Szövegillusztrációk képekhez – Irodalmi Jelen műhelynapló 8
Az Irodalmi Jelen 8. íróműhelyén Jánosi Andreával beszélgetett legújabb munkáiról, irodalom és képzőművészet viszonyáról Varga Melinda, az alkotói fórum vezetője, tagjai pedig felolvasták a meghívott festményei ihlette verseiket, rövidprózáikat.
Szövegillusztrációk képekhez
Irodalmi Jelen műhelynapló 8
Vers–kép „párbeszéddel” indult az est a Bulgakov irodalmi kávézóban: az íróműhely tagjai felolvasták a Jánosi Andrea festményei inspirálta szövegeiket, miközben a kivetítőn az elhangzó művet ihlető képek voltak láthatók.
Varga Sándor-György írásai mind a kilenc képet „megénekelték”, prózaversei hitelesen adták vissza a vizuális alkotások humoros és groteszk hangulatát. Gotha Róbert Milán is több festmény hatására írta az Általános állattan kihalt fajokról című verssorozatát. Sárkány Tímea Boutique című verse jó példa volt arra, hogy ugyanaz a festmény mennyire más asszociációkat indíthat el a szemlélőben. Mint kiderült, a szerzőt pont az a kép fogta meg, amelyet a festő legkevésbé kedvel – Jánosi Andreának az elhangzott vers jobban tetszett, mint az azt inspiráló saját festménye. Gábos Dezső Hannibál című rövidprózája szavakban jelenítette meg a festmény szürrealitását, keresve a kép mögötti kontextust, a karakterek főbb jellemvonásait. Gere Nóra novellája, A lámpa nem csupán a képen ábrázolt babát próbálta meg behatárolni, hanem egy teljes történetet rajzolt a festmény mögé.
Jánosi Andrea számára kellemes meglepetés volt az est, mivel nem ismerte sem a szerzőket, sem a szövegeket, amelyek többsége az előző íróműhelyen, a helyben írás gyakorlata során, az ő képeinek hatására született. A festőnő érdekesnek találta, mennyire másképp csapódnak le ezek az alkotások a fiatal írókban, költőkben. Gere Nóra tragikus hangú novellájával például nehéz azonosulnia, hiszen a kép alkotása közben ő teljesen másra gondolt. A szövegben a főhős játékbabákat tör össze, majd felvágja az egyik hasát – a meghívottat viszont már az óvodában is zavarta, amikor a gyerekek játékokat rongáltak. Ennek ellenére az írás elnyerte a tetszését.
A felolvasás után Jánosi Andrea festményeinek történetére terelődött a szó. Sorozata – amely eredetileg húsz képből áll, ebből kilencet kaptak meg a műhelytagok –, kötődik Szőcs Géza Carbonaro – Ha polip szuszog Kolozsvárott című kötetéhez. Ennek illusztrálása közben születtek ugyanis az önálló festmények ötletei. A Sziveri Jánost megidéző könyv alaposan megmozgatta a festő fantáziáját, a szürreális Kolozsvár-leírások álomszerű hangulata arra késztette, hogy megfesse a saját álmait.
Varga Melinda kiemelte Szántai János méltatását, miszerint Jánosi Andrea képeit nézni olyan, mintha az ember az ellentmondások könyvében sétálna. A festő szerint helytálló a megállapítás, el is mesélt egy történetet ezzel kapcsolatban. Az egyik kiállításán egy látogató, aki eredetileg képet is szeretett volna vásárolni, azt mondta neki, csapdát állított. A képek ugyanis messziről szépek, színesek, mégis van bennük valami nyomasztó, felkavaró, így nem szeretné azokat kitenni szobája falára.
A festményeken gyakran jelennek meg férfiak állatfejjel, a férfi–női viszony ellentmondásossága hangsúlyos téma. Jánosi elmondta: ezzel kapcsolatban különböző magyarázatok születtek. Egyes vélemények szerint a férfiak kilógnak a nő életéből, megjelennek, majd továbblépnek; de azt is mondták, hogy a művésznő lóg ki-be a férfiak életébe. Saját bevallása szerint azért néznek ki így ezek az alakok, mert van, akit így álmodott meg, van, akibe viszont belelátta az állatfejet, ezért így volt muszáj megfestenie. Viccesen tette hozzá: fontos szempont volt, nehogy ráismerjenek az emberek a festmények alakjaira Kolozsvár utcáin vagy a Bulgakovban. Egyébként nagyon ragaszkodik az állatokhoz, ezért is szerepelnek szinte minden festményén.
Illusztrátori munkásságáról megtudtuk, hogy könnyebben készít képeket prózához, mert az több teret enged a fantáziának; versek olvastán inkább érzések, hangulatok, illatok, ízek ugranak be, ezért azokat inkább fotóval kísérné. Szóba került a meghívott többi munkája is, a Kincses Képeskönyv sorozat, a Kányádi Sándor fordításában megjelent Volt egyszer egy kis zsidó című jiddis népköltészeti válogatás, Markó Béla Hasra esett a Maros című könyve, Szántai János A Jó, a Rossz, a Csúnya és egyéb mesebeli párbajok című kötete, valamint Felméri Cecília Mátyás, Mátyás című animációs dokumentumfilmje, amelyet szintén ő rajzolt meg.
Jánosi Andrea végezetül arról beszélt, hogy mely kortárs magyar művekhez készítene szívesen képeket. Bár regényeket nem szokás illusztrálni, Háy János Napra jutni című könyvét olvasván több ötlete is támadt. Terveiről elmondta: készül a Kincses Képeskönyv Sepsiszentgyörgyöt bemutató része, valamint egy mesekönyv-illusztráció, amely nyáron fog megjelenni. Van még két nagyon szimpatikus felkérése is, de részleteket nem árulhatott el, annyit azonban „megsúgott”, hogy mindkettő próza, és az egyik kutyákhoz kötődik.
Az est végén Márkus-Barbarossa János azzal egészítette ki az elhangzottakat, hogy a regényillusztráció már a 19. században is meglehetősen fontos volt, és megjegyezte, hogy nagyon érdekesnek találta a képek szöveginterpretációit.
André Ferenc
