A hónap költője – Ha álmod mély – Kukorelly Endre versei
HA ÁLMOD MÉLY
KUKORELLY ENDRE VERSEI
Elszánt legyek
Elszánt legyek,
az nem visel meg úgy.
Mást is mondott, elég sokat beszélt,
sokkal többet, mint amennyit szokott.
Hogy mit, arra már nem emlékszem.
Vagy nem nagyon.
Emlékszem rá, de nem nagyon.
Valami különbségről, többször is
használta, ezt a szót, most úgy tűnik,
mintha egy ideig csak
ugyanazt hajtogatta volna,
különbség, különbség, hogy ne legyen
csönd. Csak hogy ne legyen csönd.
Aztán abbahagyta. Én nem néztem oda.
Hogy hová nézünk és mi hallható
így a legvégén valaminek?
A hangjára nem emlékszem. Vagyis
emlékszem egy hangra, de hogy
mély volt-e vagy magas,
vagy milyen, már nem tudom.
Kiment az ajtón. Ültem csak tovább.
A maradék bort volt még megittam. Ennek
tíz éve már. Nem csukta be az ajtót.
Este volt. Bámultam ki a résen.
Ha álmod mély
Azonban felsegíted a nőt
jó
meglepődés nyafogás-tanmedence
székelő női szobor őfelségét segíted ezzel
udvarias azonban és csinos vagy mert
csokornyakkendőben vagy
kis felnőtt
így lettél ezer
így kell ezernek lenni
azonban felállni tilos neki
hajlékonyság vagy görcshajlat
hajánál fogva segíted fel őt az életben sincs ilyen suta
szögletes mint egy kabin az égbolt fedi be azonban
óvakodj
szép kihajlás és odaadó jég mindenki bejárata azonban óvakodj!
a nyafogás meghat, ezért tilos neki
kéred hogy nyugalom
ez kicsapongásnak számít
az ujjat bedugod a nyelvet bedugod
finoman lötyög leliffen
lapaty lefetyel
sprőd a szobornő jó de mégsem az
jó azonban nem finom
most ledöntöd
ledől letörik ráevezel
mindent eléggé óvatosan
így jó pont így kell menni a ráismerésig
ha álmod mély ki védtelenebb
alig lépsz nyolcat és ott a női WégCél azonban
itt udvariasan elcsitulsz
független lejátszás
a tartalmát pedig kiszórod
kiszórtad ez volt a havazás.
Mozgása lelassul
Fölkelek az biztos
az a megpihenés
nem kérdezem hogy megengedik-e
megnyomom egy ujjal a földet és az kileng
meglököm kileng
most pedig fél óra elmélyülés
fél óráig megyek kifelé az ajtón
ez tetszik nekem ahogy megyek és körülkeringek
belső hibáim szépen nyomkodom
mintha Faffner aludna
ne cukkoljatok
csúszkáljatok vissza a papucsba
a csendes nyávogásig a körülmények hajasbabáihoz
csak ne csak ne csak ne
csak ne arccal zuhanj
érd be ezzel a lebegéssel
hidd csak hogy ez még elegyengethető
hogy eljutsz ide és jól van így
hallgassák szelíd lélegzeted
egy virágszál szinte kiugrik
a tiéd mindez nyugton alszol.
Mámor nem áll ellen
(a)
Ami fészkelődik az a szeretet
előre adják ide
előre adják ki a szeretetet
emennyi jut megfelelő részletekben
amennyi kijár de nem ismételgetek
jól ki kell választani a szeretetet
hallgatózni illik
jobban szorít mint kapaszkodik rád tekeredik a szeretet
ez ne zavarjon meg
csillog a szeme jelvénye bármit megtenne érted
még ő se tudja
nem szelíd
túl mély és könnyebb ó nagyon is az nem szelíd a szeretet
Egy üres mustáros üveg
zuhan le a kőre.
Nem törik el.
(b)
Itt van a képen mámor
mindennél előbb bekövetkezik
Üres Kedélyes Ég
mámor nem áll ellen
ezt fogjuk eltörölni
és milyen hideg finom mozdulatokkal
itt van mámor percekig eltart
jó így.
Öregszik a kezem.
Öt percig tart ez érdekes és fenyegető.
Rögtön örökké.
Az oldalt Delacroix Díványon fekvő női akt (1825–26) és Halálosan sebesült rabló szomját oltja (1825) című festményeinek részleteivel illusztráltuk.
