Musical a költészetről

Az Országos Idegennyelvű Könyvtárban a hetven éve halott Radnóti Miklós alakját idézték fel a Radnóti-legendák című programsorozattal, amelynek estjein a költő kevésbé ismert arcai elevenedtek meg, valamint utóélete tankönyvekből kimaradó epizódjai is helyet kaptak.

Az OIK megbízott igazgatója köszönti a közönséget

Ahogy szinte mindenki jól ismeri a legendás musicalt, az Egy szerelem három éjszakáját, úgy talán sokan nem tudják, hogy ennek a kultikus színpadi és filmes műnek is Radnóti Miklós és felesége, Fanni a „főszereplője”. A zenés darab népszerűsége a mai napig töretlen, ha a színházak biztos közönségsikerre vágynak, ezt veszik elő – vezette be Vilcsek Béla irodalomtörténész az estet. A színdarab szövegét és a film forgatókönyvét Hubay Miklós írta – rá is emlékezett néhány mondatban az est házigazdája, különösen utolsó színpadi fellépésére, ahol Hubay egyetemistáknak, főiskolásoknak tartott előadást 2009-ben. Ennek emlékét őrzi a C.E.T. folyóirat egy száma, melyet Vilcsek át is adott ajándékképpen Sirató Ildikó színháztörténésznek, a műsor másik közreműködőjének.

Vilcsek Béla átadja a C.E.T.-számot Sirató Ildikónak

Sirató Ildikó beavatott a színdarab bemutatásának történetébe, amelyre a közönségből sokan még személyesen is emlékezhettek. 1961. január 12-én került színpadra az akkor vadonatúj műfajnak számító zenés darab a szintén vadonatúj Petőfi Színházban. Azóta minden évben január 12-én ünneplik a magyar musical napját. A szövegíró Hubay Miklós mellett a verses betétek Vas István művei, a zene Ránki Györgyöt dicséri. Az alkotógárdát Ungvári Tamás dramaturg, fordító, irodalomtörténész szervezte annak idején egy csapattá. A színházi előadás társulatából Ungvárin és a rendező Szinetár Miklóson kívül már csak Bodrogi Gyula él, a színészek közül épp néhány napja ment el Margittai Ági is. Az ő alakja is életre kelt a vetítővásznon, melyen az est alatt több emlékezetes részletét megnézhettük az ősbemutatónak és a filmfeldolgozásnak.

Sirató Ildikó színháztörténész

Akkoriban „hivatalosan” nem mondták ki, hogy a darab Radnótiról és feleségéről, Gyarmati Fanniról szól, de a hatvanas évek varázsa az volt, hogy „tudtunk olvasni a sorok között és értettük is” – magyarázta Sirató Ildikó.  A történet szerint a tehetséges, fiatal költőt, Bálintot behívják katonának, s ő szerelmesével, Júliával tölti a bevonulást megelőző két napot és éjszakát. A laktanya küszöbéről azonban életösztöntől hajtva visszafordul. Egy idős festőbarátja rejti el őt egy francia fiúval együtt, akinek szintén bujkálnia kell. A rendőrség letartóztatja Júliát röpiratok terjesztésével vádolva, Bálint azonban azt hiszi, a lány elhagyta. Ezek után önként jelentkezik a szolgálatra, és a harcokban életét veszti. Szellemi hagyatékát, utolsó versét három bajtársa, a „három királyok” hozza meg, de gyarló emlékezetük kihagy, és hiába próbálják átadni a végső üzenetet, a hosszú úton hazafelé elfelejtették a verset. Nemcsak Bálint és Júlia alakjában, de a többi szereplőben is felismerhetők a történelmi-irodalmi alakok. A hírhozó három királyok például a szintén áldozattá lett Szerb Antal, Halász Gábor és Sárközi György.

Zsúfolásig megtelt a könyvtár előadóterme

E színmű azért – szó szerint – páratlan darabja a zenés magyar színjátszás történetének, mert olyan klasszikus versek hangoznak el benne, mint például a Hangaszál Apollinaire-től (amely Vas István és Radnóti közös fordítása). De nemcsak ezért – folytatta Sirató Ildikó –, hanem mert a darab magáról a költészetről, annak megtartó erejéről szól. Egy olyan mű, ahol a jó hír maga a vers, még ha a gránátnyomást szenvedett három királyok nem is tudják ezt az üzenetet átadni a költő özvegyének. Ők a megelevenedett Bori notesz, akik az utolsó vers hírével térnek vissza.

Míg peregtek a vetítőn a korabeli fotók, így a Hubay–Vas–Ránki alkotótriászról, befutott maga Ungvári Tamás is, aki nagy örömünkre elmesélhette (a maga előadásnak is beillő szórakoztató módján), hogyan is jött létre ez a nevezetes ’61-es színházi produkció. Az 1956 utáni munkátlan időszakban a Nagymező utca sarkán futott össze Szinetár Miklóssal – mesélte a „tanár úr” –, amikor Szinetár felvetette, hogy csináljanak együtt színházat. Leültek Petrovics Emillel, aki akkor még csak ritmust csattogatott egy tánciskolában, és arra jutottak: legyen zenés színház. Ennek azonban még semmi hagyománya nem volt itthon. Összeverbuváltak hát egy kiváló társulatot (a vidékre „száműzött” legjelesebb ifjú színészeket válogatták össze), megvolt már a portás is – mesélte Ungvári –, csak ép darab nem, amit előadhatnának.

A kivetítőn a "nagy triász"

Ennek az ötlete a Hungária Kávéházban pattant ki Ungvári fejéből, ahová Vas István, Lator László, Réz Pál, Csurka István mellett Hubay Miklós is rendszeresen bejárt. Ungvári sok humorral elevenítette fel a már fiatalon is igen öntudatos író alakját, aki egy színházi bemutatónak nehezen tudott ellenállni. Vas István akkor írta az Elveszett otthonokat, melynek Radnóti is szereplője volt – innen jött az ötlete Ungvárinak, hogy felkérje Hubayt: írjon Radnótiról darabot. Vas Istvánnak a dalbetétek jutottak, amit óriási lelkesedéssel fogadott (titokban minden nagy költő sanzonírásra vágyik – jegyezte meg a dramaturg-irodalmár.)

Hubaynak lassan ment a darabírás, ezért „bezártam fél évre az Istenhegyi úti házam kertészlakába” – folytatta Ungvári Tamás a szellemes múltidézést, és végül meg is született a szöveg. Komolyabbra fordítva a szót Ungvári elmondta: Ránki György is, Vas István is megjárták a munkaszolgálatot, így pontosan tudták, hogy a közönségnek ezt a szörnyűséget nem lehet „lakrimóz”, sírós-szenvelgős darabban tálalni. Ahogy megírhatatlan az is, hogy az egyik legnagyobb magyar költőt agyonverik a háborúban. Egyetértve Sirató Ildikóval Ungvári is hangsúlyozta: a mű a költészetről mint az antihumanizmus elleni védelemről szól. Mai tudatunkkal lehetetlen az akkori döntéseket elbírálni, de Radnóti legnagyobb erénye az a tévképzete volt, ami miatt nem menekült sorsa elől: ő magyar költő, ami meg fogja védeni. (Olyannyira így gondolta, hogy amikor Komlós Aladár felkérte, hogy írjon az Ararát című zsidó hitéleti lapba, Radnóti visszautasította azzal, nincs őbenne semmi zsidó.)

Ungvári Tamás, aki a nevezetes előadást (szinte szó szerint) tető alá hozta

Ungvári Tamás a mű különös utóéletéről is szólt röviden. A darabot két napra tiltották be, végül Aczél György mégiscsak engedélyezte, hogy műsoron maradjon. Azért még behívta „raportra” a szerzőgárdát, ám egy közös iszogatás során közös platformra jutottak. Ungvári csak sejtését osztotta meg, mi lehetett a rövid betiltás mögött. Gyarmati Fanni mindig is irtózott a nyilvánosságtól, nagyon félt, hogy a darabban esetleg elrajzolva jelenik majd meg az alakja, a szerelme, a gyásza. Mivel egy utcában lakott Aczéllal, nem lehetetlen, hogy találkoztak, s ő kérte meg a nagy hatalmú kultúrkorifeust, vegyék le a műsorról a művet. De ez persze csak találgatás. Fanni a haláláig méltón őrizte férje emlékét, ráadásul – ahogy a műsor elején Vilcsek Béla felidézte –, Hubay Miklóshoz hasonlóan, élete utolsó éveiben szinte teljesen elveszítve látását.

Sok legendás alak elvenedett meg a történetekben

A kivetítőn megnézhettük a filmfeldolgozás emlékezetes pillanatát, amikor a fiatal költő elkészül Apollinaire-fordításával, és felolvassa feleségének. Ez már a halált vetíti elő a történetben – tette hozzá Ungvári Tamás. Játékos kedvű – és zseniális – alkotógárdaként arra külön ügyeltek, hogy a dialógusokban, dalokban minden klasszikus versmérték megszólaljon, még byroni strófa is bekerült. Az Egy szerelem három éjszakája minden szempontból a költészet musicalje.

Az már a súlyos korszellem része, hogy a mű lezárása valójában történelemhamisítás: a három királyok elmondják az özvegynek, hogy bomba ölte meg, akit hazavár. Nem bomba, emberek ölték meg – tette hozzá zárásképp Ungvári Tamás. Ahogy emberek öltek meg akkor több száz más írót, költőt és művészt is. A magyar irodalom Adytól Radnótiig töretlen íve ekkor szakadt meg, és amit az európai kultúra elszenvedett, többé nem lehetett helyreállítani.

Szöveg és fotó: Laik Eszter