Jegenyék és szavak – Jürgen Becker költeményei Schiff Júlia fordításában
Paul Cézanne (1839–1906) festménye
JEGENYÉK ÉS SZAVAK
Jürgen Becker költeményei
Schiff Júlia fordításában
VÁROSNEVEK
(Städtenamen)
Sárga volt testén a bőr, amikor hazatért
az angol hadifogságból.
Az afrikai hadtestben harcolt.
Aztán pár évre rá leugrott
a Rajna egyik hídjáról… sivatagi trauma,
nem tudott megbirkózni
vele, mondták. Meglehet.
Nem tudom, miért jut épp most
eszembe az unokafivérem, s a városok neve:
Tripolisz, Tobruk, Bengázi.
KÖTHEN SZÁSZ-ANHALTBAN,
WALDBRÖL ÉSZAK-RAJNA-VESZTFÁLIÁBAN
(Köthen in Sachsen-Anhalt, Waldbröl in Nordrhein-Westfalen)
A beszélgetés már majdnem véget ért, amikor
egész mellékesen felvetődött egy személyes kérdés. A
sajtójelentés késett, már csak az egyik vagy másik
tervről volt szó, a háború utáni években irányt
váltott életünk, más útra terelődött életpályánk. Nyomban
újabb családtörténetek, adatok jöttek elő, és a franciatanárok,
az eltűnt dűlőutak, és a régi enyvgyár szaga.
A térképen nem ismertük ki magunkat,
egyik vagy másik életrajz időbeli ellentmondásba
keveredett – események, melyeket korábbi időpontra tettek,
jóval később történtek meg –
kész csoda, hogy abban az összevisszaságban
végül is zöldágra vergődtünk. Most már biztosak vagyunk,
melyik terv valósul meg, és melyik marad csak papíron,
ami a helységneveket illeti,
egyeztettük térképeinket. Szüleink meghaltak.
Gyerekeink pedig nem sokat kérdezősködnek. Az baráti
telefonbeszélgetés majdnem véget ért;
talán nemsokára újra látjuk
egymást, és akkor mindent elölről kezdhetünk.
CSOPORTKÉP
(Gruppenfoto)
Nem ismerek mindenkit; egyeseket
nem is akarok ismerni. Tetőkert, fedélzet,
terasz; a helyszínek váltakoznak, a témákból
ki nem fogyunk. A később érkezőket
nem tudjuk név szerint azonosítani; csak néhány
résztvevő jut szerephez. Nem számít, kísérettel jöttél,
vagy egyedül, a terem végében álló biztonságiak
vigyáznak rád; a hátsó
sorokban nem is akar mindenki megmutatkozni. Nyári
felhőzet, az urak szemügyre veszik a környéket, egyik-
másik messziről érkezett. Elől virágcserepek zavarják
a kilátást, de a táj egészen jól látható.
A hölgyek hajában napszemüveg csillan; furcsa,
olyan, mint a kivégzés pillanatában. Később nem
emlékszünk már, kik és hányan voltunk ott; ha a
fénykép körbe jár, megszámoljuk a fejeket.
GRÚZ TEA
(Grusinischer Tee)
Mi is történt… korszakról,
pontos időről, kiürített tájról van szó,
kérdezed: mi történt azon a májusi éjjelen,
a határátlépéskor, miután elhagytad a lakást?
Közben több mindenről értesülsz, vagy leveleket,
igazolást, bibliai idézeteket keresel?
Vasárnap, a reggelinél, újabb kérdések merülnek fel.
Köd van. A hétvégi újság a hét katasztrófáival.
Megjegyzés: Nem jut már gondolkodásra
idő. Az orosz orvosnő teája.
Csak azt tudod, hogy valami hiányzik. Akik
részt vettek, nem szólnak hozzá; nincsenek már
itt. Még elhúzódik a búcsú; a folyosó végi
szobába nem léptünk be.
A fénymásolatok nem élesek, elmosódottak,
és mennyire az elmúlásról szólnak.
FELIX HARTLAUB: JEGENYÉK ÉS SZAVAK
(Pappeln und Wörter
von Felix Hartlaub)
Az éjjel hallani véltük a jegenyéket.
Olyan közel kerültek hozzánk,
hallottuk, nincsenek is jegenyék.
Szeptember eleje. Ha a gombolyagról
lefut a szál, felsejlenek a régi mondatok. A nyár
még a dohányföldeken téblábol; a nők
férfi munkaruhában érkeznek a városból.
A mindent elbeszélő hang
a hiányzó részletek után kutat.
Újságfecnik, halálhirdetések;
a városoknak rég megváltozott a neve. Hogy is lehetne
azoknak a napoknak a hangulatát leírni
(a filmcím, ami
az ember eszébe jut, nem arra vonatkozik) –
a gyerekek
egyszerűen tovább játszottak, és üdülővendégek
sétáltak az Erdei Nyugalom és a Szép Kilátás között.
Fenn talán egy Junker 52-es búgott; a fasoron lágyan ringtak
gumiabroncsaikon a járművek; a parti szél
talmi felhők vonatát vontatja a vidék felett.
Az éjjeliőr fülel, földre hull a gyümölcs.
Nem lehet kikövetkeztetni, mi
lesz a vége. Most sem, mikor az ember kézbe veszi
a képeslapokat, albumokat, az összes térképanyagot.
Nem jön tehervonat, a vasúti sorompó
sem emelkedik fel, a társzekér előtte várakozik.
Az évszak szelleme
ismét helyreállítja a fiókokban halomszámra
elfekvő Jelent. A kukoricatáblák zizegnek; a
kaszálógép port fúj a lakótelepre;
kikötött léggömb inog a tehenek fölött.
Az ablakból kipillantok
a tájra, az örökkévalóság rajzai jelennek meg,
de csak egy pillanatra, azután eltűnnek megint, csak
néhány szó marad, szeptember eleje, kocsioszlopok,
a lehullott gyümölccsel teli vödrök, jegenyék és harmatos mezők.
Jürgen Becker német költő, próza- és hangjátékíró 1932-ben született Kölnben. Minden jelentősebb német irodalmi díjat megkapott, 2014-ben pedig elnyerte a német nyelven alkotók legrangosabb kitüntetését, a Georg Büchner-díjat. Az elismerés indoklása szerint „a kortárs költészet mértékadó hangja”, amely „nemzedékek óta meghatározóan befolyásolja a német nyelvű költészetet”.
Schiff Júlia költő, író és műfordító a bánsági Détán született 1940-ben. 1981-ben telepedett át a Német Szövetségi Köztársaságba. Münchenben él, a helyi Lyrik Kabinett tagja. Számos irodalmi és kulturális vonatkozású cikket, recenziót közölt a német sajtóban és rádióban, magyar és román műveket fordított németre.
A versek német eredetijét tartalmazó Jürgen Becker-kötetet 2012-ben publikálta a müncheni Lyrik Kabinett, Scheunen im Gelände (Pajták a határban) címmel. A könyv fordítása hamarosan megjelenik az Irodalmi Jelen Könyvek sorozatban.
