Flamingóbetű – Sós Dóra versei
A kép a szerző illusztrációja
Flamingóbetű
Sós Dóra versei
FLAMINGÓBETŰ
A konyhapulton kristálypohár
töri a naplementét.
Egy nő ül asztalánál,
ujja pihen hűlő feketéjén,
a csésze forró aromát lehel.
A nő felnevet, hangja
szivárványra bontja a csendet.
Egy vörösbegy megriad,
elrebben. Üres a párkány.
A nő mosolya elnyúlik
gondolatai árnyán.
A kert az élet ketrece.
Körbefogja zöldjét az ablak négyzete.
A nő felnéz könyvéből:
most éber arcának kerete.
Narancsfény földhalom.
A mélyben tovább ás a vakond.
A nő csóválja a fejét,
majd fordít a lapon.
Sóhajt.
Sóhajával felrezzent
egy flamingórajt.
A pink had kárálva
új fejezetbe száll.
A lemenő nap tükrözi a tóban
a raj fonákját.
Minden hal mélyebbre merül.
Kard ki kard, csőr ki csőr.
Az olvasó nőn
visszafelé forog az idő.
Minden mélyfekete mondat
gondolataiból kibomló
flamingóbetű.
Egy madár a szárnyát próbálja,
tátog és tapossa a vizet.
Testének váza kontraszt
a naplementében.
Kecsesen lesétál a lapról,
és a nő ölébe hajtja a fejét.
A nő nézi, dúdol.
A papírok közül kihullik
egy rózsaszín toll.
LADY HOUDINI*
I.
Az Akváriumban színültig teltház.
Ellököm magam, a vízbe csobbanok.
Kattan a két lakat, rám zárul a fedél.
A közönség korallzátonyai hullámot,
Néma hínárüvöltést vetnek felém.
Megcsillanok a kamerák objektívszemén.
Kezem, az vacakol,
A pánik az ezredik merülésen is
Pánik marad.
Mantrámban fésűs pálmák
Egymást kergetik.
Kondenzcsíkot húz egy hal az égen,
Megpördül, eltűnik a napban.
A segítők várnak.
Zéró, a férjem karba tett kézzel.
Átfúr az edzett üvegen
Kék jégcsipesz szeme.
A kontyomból előtúrom a picket,
Matatni kezdem a stiftet a bilincsen.
Most csak a víz van,
A mindenható víz
Houdini szellemketrecében.
Kinyílt az első zár a hatból.
Épp, mint az óvodában,
Meghekkeltem az első záram.
Áldozatom egy pink, szívalakú persely,
Hét cukorka volt benne.
A karamellásat kiköptem.
Most a tüdőm ég,
Cukrosodom a szabadulás karamell ízén.
II.
A lábbilincsre térek.
Piros lufi ütődik
A ketrec üvegéhez.
Az első Valentin napomon
Zéró bilincset hozott,
Rajta masni. Rám kattant egy perec,
A radiátoron a másik.
Hajtűt vetett elém, és ott hagyott.
Ordított a tévé, fémbe tört a karmom.
Vércsíkot húztam a csempén,
És ő úgy csavart a volumén,
Ahogy én üvöltöttem.
Három órát csúsztam a kövön. Féltem.
Elém állt, én térden.
A zár megfeszült,
Nyakában lógott a kulcs.
Utána kaptam, Zéró pofon vert.
Balja a hajamba merült,
Jobbjával lehúzta a sliccét.
A szabadulás ondóíze a számban.
Onnantól feltörtem mindig az összes zárat.
III.
Túl a harmadik percen.
A combom ráng.
Fejemben pálmák, szálkák, jéghegyek.
A pálmák körül rajzó legyek.
Akad a lánc.
Félek. Félek, hogy ma Houdini után megyek.
Zéró megkocogtatja az üveget.
Három ujján méri a harminc másodpercet.
Fulladok. Zéró hátrál.
A kezem kapkod, a vizet belepik a legyek.
Zéró ráncolja homlokát,
A segítőket háta mögé tolja.
Magamra hagyott. Újra.
Valaha szerettem ezt a férget.
Most csak élni akarok.
A tüdőm reped, elrugaszkodok.
Egy jéghegybe ütközik a fejem.
Üres buborékok.
IV.
A purgatórium mélyén lebegek.
Bokáim közt bilincs,
Konferanszié hintázik a láncon.
Öklömnyi, de hangos.
„Szuperprodukció!”, hallom.
Talpra ugrik, meghajol,
És a fejére csap egy pálmakalapot.
Stopperórává változik, táncol ütemére,
Nyelve hegyével a jegygyűrűmön köröz.
Én a sötétben oldódom,
Rémült ostya.
Felrémlik előttem Houdini arcképe.
„Szuperprodukció!”, üvölti a népnek
A kis konferanszié,
Szárnyat növeszt, vijjog, és nekirepül
A kínzóketrec üvegének.
V.
Zéró a felszínre ránt, pofoz.
Fejünk fölött cirkálnak a cápák.
A képébe köhögöm kéken:
„Üss még, üss még te féreg!”
A vízkamra széléről a közönségnek intek,
Sörhab és több ezer tenyér csattan
A tengerkék csempéken.
Zéró nyakából letépem a kulcsot,
Ujjamról a gyűrűt. A vízkamrába vetem.
Lesüllyednek, csillognak fémek.
A szabaduló trükk besült, de élek.
Parttól partig értem.
Az utolsó zár, ha kattan:
Zéróból kellett kiszabadulnom végleg.
* Kristen Johnson, művésznevén Lady Houdini egy amerikai szabadulóművész, akinek leghíresebb produkciója a „Full View Water Torture Cell”, amit Harry Houdini híres vízkamrás szabaduló trükkjéből fejlesztett tovább, és több mint ezer alkalommal mutatott már be a nagyközönség előtt. Férjével, Kevin Ridgeway bűvésszel közösen dolgoznak. Az itt bemutatott fellépése fikció, alapját a 2009-es, sikertelen előadás adta, ahol 17 000 ember szeme láttára vesztette el eszméletét a víz alatt három perc után.
