Márton László: Műfordítói levelek Schilling Árpádhoz, 2.
Márton László
Műfordítói levelek Schilling Árpádhoz, 2.
Márton László és Schilling Árpád levelezése a Katona József Színházban színpadra állított Faust megszületésének kulisszatitkaiba avat be, a műfordító kommentárjaival. Az újabb levelekből kiderül többek között, miféle szajhák voltak Goethe értelmezésében a Lamiák.
A Lamiákkal, illetve a nekik írt replikákkal dolgozni igazi öröm volt. Rövid, szaggatott daktilus-sorok váltakoznak az ördög szájába adott laza madrigálversekkel. Az előadásban a Lamiák érettebb nők, és eszük ágában sincs megkergetni Kulka Jánost.
(2014. június 11.)
Kedves Árpád,
küldöm a Lamia-epizódot. A Lamiák a római néphit szerint sírok közt női alakban bujkáló, vámpírszerű, vérszívó lidércek voltak. Goethe azokkal a kis olasz kurvákkal azonosítja őket, akiket itáliai utazása során ő maga is közelről megismert, és akiket a Római elégiákban is megörökített, kevésbé szatirikus célzattal, mint itt.
Az Oreas afféle gránittündér, Goethe leleménye. „Az őskőzet részeként” elhatárolódik a vulkanikus tevékenységtől, és lenézi a nála fiatalabb vulkanikus kőzeteket.
Barátsággal
Laci
Tíz perccel a fönti levél küldése után még ez is eszembe jutott:
Empusa pedig egy mumus jellegű rém volt. Az ókori édesanyák vele ijesztgették a kisgyerekeiket.
Laci
2014, június 23-án tudatta velem Schilling a húzási tervét: elhagyja a második részből a teljes 1. felvonást, valamint a 4. felvonás elejét és az 5. felvonás végét. Ekkor döntöttem el, hogy az 1. felvonást fordítom a munka legvégén.
(2014. június 24.)
Kedves Árpád,
köszönöm, ezt valóban fontos tudnom. Egyelőre, azt hiszem, nem vagyunk időzavarban. Én folyamatosan haladok, rövidesen meglesz végig a Klasszikus Walpurgis-éj és ezzel a teljes 2. felvonás. Utána vagy visszakanyarodom az 1. felvonáshoz, vagy továbbhaladva belekezdek a 3. felvonásba; ez attól is függ, hogy Neked mi volna jobb. (Én szívem szerint inkább a 3. felvonáson dolgoznék, mert az 1.-sőben kirívóan sok értelmezési nehézség van, és azt a munkafolyamat későbbi fázisára halasztanám. Te is erre biztatsz, ha jelzed, hogy nem fogod használni.)
Barátsággal
Laci
***
[2.3.4.2 – Részlet]
[Még mindig A PÉNEIOS FELSŐ FOLYÁSÁNÁL,
mint előzőleg.]
MEPHISTOPHELES (a sík terepen)
Német boszorkákkal jól boldogultam,
De ezekkel itt állok elfogultan.
Csak jobb az ördögnek a Block-hegyen:
Ott jól érzi magát, bárhol legyen.
7680 Ilsensteinen Ilse néni vigyáz,
Heinrich-magaslaton Heinrich csatáz,
Két Schnarcher-csúcs zaja Elend faluig ér le,
És mindez készült ezer évre.
De itt szegény ördög nem tudja,
7685 Hogy fejét a talaj magasba mikor dugja.
Jókedvűen sétálgatok a völgyben,
És egyszer csak felmagaslik mögöttem
Egy hegy!... na jó, hegynek nevezni túlzás,
De ahhoz épp elég e turzás,
7690 Hogy szfinxeimtől elválasszon,
S a völgyben itt meg ott tüzet fakasszon! –
Még izgat – nedves tőle minden pórus –
A bevállalós, pajzán kórus.
Gyerünk, nyomulni! – Mert aki nyalánk,
7695 Bárhol van is, felszed valami lányt.
LAMIÁK (Mephistophelest maguk után csalogatva)
Csak hívd magadhoz,
Máris elüldözd,
Előbb felizgasd,
Aztán lehiggaszd,
7769/A Végül kitikkaszd
7700 Az öreg bűnöst.
Az meg tök vicces,
Hogy akar, de hiába,
Ránk sántán is les,
Merev a lába,
7705 Csorog a nyála:
Jól megbűnhődik,
Amíg vergődik.
Amit nem bánunk:
Hogy fut utánunk!
MEPHISTOPHELES (megtorpan)
7710 Átkozott sors! Csalóka iger!
Ádám óta sok rászedett pasinger!
Öregszünk, ám bölcsek leszünk-e, mondd!
Nem voltál eleget bolond?
E népség nem téveszt meg minket!
7715 Látsz befűzött derekat, vastag sminket.
Egészséges dolgokkal nem szolgálnak,
Ahol hozzájuk nyúlunk, ott szétmállnak.
Mindezt a férfi látja, hallja,
És mégis táncol, ha fütyül a szajha.
LAMIÁK (megállnak)
7720 Vigyázzatok! Kezd elmenni a kedve.
Menjünk közel, másképp megmenekedne.
MEPHISTOPHELES (elindul feléjük)
Gyerünk! A kételkedés torkán
Nem kell emésztődve lemenni;
Hiszen ha nem volna boszorkány,
7725 Ki az ördög szeretne ördög lenni?
LAMIÁK (igen kedvesen)
Fogjuk közte ezt a hőst!
A vágy benne egyikünkért
Megmutatkozik erőst!
MEPHISTOPHELES
Mihelyt kihunynak a fények,
7730 Látszotok szép női lénynek:
Látványotok ízlést nem sért!
EMPUSA (odatolakszik)
Én sem sértem az ízlést! Mint ilyet,
Fogadjon szívesen, aki meg nem ijed.
LAMIÁK
Ez már nekünk is több a soknál!
7735 Folyton ránk ragad, mint a póknyál!
EMPUSA
Üdvözöl Empusa mama;
Keze helyén szamárpata!
Neked, öcskös, csak lólábad van, süsd meg!
De én így is lovaggá ütlek.
MEPHISTOPHELES
7740 Azt hittem, nincs itt ismerős,
De sajnos csupa rokon ez, meg ős!
Egész családfa a pofámra mászik
A Harz-hegységtől a régi Hellászig!
EMPUSA
Átváltozhatnék sokmindenné,
7745 Ami repertoáromat kitenné;
De most, hogy hűljön szívedben a kamra,
Szamárfejet rakok nyakamra.
MEPHISTOPHELES
E népségnél – főág vagy oldalág –,
Úgy látom, számít az atyafiság.
7750 De akármit hozzon az alkalom,
A szamárfejet mégsem vállalom!
LAMIÁK
Hagyd ezt a mocskot! Ő azon megütközik,
Mi szépnek és jónak mutatkozik.
Mi szépnek és jónak szeretne lenni,
7755 Ha ez jön: eltűnik – és ennyi.
MEPHISTOPHELES
Ez a sok rokon kicsi lány
Szintén gyanús: aszott, sovány!
Mit rózsás arcukon a kéj
Leplezni próbál, félek, hogy fekély.
LAMIÁK
7760 Sokan vagyunk! Próbálj ki minket!
Hajrá! És ha a szerencse kitüntet,
A főnyereményt magadhoz veszed.
Hát nincs tebenned semmi becsvágy?
Ilyen szánalmas puhapöcs vagy?
7765 Felvágsz és játszod az eszed? –
Végre vet egy pillantást rátok.
A maszkokat ledobhatjátok!
Jöhetnek az igazi arcvonások!
MEPHISTOPHELES
A legszebbet választom! Ő a cél!
Fotó: Katona József Színház, Nagy Zágon
Kapcsolódó anyag: Márton László: Műfordítói levelek Schilling Árpádhoz, 2.
