Bögözi Attila: hol éltünk maga volt az éden
Bögözi Attila
hol éltünk maga volt az éden
1. profilkép
ki vagyok én
ki tudja tán
hulló levél
az életfán
parányi része
a végtelennek
fájdalmas sebe
az életemnek
2. egy születésnapra
hányat is töltesz nem érdekes
hol van a sok régi jó feles
monopol meg kétszemű szilva
vajon mennyi van még megírva
nekünk ott hol az időt mérik
ellehetnénk még néhány évig
míg minket is hív Cigánymező
Csillagköz meg sok kötelező
régi emlék hol vannak ezek
már itt a vég ha a léc rezeg
hol éltünk maga volt az éden
Vásárhelyen a Szentgyörgy-téren
hol élünk és új szörnyek járnak
Lavotta tetején a mának
lassan szótagolom a múltat
a tegnap újból nagyot csúsztat
tükörírásos szövegkönyvet
lapoz a holnap s rám csönget
vasalt gallérral talpig frakkban
szép új ruhát én alig kaptam
nyűtt pantalló volt ifjúságom
rövidnadrágos nyárral mászom
meggyfákat gondolatban sorra
fussunk vissza a gyerekkorba
hol éltünk maga volt az éden
Vásárhelyen a Szentgyörgy-téren
3. Karthágó
és fölhabzik az ég is Karthágó felett
hajnaltájt megvadult szelek süvítenek
az időtlenség sötét függönye mögül
kilépő romoknak csak a rőt fény örül
minden kőből vádló visszhangként zuhog rám
censeo Carthaginem esse delendam
4. Szahara
hajnalodik és mindenhol homok
gyűrt dűnék közt téblábol a holnap
itt mindenki könnyek nélkül zokog
imádkoznék folyton beleszólnak
5. fotó tevével
együtt tart két lény a sivatagba
szájuk az örömtől szinte tagba
szakadva fülig szaladna noha
csak egyikük ring teveként tova
a másik bár fent ül csak egója
nagy mert őt bölcsőbe még a gólya
hozta mire így sunnyog a sátán
lám-lám teve állattal a hátán
Illusztráció: szarkofágrészlet
