Modern mecénások

Amilyen ragyogó napsütés fogadta kedd délelőtt a Barabás-villába érkező újságírókat, igazán derűlátóak lehetünk a Könyvmecénás jövőjét illetően. A program meghirdetése szorosan összefügg az idén 85. születésnapját ünneplő Ungvári Tamás új műveinek megjelenésével, azzal a négykötetes kiadással, melyet díszdobozban jelentet majd meg a Scolar Kiadó. Találkoztunk már hasonló kísérlettel, amely az irodalom területén alkalmazza a külföldi minták alapján meghonosodott közösségi projekttámogatást, de a könyvkiadók közül eddig még csak a gyerekkönyves Csimota fordult közvetlenül az olvasókhoz: nyissák meg pénztárcáikat, hogy az általuk is kedvelt, fontosnak tartott művek megjelenhessenek.

Középen Ungvári Tamás, balra Sugár András, jobbra Tsík Sándor

A „Regisztrálj! Támogasd! Olvasd!” jelszóval meghirdetett akciót Tsík Sándor, a Csimota Kiadó szerkesztője mutatta be. Eddig két gyermekkönyvnél, a Válogató című verseskötetnél és az Egyszervolt című meseantológiánál alkalmazták sikerrel a kezdeményezést, melyet szép gesztussal honorál a kiadó: minden támogató saját nevét is olvashatja a kötet végén. A két könyvben impozáns az oszlopokba sorakoztatott nevek sokasága, és mint Tsík Sándor elmondta, arra is van mód, hogy barát, rokon, ismerős nevét tetesse be valaki. (Ez a gyermekkönyveknél sikert aratott, mert sokan a gyermekük nevét íratták be.) Sokban hasonlít ez ahhoz a régi gyakorlathoz, amikor a kiadók (vagy maguk a szerzők) előfizetőket gyűjtöttek a megjelentetendő művekhez.

Régi-új jó ötlet

Maga a támogatási folyamat igen egyszerű: a program honlapján lehet regisztrálni, kiválasztani a kínálatból a támogatni kívánt könyvet, és befizetni az arra szánt összeget. Ez minimum a könyv fogyasztói ára, felső határa a csillagos ég. („De az is lehet – szúrta közbe fanyar humorával Ungvári Tamás –, hogy egy Rotschild kivásárolja ezt az oldalt egy lendülettel.”) Nos, ha Rotschildok jelentkezésére nem számítanak is a kiadók, a kezdet a két gyermekkönyv alapján ígéretes. A kötetek megjelenése természetesen garantált, tehát nem fordulhat elő, hogy a jóhiszemű mecénás hoppon marad. 

A gyermekkönyveknél már bevált a kezdeményezés – mondta Tsík Sándor

Ungvári Tamás tetralógiája pedig már egészen biztosan kézbe vehető a Könyvhéten – tájékoztatott Sugár András, a Scolar Kiadó marketingigazgatója –, már csak a díszdobozoknak kell elkészülniükaddig. (A doboz grafikusa az idén Kossuth-díjat kapott Gyémánt László.) A könyvnégyes Az enciklopédista címet kapta, mivel Ungvári A feledés enciklopédiája, Az emlékezés enciklopédiája, A halhatatlanság enciklopédiája és Az életem enciklopédiája című művét tartalmazza. A Scolar amolyan „Ungvári-évet” szervez idén: a Könyvfesztiválra Az angol regény története jön ki, ezt követi a tetralógia díszkiadása, végül ősszel, a születésnapra az 1945-ös pincenaplók története, melyben az irodalomtörténész többek között Illyés Gyula, Németh László és Márai Sándor naplója alapján rajzolja meg a magyar írók háború utáni ábrándjait és azok szertefoszlását.

Ungvári Tamás röviden elmesélte, hogyan „kötött házasságot” a Scolar Kiadóval, ahol részben korábbi művei jelentek meg újra (olykor tetemesen átdolgozva-kibővülve, például a Csalódások kora háromszoros terjedelmű az első kiadáshoz képest), részben pedig azok – így a tetralógia darabjai –, melyek a kiadó gondozásában jelentek meg először. „Egy könyv, amíg a szerző él, folyamatosan változik” – kommentálta az író a művek átdolgozását, amelyek mellett írja új könyveit, és oktat is egyetemi tanárként – a bemutatóról is órára sietett. 

Az idén 85 éves irodalomtudós-író

A tanár urat tehát nehéz lenne nem irigyelni életerejéért, bár ahogy ő fogalmazott a rá jellemző szarkazmussal: az ember húszéves kora után már hanyatlik, csak az a kérdés, hogy mennyi ideig. És persze anekdotatárából is megosztott egy-két gyöngyszemet az öregedésről, például, hogy Fejtő Ferenc tudhatott valamit, amikor 98 évesen csábította el Ungvári menyasszonyát, vagy Füst Milánról, akihez fiatalkorában Ungvári gyakran feljárt. Az idős mester egy ponton saját elhatározásából kerekes székbe ült, ám egy gyönyörű fiatal lány lakott vele, aki Füst kívánságára fátyoltáncot lejtett a vendégeknek.

„Ha valamiért bánom az életkorom – tette hozzá az író –, akkor amiatt, hogy elmúlt az idő, amikor a Múzeum körúton minden második üzlet könyvesbolt volt.” Ez a környék volt az akkori művészek törzshelye, és válogathattak a kis könyves szigetek közül, amelyekből mára néhány antikvárium maradt. És bár a könyvkultúra ma messze nem tart ott, mint abban az időben, a mecénás-programban bízik Ungvári. Egy fricskát azonban ennek kapcsán sem tudott kihagyni: „Az én ismerőseim valószínűleg dupla összeget fizetnek majd azért, hogy ne kerüljön a nevük a könyvembe.”

A közönségből érkező újságírói kérdésre, miszerint eddigi életművéből melyik kötetet emelné ki a nyolcvanöt éves alkotó, az író a Bűnbeesés után címűt választotta. Ebben a hatalmas tablóban az irodalom- és kultúrtörténész Ungvári az európai értelmiség két világháború közötti illúzióvesztését dolgozza fel: mennyit értettek meg Európa legjobbjai abból, ami velük történt, és mennyiben voltak részesei a sorsuknak.

Szöveg és fotók: Laik Eszter