A Kim(m)éria-kór

A kiméria-kórról írásos formában először az ókorban számolt be egy vak szerző, akinek a kiléte és hitelessége is teljesen bizonytalan, de hát éppen ebben áll e fertőzés lényege. Homérosznak hívták, ha létezett egyáltalán ez a görög mesemondó, akinek a neve alatt két remekmű is fennmaradt, az Odüsszeia és az Iliász.

A múlt évszázad ötvenes éveinek elején egy veszprémi tudós-tanár egészen fiatalon nyomozást folytatott e művek és szerzője vagy szerzői után. Az eredmény nem lepte meg. A két művet egészen biztosan nem ugyanaz a személy írta, és innen csak egy lépés, hogy akkor a mű szerzőjeként feltüntetett név mögött egyáltalán létezett-e valaha valós személy. Kutatásait nem tudta befejezni, 1956-os tevékenysége miatt kivégezték.

A fenti kérdésekkel egy kiadatlan, kéziratban lévő doktori disszertációban találkozott a múlt évszázad nyolcvanas éveinek végén egy kiugrott vegyipari egyetemista. Az ’56-os mártír, Kerényi Károly tanítványa szó szerint kéziratos művében ógörögül írta le a kulcsfontosságú helyeket, amit a szöveg gondozójának magyarul kellett megadnia a jegyzetekben, és megvilágítania a rejtett összefüggéseket mindenki számára érthetően. Az említett kór szavak által megfogalmazott gondolatokban is terjed. Brusznyai Árpád, majd harmincöt évvel később az ő kéziratából Jász Attila is azonnal megfertőződött.

A kór biztos tünete, hogy a fertőzött alany látszólag összefüggéstelen dolgokat is képes összekapcsolni, és minderről tudósítja környezetét is, a külvilágot. Így volt ez A Homérosz-kérdés szöveggondozójával is. Homérosz után nyomozva evidens volt egy másik fertőzött személynél, Jorge Luis Borgesnél keresgélni. Nem kellett sokáig kutakodni, a Képzelt Lények Könyvében pontos leírást adott a kór terjesztőjéről, és ábrát is mellékelt hozzá, több mint fél oldalasat. Jász Attila akkoriban éppen egy éjszakai lényekről szóló verseskönyvön dolgozott tökéletes fertőzöttségben, így a művet teljes terjedelmében meg is semmisítette. Barátja képzeletében viszont életre keltek, tovább léteztek és folyamatosan születtek ezek az éjszakai lények, hiszen megfertőzte őt éjszakai beszélgetéseik, borozgatásaik során.

Lévai Ádám képzőművész, iker csillagjegyű, tehát akkoriban éppen Jász Attila volt számára a másik, aki ugyanaz. A kór leterítette, és átvette Ádám fölött is az irányítást. Tervezett diplomamunkáját félbehagyva másik témát választott, igen, Éjszaka címmel. Diploma-kiállítását egy barlangban rendezték meg Jász Attilával, ahol megpróbálták tovább terjeszteni a kórt a válóság és az álom közötti  pauszpapír felszámolásával, elégetésével. Egy éppen jelen lévő művészettörténész, Wehner Tibor azonnal megfertőződött, de évekig sikeresen leplezte magában a kór lappangó burjánzását. Közben Jász Attila úgy gondolta, leghatásosabb módja a kór terjesztésének, ha ősi módon, nyomtatott formában kerül az emberekhez.

A kór-történet része, hogy a fertőzött emberi lény elkezdi keresni a forrást, a helyet, ahonnan ez a fertőzés elindult. Roppant korlátolt gondolkodása révén Jász Attila egészen konkrét helyen vélte megtalálni. A könyv címe még a Gutenberg-galaxis idejében az volt: Miért Szicília, kérdőjel nélkül. S így kezdődött: „Mert kell egy hely.” A könyv keletkezésének idejében grafikus barátját, folytatva az esti és éjszakai beszélgetéseket-borozgatásokat gyakran beavatta kutatásai részeredményeibe.  Figyelmét igyekezett egy ősi lényeket megidéző grafikusmesterre, Gaál Józsefre irányítani, aki akkoriban kimérákat ábrázoló litográfiáit Homogrammák címmel rendezi mappába.

A kór Lévai Ádámon is egyre jobban eluralkodott, így a Homo Ludensnek elnevezett stádium tüneteit gyönyörűen produkálta. (Elég, ha kocsmaasztalokon, söralátéteken vagy a tanári értekezleteken elkövetett firkáira gondolunk.) Roppant játékos módon saját képzelt lényeit alkotta meg, és grafikai mappa formájában Kiméria címen adta közre.

A Miért Szicília munkanaplóból idézek: „Egy grafikai mappához készítek előszót. Utánanézek a címnek – Kimériának –, s már Homérosznál megtalálom a leírását. Később a kiméria más leírásainak is, például Vergilius legendás, alvilági VI. énekében. Neküia Homérosznál a Holtak Birodalma, aminek kapcsán utoljára földi helyként egy Kim(m)éria nevezetű naptalan tartományt említ a vak énekes, ahol szerinte Odüsszeusz kikötött. A holtak megidézésének alapszertartása is itt szerepel először, mint minden horrorizmus ősképlete. A földbe gödröt vájnak, abba áldozati állatok vérét s más növényi nedveket csöpögtetnek, így csalogatják oda Teiresziászt, akinek jóslatáért száll alá az akháj hős.”

A grafikai mappa aztán még tovább terjesztette a kórt. A már említett művészettörténész, Wehner Tibor is tovább fertőződött a mappa birtoklásával, és a tatai tópart nagy rajongója, a kiváló folyami költő, Villányi László is elkapta a kórt. A kór-történet számos tényszerű dokumentumról tud. A Szellem láthatatlan lénnyé válása például a művészettörténész-író (Wehner Tibor) életművében messze kilóg kitűnő tudományos munkásságából. A győri sétáló-bicikliző-lánydicsőítő költő is számos művében próbálta elrejteni a benne láthatóan elhatalmasodó kórt, amire szellemtelen korunk kritikusai és irodalomtörténészei természetesen nem figyelnek fel. A homo ludens-stádium egyre láthatóbban eluralja munkásságát, hiszen hol Vivaldinak, hol szabadkai villamosnak, hol pedig ismeretlen költőnőknek képzeli magát. Ön- és kórleleplező könyve (Kimméria címmel) mégis régóta vár megjelenésre „kéziratos formában” – természetesen Lévai Ádám egyedi és sokszorosított grafikáival társítva.

Amit a fertőzetlen világ hiába próbál évekig titkolni, íme, itt van, és már a fülszövegben feltűnik egy újabb fertőzött lény, egy rádiós tibetológus, Sári László, aki így ajánlja a könyvet: „Hogy hol van Kimméria és kik a lakói? Persze, hogy mindenki ezt akarja tudni.” A kötet látszólag játékos történetekben meséli el és leplezi le világunk kór-történetét a lehető legteljesebb listát és leírást adva a fertőzött személyekről. A lehető legteljesebb módon végrehajtva az alkímiai menyegzőt, hiszen a győri költőnél minden ijesztőnek tűnő szörny nőivé lágyul, szerethető lénnyé, lánnyá válik. Míg grafikus társa igazán riasztó szörnyei roppant maszkulinok, de rútságukat mindig kellő humorral oldják, így a könyvben létrejöhet a sok mágus által annyira áhított androgün, férfi-női egység egy szép kiállítású kézikönyvecske formájában.

Villányi László: Kimméria. Lévai Ádám grafikáival. Budapest, Kelet Kiadó, 2014.

Csendes Toll