A hónap írója – Térey János: Országos káosz (3)
TÉREY JÁNOS
ORSZÁGOS KÁOSZ (3)
(Részletek A Legkisebb Jégkorszak című regényből)
4.
Szibéria
Radák miniszterelnök jó darabon
Letakarított utakon kígyózott föl a hegyre
Dögös fekete terepjárójával.
Sokáig azt hitte, hogy semmi különös,
Túloznak a jelentések. Mindig ez a magyaros rinyálás!
Mégis, mi van ezen csodálkoznivaló?
A Svábhegy az rendes középhegység elvégre is,
Lassan meg lehetne szokni a hátrányait.
Próbálta ehhez tartani magát,
De ott fönt valóban megrázó volt a látvány.
„Szibéria – suttogta önkéntelenül. – Szibéria.”
Tudta, hogy péntek óta az Eötvös úti víztorony körül
Fordul a 21-es busz. Nem megy tovább, mert lehetetlenség volna.
Tudta, hogy kordonnal zárták le az autóutat a Normafára,
Mert a víztorony után alpesi hóvilág jött.
Radák főleg az övéhez hasonló, bár az övénél
Szerényebb terepjárókat látott az úton,
Azonkívül egy-két fürge hómobilt,
Amelyek hátán huszonéves aranyifjak iparkodtak
Hegyen lakó szerelmeikhez;
És autók közül csupán extramagas tengelyűeket látott,
De most azok is alig bírták a változékony terepet,
Úgy csúszkáltak, zuhantak ide-oda az úttesten,
Keresztutcánként jobbra-balra,
Veszélyes kanyargásokkal a hómeredélyek közt,
Mint félig kiütött részegek.
Apró halmok sora eltemetett autókat jelzett.
Háromnegyed úttól, a hegy derekán túl
Csupán a darázshangon zümmögő,
Lomha motoros szánok siklottak előre;
Dzsippel Radák is csak a keskeny sávot nyitó,
Olajzöld hóekék és egy masszív, lánctalpas
Hókotró nyomában tudott haladni,
Amely a csúcsra felzörögve
Havat taszított az út két oldalára.
A régimódi, buzogányfejű víztoronytól
Egész a Jánoshegyig zárva volt a hegy.
Az élet a síparadicsomban szünetelt.
A toronynál, íme, itt az a bizonyos kordon
– Ilyen van ősz óta a Turulnál is, bár más okból,
Ott a csempészek és spekulánsok miatt... –;
A kordon mögött a karhatalom cirkált,
Őt persze átengedték az útlezáráson.
Binder Gyula protokollfőnök várta miniszterelnökét
A krízisközpont portáján, ahová megbeszélték.
Egy volt szállodában rendezkedett be a stáb.
Reggel óta itt ülésezett a Nemzetbiztonsági Kabinet.
„Miniszterelnök úr, egy rossz hír. Leállt a fogaskerekű
Kábellopás miatt.” „Mikor?” „Este hat után.”
„Úristen, milyen emberek vannak, ilyenkor lopni...
Már csak ez hiányzott.” „Az elkövetők
Az ítéletidő beköszöntét használták ki,
És fura fintorként pont az eljegesedést
Akadályozó kábeleket lopták el...
Úgyhogy most kókadtan csüggenek alá
A lecsupált felsővezetékek.”
„Azonnali intézkedést kérek, Gyuszi!”
„Folyamatban.”
A krízisközpontba sorra futottak be a jelentések.
A környéken harminc-negyven vonat
Akadt el rémisztő torlaszokban,
Utasok ezrei voltak kénytelenek
A szerelvényen tölteni az éjszakát.
Mivel ilyenformán elakadt a szállítmányozás is,
Tegnap óta üresen állnak a szupermarketek.
Közönség híján és rendeletre sorra bezártak
A színházak, mozik, hangversenytermek és diszkotékák,
Zárva volt az Opera, az összes színházak
(Kivéve az ellenzékiek és földalattiak,
Mert ők most élték a legnagyobb szezont
A klímapesszimum és a politika kettős prése alatt...);
Végül az iskolák csukták be az ajtót.
Estétől a fegyveres erők, a segélyszolgálatok emberei
És a menedékkeresők kivételével
Mindenkinek tilos volt autóba ülni.
Legutóbbi sajtóközleményében
Tárkány Béla budapesti főpolgármester
Fölszólított, hogy mindenki maradjon otthon;
Nem lehetőleg, hanem immár kötelezően.
„Kedves polgártársak, próbáljunk
Mindent föllelni saját körzetünkben!”
Egy nyomtatott hírnap is előkerült, afféle utolsó fecske.
„A boltokat szedett-vedett bandák fosztogatják
A mínusz húsz-huszonöt fok
Erkölcsöket megbénító cselekvéskényszerében”,
Fogalmazott Kőnig Attila, jeles humanista író
(„Bénító cselekvéskényszer”...: bármit is jelentsen ez).
A fosztogatásoknak egyelőre nem volt politikai
Színezete vagy ellenzéki vonatkozása
(Bár Kőnig megpróbált azt is tulajdonítani nekik).
Igaz, nem kevés harag volt jelen az utcán,
És voltak, akik máris éheztek, nem is kevesen.
Az ítéletidő átvonulása százas
Nagyságrendben emberéletet követelt
(Autóbaleset, gyorshajtás, némi sebességmámor,
Hókásás út vagy a gumik gyalázatos állapota...).
Hajléktalanok fagytak halálra, haltak éhen;
Sokféleképpen lehetett csapdába futni.
Egy jó külsejű, göndör, barna férfi is megállt Radák előtt.
„Igen, Dolina úr? Majdnem az életünk
Függ attól, hogy mit jósol ön.” „Miniszterelnök úr,
Jósolni, azt soha... Csak mondom, ami biztos.
Úgy néz ki, hétvégén átsöpör az országon a szél,
S a vihar megint a Dunántúlt és Pest megyét sújtja legerősebben.
Holnapra megint méteres hó fenyeget.” „Értem.”
Dolina hátrébbhúzódott, ekkor az árnyékból előbújt
Egy nagykabátos, mutatós nő.
„Kezét csókolom. Ismerjük egymást”,
Mondta Radák. Aztán nő kezet nyújtott,
Radákra, majd zavartan félrenézett. Hátrálva
Férjébe ütközött, s ekkor odaadóan
A meteorológus vállára hajtotta a fejét.
A nő mint hogyha engem provokálna
Ezzel a nyilvános dörgölőzéssel.
Keskeny metszésű, kék szeme van,
Ami a gyöngém. Olyanok, mint egy mindent túlélő
És megmenekült házasság, gondolta Radák.
„Jó éjszakát, miniszterelnök úr”, búcsúzott a pár.
Radák megint a számítógépek képernyői fölé hajolt.
Látták, hogy most a közösségi oldalakon
Leggyorsabb a híráram. Volt, aki fölajánlotta
A segítségét Facebookon a városhatárban elakadtaknak,
És csakhamar meg is jelent a bajba jutott autó mellett
Forró teával és lapáttal a kézben (mert sürgősen ki is
Posztolva saját magát a dicsőségtablóra).
A tanulságokból okulva használjanak a hivatalos
Szervek is Facebookot, javasolta Dolina.
Így egy darabig hatékonyabb lett a mentés,
De késő estére lefagyott a Facebook is.
Akadozott a közlekedési cégek
Ügyfélszolgálati szervere is a túlterheléstől.
A bejövő hívásokra nem jutott elég diszpécser,
Pedig százakat fogadtak föl újonnan.
A következő percben jelentette
A miniszterelnöknek egy asszisztens,
Hogy a Ferihegyi repülőtéren regisztrált
Mínusz huszonöt és fél fok százéves csúcsot döntött meg.
A dermesztő hideg most már tizenötmillió embert érintett.
Ezer repülőjáratot töröltek négy nap alatt.
„Ferihegy nem indít és nem fogad,
Miután tegnap egy kisgép leszállás után
Megcsúszott és hóbuckának ütközött”,
Hadarta a rádióban egy elvékonyodó női hang.
