A porcelángyáros fia
Ha valaki kézbe veszi P. Horváth Tamás Tündérváros című regényét, a szerzőről keveset tudhat meg. „Író, szerkesztő, vendéglős és szakács” – áll szűkszavúan a hátsó fülön, pedig élettörténete legalább annyi izgalmas momentumot tartalmaz, mint Zsolnay Miklósé, aki első művének főhőse.
P. Horváth Tamást forradalmisága miatt a kommunista rendszer kitiltotta a középiskolából. A rendszerváltásnak köszönhetően magyar szakos egyetemista lett, és megszervezte a pécsi egyetem „szövegboltját”. Dolgozott tördelőként és szerkesztőként a Jelenkornál, ahol a legismertebb magyar szerzőkkel hozta össze a sors. Újságot alapított Szép Literatúrai Ajándék címmel, majd vezette a Dante névre hallgató vendéglátóhelyet, ahol olyan művészek adtak koncertet, mint Cseh Tamás, és amelyet Dalos Sándor egyszerűen Közép-Európa legjobb kocsmájának nevezett.
Könyvének címe, a Tündérváros az 1907-es Pécsi Országos Kiállítás és Vásár tündérvárosi hangulatára utal, melyet a helyiek a kiállítás állandó jelzőjévé emeltek, és a korabeli sajtóban megjelent tudósítások is átvettek. Az akkor divatos szecesszió jegyében a túlfűtött pompa jellemezte a vásárt: „A különféle izzó- és ívlámpákkal megvilágított vendéglők és a fényes főutcák, a színes szökőkutak, a szecessziós épületek, a fényárban úszó terek, a kiállítás gazdagsága és sokszínűsége az ehhez a fényességhez nem szokott pécsiekben valóban egy igazi tündérvárost idéztek meg”. A regény középpontjában azonban nem maga a rendezvény, hanem annak megálmodója, Zsolnay Miklós áll, ahogy arra a hangzatos alcím is utal: Zsolnay Miklós titkos élete.
Az író saját bevallása szerint évekig folytatott levéltári munkát a könyv megírása előtt. Ám a regény elején a szerzői játékként is értelmezhető Danilo Kiš-idézet már megkérdőjelezi az élettörténet hitelességét: „A történelmet a győztesek írják. A mondákat a nép költi. Az írók képzelegnek. Bizonyos csak a halál.”
A szerző úgy állítja be művét, mintha az Zsolnay Miklós legjobb barátjának, Pintér Jánosnak a befejezetlen kézirata lenne, melybe férje halálát követően még Pintérné is illesztett bejegyzéseket. Végül az özvegy elhunytát követően jut a szerző birtokába a kézirat, melyet közread: „Aztán a halála után megtaláltuk ezt az írást 1974 hűvös, késő nyarán apámmal a régi Pintér-villa egy selyemtapétával álcázott titkos faliszekrényében”. A „talált kézirat” csak még jobban felerősíti azt a megközelítést, hogy kitalált történettel van dolgunk, de a regényben felvonultatott történeti, lexikai tudás folyamatosan elbizonytalanítja olvasóját: történelmi összefoglalót vagy történelmi regényt olvas. Bár az említett Danilo Kiš-idézet figyelmeztet: a történelem is csak kitaláció.
A cselekményt két párhuzamos történet alakítja. Az egyik Zsolnay Miklós életútja, amelynek mozgatórúgói egy beteljesületlen, kamaszkori szerelem, illetve a köztiszteletben álló apa árnyékából való kitörési kísérlet. „Miklós nem alkotott, nem úgy alkotott, mint zseniális apja. Nem érdekelték a porcelánok és mázak előállításának finomságai és újításai, ezeket inkább szakemberekre bízta. Nem volt képzőművész. Az üzlet, a fejlesztés, a kereskedelem, az újítás és az élet művésze volt. Igazi polgára volt korának. […] De a lelkiismeret néha elővette, hogy miért nem apja útját járja.” – olvashatjuk az apa-gyermek viszonyt bemutató részt.
Miklós személyében a XX. századi iparmágnás karaktere köszön vissza, akit pénze emel fel a társadalmi ranglétra csúcsára, élvezi is annak minden gyönyörét, de hiányzik életéből az alkotás öröme. Apjának, Zsolnay Vilmosnak életműve maga a gyár, Miklós számára azonban nem adatott ilyen lehetőség, egészen a Tündérváros megálmodásáig.
Zsolnay Miklós védjegyévé válik a siker, legyen szó üzletről vagy női szívek meghódításáról. Bohém életvitelét számtalan anekdota eleveníti meg a regényben. A kábult orgiák során szerzett vérbaja nem teszi lehetővé, hogy továbbörökítse a Zsolnay nevet, ezért is törekszik valami maradandót létrehozni. Végezetül a Tündérváros megalkotásával ez a személyes, önmagával és atyai örökségével vívott harc nyugvópontra ér. A műben végigkövethetjük a folyamatot, ahogy Miklóst megihleti a párizsi világkiállítás, majd egy sasréti vadászaton felveti a környékbeli uraknak egy hasonló rendezvény hazai megvalósításának ötletét. A szervezés és az egyezkedések során bepillantást nyerhetünk a korabeli Velence és Róma mindennapjaiba is.
A másik történet középpontjában a hamiskártyás Merényi Rudolf áll, „aki egy sorozat véletlennek köszönhetően lett bankigazgató-helyettes. Megnyerő külsején és modorán túl, egy félig elvégzett, kétes pénzügyi stúdiumnak köszönhetően, igaz, sok szélhámos munkával és szerencsével sikerült a Pécsi Ulmann Bankház Rt. igazgatóhelyettesi székébe beülnie”. Karaktere attól válik izgalmassá, hogy viselkedésben nagyon is hasonlít a főszereplőhöz. Céljaikhoz szükséges eszköztárukban is megjelennek azonos elemek, mint a leitatás vagy a csábítás. Mindketten kiváló megfigyelők, képesek észrevétlenül manipulálni. Merényi azonban kizárólag a gyors meggazdagodás reményében cselekszik, és teljes mértékben hiányzik belőle a teremtő szándék, így válik Miklós ellentétévé. Balul sikerült szerelmi kalandjai miatt köt ki Pécsett. Az országos kiállításban rejlő óriási haszon kiváló prédát jelent a szélhámos amorózónak.
Zsolnay karakterének filozófiai hátterét a részletesen bemutatott szabadkőműves mozgalom adja. „A pécsi iparosok hol csodálattal, hol irigyen, hol pedig rosszallva figyelték a Mester szerteágazó és sikeres üzleteit. Sokan furcsállották, hogy milyen jól bánik a munkásaival, nem értették, hogy ez is a kőművesség alapelveihez tartozik. Miklós viszont apja révén jól ismerte a Szabadság, Egyenlőség, Testvériség jelszó mögötti humanista eszmeiséget, és tudta, hogy egyszer ő is rend tagja lesz”. A szabadkőművesség rituáléinak részletes bemutatása, a XX. század ismert szereplőinek páholytagként való szerepeltetése egyaránt lehet fikció, de alapos történészi munka eredménye is. A mozgalom humanizmusa alig észrevehetően, de folyamatosan összeütköztetésbe kerül a szocializmussal.
A Pintér Jánosné által írt széljegyzetek nemcsak a Zsolnayak és gyáruk további sorsáról nyújtanak újabb és újabb információkat, hanem két korszak társadalomkritikájának is tekinthetők. Az egyes fejezetekben hangsúlyt kap a munkásság élete és helyzete. Jászi Oszkár szerepeltetésével, aki előadást tartani érkezik Pécsre a vásár ideje alatt, előtérbe kerül a népművelés kérdése. „A Habsburg Monarchia romos várkastélyát el kell bontani, és helyére valami újat építeni. Jogokat, sőt autonómiát kell adni a nemzetiségeknek, és egy új föderációt, szövetséget kell létrehozni. Ezekből kiindulva holnap a nép nemesebb élvezeteiről fogok beszélni. Arról, hogy hozzájut-e a művészethez a falusi, illetve a kizsákmányolt városi munkás” – adja a szavakat Jászi szájába a szerző. A szocializmust a társadalmi mobilitás kudarcának következményeként ábrázolja regény, de egyértelművé teszi, hogy a szereplők nem jutnak el ennek a ténynek a belátásáig. „Reméljük, kedves Miklós, a szocializmus csak múló hóbortja az értelmiségnek” – mondja Gelléri Mór Zsolnaynak.
A történet 1873-tól 1907-ig mutatja be Zsolnay Miklós életét, a korabeli pécsi miliőt, mindezt a Tündérváros alakulásának folyamatában. A szerző mondatai révén is igyekszik a szecesszió cizellált stílusát megjeleníteni: „A fenyő-, levendula- és szamócaillatú hűvös kertben a ház mögött, az arizoniai cédrus és egy nagy platán árnyékában ült a társaság szombat délután Pintér Jánoséknál. A terített vörösfenyő asztalokig elhallatszott az aranyhalas medencében csurgó víz halk csobogása.” Mindezt kiegészíti a számtalan gasztronómiai leírás. „A vacsora tárkonyos fácánragulevessel kezdődött, majd erdei gombákkal és somlekvárral tálalt fácánmellel folytatódott, főételnek sült szarvashátszínt tálaltak paprikás gesztenyemártásban…”
Összességében ízig-vérig történelmi és szórakoztató regény P. Horváth Tamás első alkotása. A korszak hangulatának érzékeltetése, „helytörténészi” tudásának bemutatása a könyv legnagyobb erénye. Akit pedig vonz az alcím alá került három hívószó bármelyike (történelem, siker, erotika), az biztosan nem fog csalódni az olvasottakban.
P. Horváth Tamás: Tündérváros. Zsolnay Miklós titkos élete, PRAE.HU - Palimpszeszt, 2014.
Garaczi Zoltán
