esten is elhangzott vers a kötet legszemélyesebb darabja, a fantázia nem alakított semmit rajta, ugyanúgy írja le benne a költő a családi ház eladásának szomorú történetét, ahogy az a valóságban is megtörtént.

A  traumatikus élmények, mint ez is, vagy a szeretett nagyapa halála az írás által egyébként nem oldóhatók fel, a verselés a költő számára nem önterápia. Szőcs úgy véli, mindenki arról tud írni, ami épp foglalkozatatja, és ebben a periódusban neki ez volt a fontos. Ugyanakkor a könyv egy nagyon erős lezárás, a gyerekkor vége,valami másnak a kezdete. Most  új nyelvet keres, meg szeretne újulni, mívesebb nyelvhasználatra törekedni, ugyanis a mostani túlságosan egyszerű, ösztönös.

André Ferenc vitatta ezt. Szerinte Szőcs Petra nagyon különleges versnyelvet használ a Kétvízközben, ő nem úgy érzi, hogy túl egyszerű lenne. Másik érdekessége ezeknek a verseknek a „bájos humor”, amely amolyan „kaparó érzést” vált ki mégis az olvasóban. A költő fekete humora könyörtelen, éppen ezért nagyon hatásos. A versekhez mindannyian tudunk kötődni, az emlékezet nem privát, a nagyanya, a nagyapa, a táj mindenki számára mond valamit, ahogy a rendszerváltás is. Ha úgy akarjuk, a Kétvízköz lehet a Szamos és a Duna közötti térség is.

Szőcs Petra azonban nem akarja túlmagyarázni a kötetcímet, a Kétvízköz átmenetiséget, a múlt és a jelen köztes terét szimbolizálja inkább, mintsem valamit, ami szülővárosa és jelenlegi lakhelye, Budapest között van. Végül a meghívott Kivégzés című filmjére terelődött a beszélgetés, amely a rendszerváltást dolgozza föl három gyerek szemszögéből. Szőcs Petrát a román újhullám filmjei inspirálták. A film egyébként  a Szarajevói Filmfesztiválon a zsűri különdíját vihette haza. Az alkotásnak a kolozsvári esten is nagy sikere volt.

Végezetül a Bretter elnöke, André Ferenc és alelnöke, Horváth Előd Benjamin közösen megírt slammel lepte meg a meghívottat. A következő ülésen újból  pályakezdő poétával találkozhatunk: Pál Tamás versei lesznek terítéken, Kulcsár Árpád ír vitaindítót.

Varga Melinda