Jelige: Durufle – Metszéspont

Jelige: Durufle

Metszéspont

A nő összegömbölyödik a paplan alatt, és kinyomja telefonján az ébresztőt. Minek is állította be este? Ilyen nehéz hét után kijár a kényeztetés. Lassan nyújtja ki a lábait, nem szabad semmit elkapkodni. Közben elégedetten nézegeti tegnap elkészült körmeit. Kár, hogy tél van, egy csinos szandálban milyen jól mutatna a rózsaszín zselés lakkozás. Ásít, lustán nyújtózik. Egy tökéletesen szabad hétvége áll előtte, úgy tölti el, ahogy akarja. Ráérősen megreggelizik, és míg kavargatja a kávéját, azon tűnődik, mit is csináljon délelőtt. Nincs ötlete, egy divatlap után nyúl. Kettőt sem lapoz, amikor megszólal az okostelefon. A barátnője az. Idelátsz? Igen, épp végeztem. Szuper vagy, nem kérdés, naná, hogy van kedvem. Egy óra múlva a központban, a parfüméria előtt. Ott leszek.

A férfi fázósan húzza vissza magára a lecsúszott takarót. Penészszaga van, de ha odanyomja az orrához, és mélyen beleszagol, már nem is érzi olyan förtelmesnek. Mindenhez hozzá lehet szokni. Fel kéne kelnie. Nincs kedve átvergődni egy újabb napon, de ez nem választás kérdése. Gyorsan beágyaz, összerámolja a holmiját, aztán nekivág a városnak. A központ felé veszi az irányt, talán ma szerencséje lesz.

A nő lezuhanyzik, csinos ruhába bújik, és feltesz egy laza sminket. Magában dúdolgatva liftezik le a harmadikról a teremgarázsba. Kabátját hanyag mozdulattal a hátsó ülésre dobja. A Mini morris, vagy ahogy ő hívja, Mimó, elsőre indul. Milyen jó, hogy néhány napja kicseréltette az aksit, már az utolsókat rúgta. Semmi kedve nem volt ahhoz, hogy csak indítózzon hiába, és otthagyja a kocsi valahol a nagyvárosban. A szombat délelőtti gyenge forgalomban hamar odaér a bevásárlóközpontba, szinte minden hely üres még a parkolóban. Fordított sorrendben ismétli a húsz perccel korábbi műveletet: alagsor, lift, harmadik emelet. A barátnő már messziről integet.

A férfi a kapuban dönti el, jobbra menjen-e vagy balra, a villamosmegállóhoz. Múlt héten elkapta egy ellenőr, alig akart leszállni róla, épphogy megúszta a hatóságiakat. Így jobbra indul el, gyalog. A közeli élelmiszerboltban már kifizeti a két zsemlét, amikor elsötétül előtte a világ. Mintha vizes törülközőt dobnának a fejére, jéghideget. A sorban mögötte álló, megtermett férfi kapja el esés közben. Egy pénztárosi forgószéken eszmél, három biztonsági őr áll mellette. Cukros vizet itatnak vele, éhgyomorra nem igazán esik jól. Megvárják, amíg az egyik zsemlét megeszi, csak azután engedik útjára. Leesett a cukra. Mostanában egyre gyakrabban fordul elő, jobban oda kellene figyelnie az evésre. Útközben elmajszolja a másik zsemlét is. A papírzacskóba valaki két kockasajtot dobott, talált kincs. Elhagyatott utcákon ballag, most még kihaltabbak, mint máskor. Régen mindig felnézett a házakra, érdekelte a homlokzatok kiképzése. Harminc évvel ezelőtt építésznek készült, az ornamentikánál izgalmasabb dolgot elképzelni sem tudott. Az egyetemi felvételire mégsem ment el. A lány, akibe beleszeretett, lecsábította egy alföldi tanyára, és amikor mindent felújíttatott vele, ki is adta az útját. Úgy szenvedett, mint az elütött, beleit maga után vonszoló kutya, talán csak rákos anyjára való tekintettel nem lett öngyilkos. Alkalmi munkákat vállalt, túlélésre játszott. Nyolc év múlva, apja halála után megörökölte a szép kertes házat, meg is nősült. Úgy tűnt, kapott egy második esélyt. Amikor a kislány után fiú ikerpárjuk született, örömében úgy berúgott, hogy hazafelé az egész környéket felverte a kurjantásaival. A srácok a magyar érettségit írták éppen, amikor egy kávézóban véletlenül meglátta a feleségét a fogorvosukkal. Úgy. Néhány hónappal később a Márai-tételt az életben is kidolgozták. Igaz, csak elégségesre. Válás Budán. Akkor kezdődött el a kálváriája.  Ma már nem nézegeti a házak homlokzatait, fájó sebeket tépnének fel. A kutyaürülékes járdára szögezve tekintetét ér oda a bevásárlóközpontba.

A nő panaszkodik, mennyi munkája van az új főnök mellett. A jól menő ügyvédi irodában soha nincs megállás, annyi ügyük van, alig bírják. A vezér mániája, hogy senkit nem utasíthatnak vissza. Válóperek tömkelegéhez gyűjt anyagot, emberek magánéletében vájkál, néha mocskos módon. Mikor egy komolyabb pasi tűnik fel az életében, már nem is tud úgy ránézni, hogy ne méregesse ilyen szemmel. Húsüzemes nem eszik felvágottat, onkológus nem veti alá magát kemónak, ő soha nem megy férjhez. Fanyar evidencia. A barátnő is élettörténetek között él. Neki házhoz jönnek a különböző esetek, a fodrászatban egész nap ezt hallgatja. Míg vág, dauerol, fest vagy szárít, a kuncsaftok spontán kitálalják neki szaftos hálószobatitkaikat. E téren szuperül összedolgozhatnának. A legfrissebb pletykák közben nézelődnek, vásárolnak. A nő szeme megakad egy piros miniruhán. Egyedi darab, a legújabb kollekcióból. Ráadásul van a méretében, legtöbbször XS-est nem talál. A próbafülke tükrében tökéletes alakon feszül a ruha. Bevezető áron is méregdrága, de minek hajt, ha ennyi örömöt sem engedhet meg magának. A barátnő támogatja a döntést. Milyen jól jön majd, ha ismert embereket választanak szét egy tárgyaláson, és a média is kivonul. Kiválaszt egy színben hozzáillő nyakláncot, igényesebb bizsut. Gyorsan fizet, hogy meg ne gondolja magát. A zsákmányszerzés után elégedetten indulnak ebédelni.

A férfi vár, hogy kicsit megélénküljön a bevásárlóközpont. Addig elsétál a szökőkúthoz, ott vannak padok, le tud ülni. Félóra sem telik el, egy lány huppan le mellé, kezében a telefon ki van hangosítva. Eleinte nem figyel oda a vízcsobogós zsivajban, de valamilyen furcsa éles hang szólal meg mindig a beszéd és a válasz között. Mint gyerekkori voki tokiján, amikor a szomszédos házban lakó barátjával éjszakákon át beszélgettek. Valami nadrágról van szó, ami nem jött rá reggel a csajra, úgy akarta belepasszírozni magát, még ugrált is, de hiába. Micsoda problémái vannak az embereknek! Róla meg majd leesik ez a gatya. Az elmúlt hónapokban biztosan sokat fogyott, nem mérte. Már megint az ugrálásról van szó. Épp azon mulat magában, mi is szokott ugrálni a gatyában, amikor újabb téma vetődik fel. El kell csúfítania, be kell kormoznia magát, hogy a férfiak hazafelé ne támadjanak rá. A férfi óvatosan oldalra fordul, mintha a cipőboltos akció százalékait szeretné kisilabizálni, hogy szemügyre vegye ezt a rendkívüli szépséget. Nem az ő esete. Újabb pittyenés, és az egész sztori szóról szóra megismétlődik. Ilyen nincs. A lány felveszi a monológjait, és azokat hallgatja vissza. Valami nagyon nem stimmel nála, de ártatlan esetnek tűnik. Még két történetet megvár, aztán feláll, kiropogtatja a bokacsontjait, és elindul az étkezdék felé. Jöhet az ebéd, nagyon éhes már. Egy magas bárszékre ül le, ahonnan jól belátja a terepet. Az étkezőpult túloldalán végig krotonokat, buzogányvirágokat, meg más zöld növényeket ültettek be egy hosszú favályúba. Ha lehajtja a fejét, a levelek takarásában el tud rejtőzni a kíváncsi szemek elől.

A nő átlagos menüt kér, húslevest és rántott csirkemellet hasábbal. A barátnő bolognai spagettit rendel. Néhány kört tesznek kezükben a műanyag tálcákkal, amíg végre üres asztalt találnak, és le tudnak ülni. A több emelet magas aulába beszorul a beszélgetés lármája, és bábelien keveredik a sokféle odahallatszó zenével. Alig hallják egymás szavát. A tészta hamar eltűnik a tányérról, viszont a nő csak piszkálgatja az ételt. Talán nem is éhezett meg igazán. A levesből eszik pár kanállal, de a tetején úszó zsírkarikák nincsenek ínyére. A csirkébe csak belevág, inkább a krumplit csipegeti. Eldöntik, hogy moziba mennek, felállnak, szedelőzködnek. A nő a csuklójára akasztja a piros ruha papírtáskáját, és felemeli a tálcát, hogy a közeli hulladékgyűjtőhöz vigye.

A férfi ekkor lép oda a nőhöz. Megkérdezi, hogy elveheti-e tőle. A nő hálásan nyomja a kezébe, meglepődve a spontán udvariasságon. A férfi azonban más irányba, nem a kukához viszi a tálcát, hanem néhány lépésre lévő törzshelyéhez, a pulthoz. Leül a bárszékre, feltűri ingujját, és ráveti magát a kétfogásos, szinte érintetlen ételre, mai ebédjére. Minden idegszálával az eldobható fehér műanyag tányérok tartalmára és rágóizmai mozgására összpontosít.

A nő visszaroskad a székre. Megpróbálja higgadtan helyükre tenni az elmúlt pillanat filmkockáit. Idelépett, elkérte, odaadta, elvitte. És nem dobta ki, hanem megeszi. Nincs mit szépíteni, ez a fickó elhappolta az ebédmaradékát. Azzal sem vádolhatja, hogy nem kérdezte meg. Az más lapra tartozik, hogy ő egész másképp értette. Most mit csináljon? Szóljon a biztonsági őrnek? Akkor biztosan megítélnék az emberek, hogy még ennyi megértés sincs benne. Amúgy meg tényleg mit izgatja magát, úgyis a szemétben kötött volna ki az egész. Nézi a férfit, ahogy falja a levest. Csurig meri a kanalat, nem finomkodik. Farkaséhes lehet. Lapátolja magába a zsíros löttyöt, állán végigfolyik a lé, be a nyakába. A kanálból visszacsurog a tányérba, onnan az ingére. A nő testét lassan átjárja az undor. Ez a rossz kinézetű figura az ő ételét eszi. Ugyanabból a tányérból. Az a kanál ér a nyelvéhez, ami nemrég az ő szájában járt. Nyála a nyálával éppen most elegyedik. Arra nem is gondol, ki ki után nyalta le azt a kanalat. Heves hányinger tör rá. Esélye sincs a mosdóba kiérni, így felkapja az első zacskót, ami a keze ügyébe kerül. Lehajolva könnyít magán. A roham után alig kap levegőt. Basszus, az új ruha! Az öklendezéstől még egy igazán cifrát se tud káromkodni.

A férfi ezalatt jóllakottan törli meg száját a nő használt szalvétájával. Máris enyhül a szédülése, és vércukorszintje végre emelkedni kezd. A tálcát a kukába ürítve még kivesz onnan egy fél pizzát, ráadásként. Vajon mit keres a jószívű hölgy az asztal alatt? Odamosolyog a barátnőre, és neki köszöni meg az ebédet. Ma jó napja van. Elégedetten indul tovább a Blaha felé, ahol késő délután meleg ételt osztanak.