Romagyilkosságok, HÖK-maffia és emberkereskedelem

Az utóbbi évek legmegdöbbentőbb magyar krimije összességében nem jó detektívregény, de tanulságos olvasmány a mai magyar társadalom néhány égető problémájáról. Benedek Leila értékelte Kolozsi László A farkas gyomrában című regényét.

Kolozsi László 1970-ben született Szegeden, a jogi karon tanult, dolgozott segédmunkásként és juhászként, később újságíró volt szülővárosában. Novellákat, film- és könyvkritikákat ír, forgatókönyvírást tanít a MOMÉ-n. Két krimije jelent meg eddig, a Ki köpött a krémesbe? (2011) és a Mi van a reverenda alatt? (2012). Kolozsi legfrissebb regénye, A farkas gyomrában skandináv típusú szociológiai krimi, amely a magyar társadalom legkényesebb és legaktuálisabb kérdéseit feszegeti. Például azt, milyen erők működtetik a szélsőjobboldali, rasszista, neofasiszta csoportokat. Hogyan történhetnek gyilkosságok, melyek oka pusztán az áldozat etnikai hovatartozása? Miért ilyen megbélyegző, kirekesztő a társadalmunk?

A magyar művészszcéna lassan felismeri, hogy megkerülhetetlen beszélni a jelen társadalmi problémáiról, traumáiról, még mielőtt ugyanúgy elfojtanánk azokat, ahogyan eddig tettük Trianonnal, a holokauszttal vagy a kommunista diktatúrával. Hajdú Eszter tavaly bemutatott, Ítélet Magyarországon című dokumentumfilmjében a 2008-2009-es romagyilkosságok két és fél évig tartó elsőfokú bírósági tárgyalásának 167 napját tárta fel. Ebben láthattuk az ügyben eljáró mentőst, aki a lelőtt áldozatokat „füstmérgezés” áldozatának minősítette, a rendőrt, aki levizelte a nyomokat, a zavarosan nyilatkozó tűzoltót. Kolozsi regényében ezt a témát fordulatos krimibe ágyazva meséli újra: a gyilkosságok elkövetőivel, a mögöttük álló, maffiaszerű, oligarchikus szervezettel néz szembe Fehér Gábor, a „kisiklott életű újságíró“ nézőpontjából.

A főszereplő, Fehér Gábor kezdetben csak érdeklődik a rasszista csoportok ideológiája, működése, tagságának összetétele iránt, majd megismerkedve a legnagyobb magyarországi szervezet, a Fekete Sereg egyik kisfőnökével, Zoárddal, egyre inkább azonosulni kezd a cigányellenes, antiszemita csoportok értékrendszerével. A Sereg oknyomozó cikkek megírásáért pénzeli Fehért, aki ezért az ország vidéki városaiba (Szegedre, Miskolcra), falvaiba (Ónodra, Alsózsolcára) utazik. Utazásai során nemcsak a cigánykérdéssel, hanem például a szegedi egyetem hallgatói önkormányzatának visszás ügyeivel (védelmi pénzek szedése, sikkasztások, választási csalások) is megismerkedik. Tanúja lesz a vidék nyomorának, a mélyszegénység kilátástalanságának.

A regény másik szála Karácsony Iván nyomozásának története. Karácsony elrabolt és bordélyba zárt lányát, Hannát keresi. A szálak egy ponton összefonódnak, a romagyilkosságok összekapcsolódnak Hannával, a prostitúciós bűnszervezettel, és a hallgatói önkormányzat ügyeit sem lehet elválasztani a szélsőjobbos ideológiáktól.

A krimi szerkezete filmszerű, fejezetek helyett néhány oldalas, iniciáléhoz hasonló, szögletes zárójellel elhatárolt részek választják el az egyes jelenteket egymástól: így felváltva látjuk Fehér és Karácsony nyomozását, kutatásaik helyszíneit.

Kolozsi világában húsbavágó, hogy túlságosan mai és túlságosan valóságos. Ha szeretnénk is fikcióként tekinteni a regényben olvasott kegyetlenségekre, ha befogtuk is a szemünket és a fülünket, amikor hallottunk a romagyilkosságokról, a veszprémi kézilabdázó, Marian Cozma tragikus halálát nem tudjuk elfelejteni. A regény így érinti a témát: „Hallottam-e a veszprémi kézilabdázó, Cozma haláláról. Mondtam, hogy ezekről az esetekről hallottam természetesen, mint mindenki más. Akik ezeket elkövették, mondta Garay, azért is sikerült elkapni, mert van egy listánk a cigányokról.“

A szegediek sokat mosolyoghattak a regény kezdetét olvasva. Kolozsi Szeged-leírása hátborzongatóan pontos és valóságos, ahogyan a vidék elnéptelenedésének, nyomorának bemutatása is. „Nem vesznek fel sehová. Egyszer elmentem Szerencsre, de a csokigyárba se vettek fel, mert azt mondták, senki sem szeretne olyan csokit enni, amihez hozzáért egy roma“ – panaszkodott Fehérnek egy asszony Alsózsolcán.

A szereplők nyelvhasználata sokszor zavarbaejtő. Ide sorolhatók a Sereg tagjainak és a gyilkosságok után „nyomozó“ rendőrőknek a rasszista megnyilvánulásai, viccelődései. Ilyen például az a megjegyzés, hogy a cigányok csirkepörkölt helyett varjúpörköltet esznek, vagy számtalan meghökkentő szólásuk: „Tele van cigánnyal, mint lapostetűvel a bableveses kurva“. Ugyanígy megdöbbentők a lánykereskedők undorkeltő sztorizgatásai: „Hat hónapon át kereste azt a nőt, mindenhol. Bejárta fél Európát. (...) Olaszországban talált rá. Volt a csajnak egy tizenhárom éves lánya. Azt teherbe nyomta, de gondolod, nem éppen úgy, hogy a lány kérte, hogy hú de szeretnék a bácsitól teherbe esni. (...) A legnagyobb geci. Szerette azt a nőt. A nő meg átvágta csúnyán. Most nevelheti, hallod, a Rafael kölykét. Elég jó, nem?“

Kolozsi tehát a velejéig hitelesen ábrázolja a mai magyar társadalom szégyenteljességét. Feltárja ugyan a szélsőséges csoportosulások, bűnszervezetek mögött munkáló folyamatokat, de irodalmi szempontból, a szöveg minőségét tekintve kiábrándító. A regény olyannyira hemzseg az elütésektől, a komoly helyesírási és egyeztetési hibáktól, hogy veszélyezteti az olvasmányélményt.

A fülszöveg azt írja: „A kortárs magyar krimi e hátborzongatóan életszerű mesterműve a kirekesztés, a megbélyegzés végső, tragikus következményeivel szembesít, miközben a kisiklott életű újságíró, Fehér Dávid fejlődéstörténetét meséli el.“ Az egyik humoros pontja ennek a kijelentésnek, hogy Fehér Dávid sorsa nem fejlődés-, hanem hanyatlástörténet. És annak is meglehetősen elhibázott és kidolgozatlan. A másik, talán még ennél is mulatságosabb baki az, hogy Fehér Dávid a regényben Fehér Gáborként szerepel.

Kolozsi regénye tehát érzékletes rajz, de nem jó szöveg. Még véletlenül sem lehet ezt a fajta kiábrándító élményt a szórakoztató irodalom regiszterébe képzelt krimi műfajába sorolni. Egyébként sem mondható, hogy a krimi minden esetben a ponyvairodalom része. Egy nyomozás története akkor működik jól, akármilyen narratív környezetről van szó, ha kiszámíthatatlan, rejtélyes, ha körmönfont és ravasz, ha bonyolult, ha néha követhetetlen, ha bizonyos eseményektől az állunk is leesik. Kolozsi regényének fordulatai kiszámíthatók és sablonosak. Sokkal hamarabb tudható, ki áll a Sereg mögött, ki rabolta el Hannát, mielőtt a szöveg ezt leleplezte volna; Fehér kutatásában kevés a nyomozás, a furfang, a következtetés.

Kolozsi László A farkas gyomrában című regényével nagy fába vágta a fejszéjét. Egy olyan fába, amelybe szép és tisztességes feladat belevágni. Üdvözlendő, hogy az író nem félt szociológiai krimibe fogni, kimondatni a karakterekkel olyan mondatokat, elmeséltetni velük olyan történeteket, amelyeket nem akarunk hallani, de mintha elsiette volna a dolgot. Mintha – képzavarral élve – a témába beletört volna a fejszéje.

Kolozsi László: A farkas gyomrában. Athenaeum, 2014.

Benedek Leila