Sok írás, kevés igazság?

Nem vagyok bennszülött, csupán bevándorló. A fiam legalább tíz évvel idősebb nálam, és majdnem mindent tőle tanultam a számítógépes kultúráról. Ezért figyelem érdeklődéssel azokat a fiatalembereket, akik kitűnően beszélik a számítástechnika nyelvét. Most olvastam például egy figyelemre méltó esszét az Irodalmi Jelen című folyóirat februári számában. Szerzője választ ad arra a kérdésre, mely engem is régóta foglalkoztat.

Boldog Zoltán arról töpreng, vajon miért köpdösik a kommentelők. „Nincs igazad, mondják. Ez a véleményem, de nem biztos, hogy igazam van, válaszolom, ha türelmes vagyok.” Szerinte a valóságfeltáró riporterek kivételével „a magára valamit is adó újságíró nem az igazságot próbálja megfogalmazni, hanem a véleményét”. Majd arra a következtetésre jut, hogy akik blogot írnak vagy olvasnak, jobban járnának, ha nem meggyőzni akarnák egymást, hanem megérteni a másik véleményét. Egy bennszülött írástudó tudatában épp az kristályosodott ki, amit eddig körülményesebben sikerült megírnom. 

Amikor 2002 első napján elkezdtem ezt a digitális naplót, még arról ábrándoztam, hogy milyen jó lenne, ha mindig nekem volna igazam. Aztán rá kellett jönni, hogy ez egy napi harmincsoros rovatnál lehetetlen. Nem lehet évente háromszázhatvanötször igazam, több mint tizenhárom esztendő múltán pedig végképp nem, amidőn közeledem az ötezredik bejegyzéshez. Lehetséges viszont a véleményemet közreadni, felkínálván másoknak a lehetőséget az állásfoglalásra. S mert lassanként átalakult e  Médianaplóról vallott elképzelésem, bármily furcsán hangzik is, megtisztelőnek érzem a kiegészítéseket és a pontosításokat. Legföljebb az esik rosszul, ha véleményüket gorombaságba csomagolják a kommentelők.

Azért nem értem a köpködéssel felérő indulatot, mert senkit sem akarok meggyőzni az igazamról. Inkább csak azt szeretném, ha eltűnődnének a média különböző összefüggéseiről megfogalmazott véleményemen. Például gyakran térek vissza egy-egy témára, ha valaki bogarat ültet a fülembe. Utánanézek az elképzelésének, elméletének, feltevésének, javaslatának, nézetének, ötletének, amelynek értelmezéséből kikerekedik a második, olykor a harmadik széljegyzet is. Ilyenkor az a benyomásom, hogy az okfejtés kifejlett formájában, a jobbindulatú olvasok segítségével akár még az igazság érzetét is keltheti.