Jelige: Durufle – Stroganoff

Jelige: Durufle

Stroganoff

Tudtam én, persze hogy tudtam, hogy ne szombaton jöjjek, mert itt töltöm az egész délelőttöt, de most már mindegy. Bambán nézek ki a fejemből, nyüzsög a csarnok, én meg a sodró tömegben állok, várok, tűrök. Hé, mamókám, mondom: tűűűrök! Nem látja, hogy az a lábam? Épp keresztültolta rajta a fene divatos, lila virágos kétkerekű taligáját. Pakoláskor az egész karját elnyeli, mint Olaszban az Igazság szája. A megállóig oké, meg a liftig, de mit csinál vele a lépcsőkön, ha mondjuk régi busz jön, vagy elromlik otthon a felvonó. Hogy megjavítják... Még hisz ebben? Maga tudja. Fő az optimizmus, meg a csöves kukorica. De, ha mégis behal, akkor szmájli arccal cipelheti a negyedikre magát, meg a gurulós kiskocsiját. Azt ziher megbánja, hogy a saját kiflijén, sárgarépáján és két slank tévépaprikáján kívül körtét, szőlőt, barackot vett a kis unokájának, a háromkilós dinnyéről nem is beszélve.

Oké, oké, megyek már, nyugi, nehogy azon a két lépésen múljon a lelki békéd. Látom, hogy előrébb ment a sor, hogy esne a vörös bajszodba a rángógörcs, csak tudod, ha szociálisan érzékeny lennél, ráéreznél a dologra, megértenéd, hogy kissé elkalandoztam. Hová, miért? Több kérdés? A legázolt lábujjam körméből felszakadó empatikus fájdalom hatására felkísértem Julcsi nénit gyalog a negyedikre, naná, hogy csak gondolatban, hogy másképp, különben estére se kerülnék sorra. Ne mutogassál itt nekem a káposztafejek felé, mert elcsúszok még a magvas asszociációdon. Ja, hogy székelykáposzta lesz az ebéded. Csak el ne meséld a savanyítás menetét, mert nekem ennyi is untig elég volt. Mi van, a szőlő a savanyú? Nekem aztán nem. Öcsém, ez nem lehet igaz, már előttem is beszólnak, hogy ezek a mai fiatalok meg ecetera, mire vállalkoztam egy kis gombáért meg csemege uborkáért a Stroganoffhoz!

Csá haver, végre egy rendes arc! Te is itt a környéken? Eddig hogy nem futottunk össze? Tényleg, az általános óta. Na ne mond, képzőművészetire, feltörtél mint a gejzír, és mindjárt elsőre. Faterod szobrász vagy mi? Komolyan, az utcáról? Vannak még csodák. Velem? Semmi extra, egyetem, informatika szak, egy végtelen történet, halasztok, amennyit lehet, soha nem voltam egy kapkodós fajta. Amúgy néha ismerősöknek kipucolok egy-egy gépet, kecót ketten bérlünk, jó fej a gyerek, újságíró lesz. Csajok? Változó tényező, pecázgatok esténként, még nem kötök ki, ja, mint az öreg halász, nagy halra várok. Nem mondod, ez most komoly? Eljegyzés, béklyó meg papucs, ahogy kell? Király, öregem! Fest? Műterem apucitól? Meg sem állsz a Kossuth-díjig. Na szasz, sok kalappal mindenhez.

Gyere csak savanyú káposzta, töröm az utat neked, hasítunk, már csak hatan vannak előttünk. Kár, hogy nem a lottó ötös milliárdjáért állunk sorba, mert akkor tényleg lenne mit a tejbe aprítani. Csak haladnánk már. Mi van a harangozóval? Lefizették, hogy gyerekkorában tovább csatangolhasson egy órával. Mert harangszóra kellett hazaérni. Nesze neked elektromos időzítő, szegény mai srácok. De durva, ingyen mozi a két kis öregúr. Mellettem találkoztak, és hatvan évet ugrottak vissza egy minutum alatt. Szuper lehetőség, időutazás élőben, már látom a reklámszöveget a gombavizsgálók standja felett:

Ne tévézzen, jöjjön ide, a kosarát tömje tele!

Jól füleljen, míg sorban áll, jobb ez bármely sorozatnál.

Hülyeség, én meg sem érem a nyugdíjat, mert itt őszülök meg néhány gombáért meg bio uborkáért. Anyám rendelése, már jön az egri busszal, és lakomát főz nekünk. A sütit hozza, de szagos lábast nem akart cipelni. Miért nem rántott húst csinál? Ahhoz nem kell semmi extra. Ez meg mit mond? Pipi? Disznó kell ahhoz, nem csirke. Ja, megint a kisöregek ötvenes hőskora, valami nagybácsival jártak a Rózsadomb tetejére és távcsővel kukkolták a Lukács fürdő teraszán a bikinis pipiket. Jó húsok lehettek, kloffolni tuti nem kellett őket. Gréta néni otthon meg azt hitte, hortenziákat nézegetnek olyan buzgón egész délután, mint a Bagaméris filmben. A falusi rokon gyereket Gyula bácsi bedobta az élet sűrejébe nyaranta, szép idők lehettek.

Te rőt bajszos, közeledünk, már hallom, ahogy az árus lamentál egy tantival. Vérágas az, ne is mondja Lonci néni! Az éjszakát a gyerekkórház ügyeletén töltöttük. Tíz tojás, meg még? Rózsakrumpliból tudom, kisebbeket tetszik kérni. Szóval a kiskölyök belázasodott, valami foltok jelentek meg a hasán, kapásból továbbküldtek, de aztán egy tünemény doki hölgy, aki a másik osztályon ügyelt, elkapott minket a folyosón, és azonnal infúzióra tette a halálsápadt gyerkőcöt. A fokhagymát és a kígyóubit vegye el nyugodtan, a Napsugár barackot már mérem is. Hova tettem az előbb a nejlonzacsit? Megvan, akkor még hat marék csótánybab. Ha nem jön éppen akkor arra az a fiatal rezidens, hát nem tudom, mi talál, Petikét elveszítettük volna a kocsiban. Ez a vége, számolhatom? Egy hét múlva hazajöhet. Nem, nem lesz semmi maradandó. Kétezer-egyszázat tessék adni. Isten áldja meg az ilyen lelkiismeretes embereket. Az kétszáz, háromezer, meg is vagyunk. Csók-csók, szép hétvégét.

Matyi néni, minden rendben? Papírzacsiba máris megy a darált mák. Ne mondja, Rómában járt múlt héten? Azt hittem, megbetegedett, azért nem jött. Tudja, maga nélkül nem igazán kerek a szombat. Vilmosból a szokásos két kiló. Szép ajándék a gyerekeitől, irigylem. Á, én oda soha nem jutok el, gyökeret vert már a lábam ide a vásárcsarnok betonjába. Friss a zöldbab. Visz belőle? A Vatikánba is, az jó, püspöki szinódus, valamit írt róla az újság. A félbe vágott dinnyére ne tessék pakolni! Pápai misén, a nemjóját. Egész közelről? A tököt is ma kaptuk, jó szívvel ajánlom. Fehér ünnepi ruhában? A padokra felállva fotózták a hívek? És hogy jutottak be? Csak meghívóval lehetett, az meg nem volt. Akkor? Adom a három kiló pritamin paprikát, remek zakuszka lesz belőle. A veje otthon az internetről kinyomtatta a hivatalos programot angolul, spontán előkapta az ingzsebéből, a gárdista meg úgy nézte a papírt, mint a vett malac. Még valami? Csiperkéből már csak az a kiló van, amit lát. Elviszi? Háromezer kereken. És beengedte magukat? Szemesnek áll a világ, betyár szerencséjük volt. Matyi néni, köszönöm, magának is a legjobbakat.

Hello tesó, ugye nem mondtad az előbb komolyan, hogy nincs több gomba! Az nem lehet, hogy árnyékra vetődtem. Már egy órája állok, várok, tűrök, hallgatom ezt a sok zöldséget, és azt mondod, hogy pont előttem fogy el az a nyamvadt gomba. Ilyen nincs! Ver az élet, ver a víz, veri nájsz. Hátul sincs? Néhány csenevész darabbal is beérem. Pech. Hát akkor marad a csemege ubi, abból adjál annyit, hogy három ember kétszerre jóllakjon vele. Anyám nem mondta, mennyit vegyek, szóval csak nyomjad a nejlonba, ne sajnáld! Hogy mi van, reggel elvitték az összes savanyúságot? Komolyan azt akarod, hogy itt kapjak szívrohamot? Miért nem írod ki? Mert akkor esetleg nem ebbe a sorba, hanem egy másik átkozott hosszúba állok be. Hogy csak az van, amit látok? Jó fej vagy, az ubi a dézsában van, ott lenn, az meg ugye nem átlátszó. Amúgy pult alól sem adsz? És ha megfejelném egy ötszázassal? Jól van, ne szívd fel magad, csak próbálkoztam, mint vak egér a gátfutással. Dehogy kérek mást! Dinnyének itt vagyok én, a káposzta mögöttem furakszik, és bio dió sem érdekel. Az viszont tuti, hogy ma voltam itt utoljára. Ezt a piacosdit nem nekem találták ki. Marad a rántott hús, a harangozós csajok, a csótánybabos szinódus meg a befeketedett lábkörmöm. Jól bevásároltam veletek!