Ugrás a tartalomra

 

Lőwy Árpád, John Donne és Petri György a Hajdúböszörményi Írótábor második napján

A metafizikus költészet, pajzán versek, a személyesség problémája a kortárs irodalomban, lírai színházi előadás – a Hajdúböszörményi Írótábor második napja is változatos programmal várta az érdeklődőket, délelőtt a szemináriumokon kemény munka folyt.

 Hajdúböszörményi Tábor

 

Lőwy Árpád, John Donne és Petri György a Hajdúböszörményi Írótábor második napján

 

Az Írótábor második napján a délelőtt a szemináriumokkal, a közös munkával telt, a tegnapi naphoz képest sokkal inkább érezni lehetett, hogy egy írótáborban vagyunk: toll, papír, saját szövegeken dolgozó diákok mindenhol.

A keményebb munka után szabadprogram volt: ki a filmvetítésbe kapcsolódott be, ki boltba ment, ki pedig kosarazott – úgy tűnik, az írók-költők írni tudnak, de kosárra dobni nem annyira. A tűző napon a társaság kissé elpilledt, a délutáni programokon kevesebben voltunk, mint tegnap, a forróságtól bágyadtan ücsörögtünk – vagy éppen feküdtünk. Verset írtunk, papír híján hrivnyára, természetesen hrivnya-verset, „óh, jaj”,talán nem lesz belőle baj...

Hajdúböszörményi Tábor

A „Hangolló” is folytatódott, ismét Lőwy Árpád versei voltak terítéken – Lőwy Árpádból is megárt a sok, állapítottuk meg. Ma alkalmat kerítettem arra is, hogy megkérdezzem Török Pétert, mi is az a „Hangolló”, és miért ez a neve ennek a programnak. Kiderült, nem is az ő ötlete, hanem Papp-Für Jánosé. Persze senkinek nem vágják el a hangját: leginkább azért nem hangoló, hogy így ez a szokatlan szóalkotás felkeltse az érdeklődést. Azért mégis úgy okoskodtunk, a délelőtti programok hangját vágja el ez a „Hangolló”, a fárasztóbb órák után lazítás és átvezetés a délutánra. Török Péter előadásában ezúttal nemcsak a pajzán Lőwy Árpád, hanem „komolyabb” költők, mint József Attila vagy Radnóti Miklós versei is teret kaptak. A cél pusztán az, hogy a diákok olyan költőkkel vagy úgy találkozzanak, akikkel és ahogyan máskülönben nem.

Hajdúböszörményi Tábor

A „Hangolló” után kötetbemutatók következtek: Rózsássy Barbara Labirintus vagy (2016), Erős Kinga A belső szobához (2013) és Szentmártoni János Szomjúság (2016) címűkötetei kapcsán Bíró Gergely beszélgetett a szerzőkkel. Három különböző könyvről volt szó, de mindegyikkel kapcsolatban fölmerült a személyesség mint költészetesztétikai probléma.

Rózsássy verseinek erős és kidolgozott formakultúrája mintha a nehéz alkotói létet kompenzálná, bár a költő megjegyezte, nem áll szándékában formaköltőnek lenni, sőt szerinte nem is attól lesz egy vers jó, hogy „szonett-teste” van.

Szentmártoni János regényében a személyesség a referencialitás kérdésével függ össze. A könyv egy eltűnt költő utáni, kevéssé tényszerű, mint inkább lélektani nyomozásról szól – a keresett költő egyben Szentmártoni költői énje is. A regény alapvetően önéletrajzi regény, de mégsem, sőt a kritikai visszhang nemzedéki problémákat is érintő könyvről beszél. Az író igyekezett minél inkább eltávolítani a saját élményt, mint mondta, a problémák nem egyediek, csak egyediként éljük meg őket.

Erős Kinga esszénovellás kötete is egy belső térbe vezeti az olvasókat, ahol az ember önmaga lehet, ahol megismerheti önmagát. Miközben ezek az írások is személyes indíttatásúak, az otthon-élmény és az idegenség-élmény jelenik meg bennük úgy, hogy közben általános érvényű gondolatokat fogalmaznak meg.

Hajdúböszörményi Tábor

Marno János és Marno Dávid beszélgetésének egyik fontos szegmense John Donne angol költő versei, a metafizikai költészet lényegisége, akkori és modernkori mozgatórugói volt. John Donne költészet 17. században megosztotta a kritikusokat és befogadókat, mindazonáltal kétségtelen, nagy hatással volt ez a költészetfelfogás a későbbi korok lírai irányvonalaira, így például Eliotra is. 

Hajdúböszörményi Tábor

Pion István felolvasóestje oldottabb volt, a slammer-költő Atlasz bírja című kötete képezte a beszélgetés apropóját. Szó esett többek között a legendásnak számító dokk.hu-ról, ahonnan olyan szerveződések is indultak, mint például a Telep Csoport (Bajtai András, Deres Kornélia, Krusovszky Dénes, Simon Márton, Sirokai Mátyás stb.) vagy az Előszezon. Pion beszélt a slamről is, arról, hogy ez a műfaj az irodalom része, de nemcsak irodalom: egyszerre színház, ha pedig a rap műfaja felől közelítünk, akkor zene is. Nehezen fogadták be a slamet, de Pion szerint manapság már mindenhol helye van, folyóiratokban is közlik az ilyen műfajú szövegeket.

Az este ezúttal színházi műsorral zárult. Bezerédi Zoltán Bagatell című előadását hallhatta a közönség. A nagymonológ olyan költők, írók műveiből került összeállításra, mint Ady Endre, Babits Mihály, Háy János, József Attila, Marin Sorescu, Petri György, Spiró György, Szabó Lőrinc, Térey János, illetve Vörösmarty Mihály. A remekül felépített előadásban ráismerhettünk többek között a Gondolatok a könyvtárban, a Szeretném, ha szeretnének, a Szabad ötletek jegyzéke, a Jónás könyve vagy éppen a Hogy elérjek a napsütötte sávig híressé vált soraira. Az előadás esti meseként is zárta az Írótábor második napját.

 

Branczeiz Anna

 

 

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.