Sokkoló színpadi élmény vágyról és az istenhitről Lars von Trier  Hullámtörés című filmjének színpadi adaptációja, amelynek premierje  nemrég volt a Kolozsvári Állami Magyar Színházban.  

Hullámtörés a színpadon

Lars von Trierkultikus filmje, a Hullámtörés lenyűgöző alakítások sorával úgy mesél a vágyról, az önzetlen szerelemről, a hűségről, egy kis közösség bigott vallásosságáról és az igazi istenhitről, hogy nem válik patetikussá, giccsessé.

A mélyen vallásos, túlérzékeny Bess férjhez megy a tengeren olajmunkásként dolgozó, idegen Janhoz. A lány zárt és konzervatív közössége kétkedve fogadja a férfit.  Amikor a házasság pillanatáig ártatlanságát megőrző Bess végre megismeri a testi szerelmet, nem tud betelni vele, és képtelen elviselni, hogy férjének vissza kell térnie a fúrótoronyra. Jan távolléte már-már az őrületbe kergeti, éjjelente Istenhez fohászkodik. Imái meghallgatásra találnak,  a férfi hazajön, de egy súlyos baleset következtében egész teste lebénul, házaséletük nem működik. Bess a belső hangoknak engedelmeskedve feltétel nélkül teljesíti mozgásképtelen férje egyre perverzebb kívánságait, mígnem beleőrül, prostituált lesz, majd meghal.

Jan azonban csodával határos módon felépül, a  közösség által  kitaszított, saját édesanyja által megtagadott lány holttestét ellopja, és  éjszaka a tengerbe “temeti el”. A film vége igazi katarzis: az ég kiderül, a templom egyébként nem létező harangjai megszólalnak, jelezve, hogy nem a bigott látszatvallásosság vezet Istenhez.

Bevallom, kétségekkel fogadtam a hírt, hogy Tom Dugdale amerikai rendező, aki egyébként nem először visz színre előadást a Kolozsvári Állami Magyar Színházban, ebből a filmből készít színpadi adaptációt. Már a premier első tíz perce meggyőzött azonban arról, hogy nem volt hiábavaló elmenni a teátrum stúdiótermébe. 

A fiatal rendezőt régóta foglalkoztatja a filmek színpadi adaptációja, a mozi megjelenítése egy másik közegben. Az előadást megelőző sajtótájékoztatón elmondta: Lars von Trier filmje elképesztő képekből áll, ezért fontos volt elkerülni azt a csapdát, hogy ezeket akarja megragadni, netán reprodukálni az előadás. A film energiáit szeretné megjeleníteni a színpadi tér jelenidejűségében. Akárcsak a filmrendező, Dugdale is olyan színművészekkel dolgozik az előadásában, akiket számtalanszor láthattunk átütő alakításokban. Ilyen Bess szerepében Pethő Anikó, akinek innotatív és őszinte játéka hihetlen energiákat tud felszabadítani a rendező szerint. Jant Szűcs Ervin játssza, a további főbb szerepekben Kicsid Gizella, Orbán Attila, Bodolai Balázs, Laczó Júlia, Sinkó Ferenc, Buzási András, Viola Gábor, Farkas Loránd és Váta Loránd lép fel. A színpadkép Carmencita Brojboiu munkája.

A stúdióterem nézőtere két részre van osztva, a színpad két oldalán helyezkednek el a székek, így előadás közben a szemközt ülők tekintetét, reakcióját is megfigyelhetjük. Nagyon jó ez a megoldás, kihangsúlyozza a folyamatos kétpólusúságot, a fent és lent, az erotikától fűtött és a szűzi, az élet és a halál, a kisváros és a nagyvilág ellentétét, amely a színpadi produkciót jellemzi.

Pethő Anikó – akinek játéka szerintem vetekedik a filmszínésznő Emily Watsonéval –

hitelesen alakítja a naiv, ártatlan gyereklányt és a belőle kibontakozó szendvedélyes, labilis, önfeláldozó nőt. Már-már betegesnek tűnik, ahogy a férfi nélkül nem tud meglenni, ugyanakkor nem érzi már otthon magát saját közösségében, amelyet a bigott vallásosság, a merevség, a konzervativizmus hat át. Együttérzést még a saját anyjától sem várhat, egyedül sógornője, Dodó érti meg, mert ő sem abból a közösségből való. Akárcsak Jan, a sármos, vidám, fiatal férfi, akit lenyűgöz a nő rajongása, önzetlen szerelme, ártatlansága. Szűcs Ervin színpadi párjához, Pethő Anikóhoz hasonlóan jól felépíti a főszereplő karakterét, nem játssza túl, nem erőltetett, nagyon emberi minden mozdulat, gesztus.

Az előadás középpontjában Bess áll, akinek a szerelem egyfajta sajátos szakralitás. Amikor kedvese lebénul és az orvos lemond róla, nem keseredik el, hisz a gyógyulásban, imádkozik. Mindent megtesz, hogy a férfi kedvében járjon, képes teljesíteni azt a perverz kívánságát is, hogy más férfiakkal szeretkezzen, és mesélje el neki. Bessből végül prostituált lesz, a közösség kitaszítja, saját anyja sem fogadja be, a  pap kikergeti a templomból, és amikor végül egy durva szexuális játék következtében meghal, még eltemetni sem akarják. A zárójelenet szimbolikus mennybemenetel, Bess végül is megdicsőül. 

A produkció érdekessége a film és színház közötti folyamatos átjárás, a kamera az esküvői jelenetben, a kisebb improvizációk, a kivetítő a színpadon. A Hullámtörés kétségtelenül olyan előadás, amelyet nem elég egyszer megnézni!

Varga Melinda