Tudomány és költészet találkozása
A Gömbhalmaz írócsoport két alkotója, Polák Péter és Szenderák Bence mutatkozott be a Bretter Kör és a Helikon-estek irodalmi rendezvényén a kolozsvári Bulgakov Kávéházban. Műveik mellett arról is beszéltek, hogyan kapcsolódik egymáshoz a kortárs líra és a tudomány.
Tudomány és költészet találkozása
Exkluzív Bretter Körként hirdették meg a Gömbhalmaz írócsoport kolozsvári bemutatkozását, amelyen két anyaországi pályakezdő, Polák Péter és Szenderák Bence alkotásait ismerhettük meg. Eredetileg Borda Réka is föllépett volna az esten, de betegség miatt távol kellett maradnia. Az exkluzivitás azonban nemcsak a meghívottaknak tudható be, elmaradt ugyanis a fölolvasott versek megtárgyalása, a vitaindítót kérdések helyettesítették. Pedig a Bretter akkor az igazi, ha van vita, ennek hiányában csak hagyományos irodalmi est.
Első körben a két ifjú költő felolvasott. Szenderák Bence verseinél kellett kissé hegyezni a fülünket, Polák Péter határozottabban adta elő költeményeit. A rövid lírai bevezető után a két meghívottat Horváth Előd Benjamin költő, a Bretter alelnöke kérdezte a Gömbhalmaz írócsoport alakulásáról, céljairól.
A tizenhárom tagú írócsoport a tavalyi Szöveggyár eredménye. A tábort a Műút folyóirat és portál szervezi évente középiskolások számára, miskolci gyárépületek közelében, amely a meghívottak szerint nagyon inspiráló környezet. A Szöveggyárban a „kéziratfalra” írják föl a résztvevők verseiket, prózáikat, s erre név nélkül lehet reagálni, véleményt írni a tábor végéig. Ha már összeszokott a társaság, feloldják az anonimitást, és mutatnak egymásnak kéziratokat. A műhelymunkát, az írás fortélyainak elsajátítását közismert meghívottak segítik, így mások mellett Sopotnik Zoltán, Orcsik Roland is volt már a tábor vendége.
Tavaly erős baráti és szakmai kapcsolatok alakultak ki a résztvevők között, s úgy vélték, ha együtt szólalnak meg, erősebbek, jobban fel tudják hívni magukra a kortárs irodalom figyelmét. A gömbhalmazosok megmutatják egymásnak szövegeiket, együtt dolgoznak rajtuk, közös fellépésük is gyakran van. Az írócsoportba szerveződés egyébként nem egyedülálló az anyaországban, hasonló próbálkozás volt a Telep Csoport is.
Szenderák Bence indulásként egy szerelmi csalódás hatására egész életműnyi verset írt ki magából, 300-400 rímes, szerelmes, szomorú költeményt – ám a Kabai Lóránttal való beszélgetések során kiderült, hogy irodalmi szempontból értéktelenek. A diákszerző annak függvényében írta őket, hogy éppen mit tanultak az iskolában: volt adys, kosztolányis, pilinszkys meg József Attila-korszaka, és eszméletlenül sokat írt a színekről. Nehéz volt mindezt kinőni, de aztán megtanulta, hogyan lehet stílusosan is szomorúnak lenni a lírában.
Polák Péternél is a szerelem volt kezdetben a versek mozgatórugója, és az ő első próbálkozásai sem ütötték meg a szépirodalmi mércét. Idővel aztán megtanulta lecsiszolni a közhelyeket, és rájött, milyen fontos az újraolvasás, valamint az, hogy valami olyat írjon, amit saját maga is szívesen olvas.
Azt est végén a kortárs magyar irodalom jellemzőire, irányvonalaira tértek ki. Szenderák szerint több mai alkotónál is megfigyelhető, hogy a különböző tudományos szakterületek szókincse egyre inkább beépül a szépirodalmi szövegekbe. Polák mindezt természetesnek véli, hiszen az emberiség naponta találkozik újdonságokkal, számos tudományos felfedezés lát napvilágot. A biológia–matek szakot végzett költő tudatosan keresi az összefüggéseket költészet és egzakt ismeret között.
A beszélgetésen elhangzottakat az időnként felolvasott szövegek is megerősítették. Polák Péter egymásba írt testek című versének részletében például így találkozik a tudomány és poézis: „végpontok vagyunk, így / születtünk s körré vágyunk, ahogy minden / alakzat gömbölyödni kíván, s minden / sík csak félmegoldás. létezésünk a másikhoz / simul, akár egymásba írt testek, összes / mozdulatomban téged kereslek, ahogy egy / egyenes keresi merőlegesét.”
Szenderák Bence pedig így ír kiterjedés című versében: „nem akarom, hogy legyél és / én sem akarok sűríteni / minden anyagot, / míg ki nem lép / belőlünk az idő – / megtorpannak a cseppek, / puhán elnyel / a beálló / csönd, ahogy / lassan elfedi a / napot egy fekete / harmónia. / árnyékunkat / eloldozza a geometria.”
A következő Bretter is rendhagyó lesz, a többkötetes költő, Noszlopi Botond új versei kerülnek terítékre, de ezúttal nem marad el a vita.
Varga Melinda
