Ugrás a tartalomra

Húsvéthétfői déjávu – Horváth Eszter írásai a Debütben

 

Horváth Eszter

 

 

 

1998-ban születtem Révkomáromban, jelenleg a Pápai Református Kollégium Gimnáziumának harmadévese vagyok, e szent pillanatban pedig egy vidéki francia lycée-é, ahol három hónapot töltök cserediákként. Korábban a FÉLonline-on illetve a Határvidéken jelentek meg szövegeim, tavaly próza kategóriában hívtak meg Sárvárra, tagja vagyok az újonnan alakult felvidéki Márai Sándor Író Körnek.

 

 

 

Húsvéthétfői déjávu

Horváth Eszter írásai a Debütben

 

 
HÉTFŐI PACSULISZAG
 
Húsvéthétfői déjávum van.
Kitárom az ajtót, ragaszkodom hozzá, nyitva maradjon.
A pacsuli bűze megcsapja orrom.
Tíz évnyi apátlanság telepszik az ablakpárkányokra.
Hétfő van, születésnap.
Az ajtót most már becsukom,
halkan,
higgye, még szívesen várom.
Kérem, állítson be egy
nem tartásdíj-emelést idéző ajándékkal.
A párkányon ott rohad tizenötévnyi gyerekkorom.
Anyám, azt hazudod, hogy tőle van
– máig  emlékszem a disney-s párnahuzatra,
sokáig éreztem rajta pacsuliillatát.
Aztán maradt a három telefonszám, amit megadott,
de egyik sem csöngött ki soha.
Szomorúságot már nem ismerek.
Érzékeim tompák.
Úgy mosódik el arca emlékezetemből,
mintha sosem létezett volna a gyerekkori várakozás szomorúsága.  
A gyerekkorhoz nincs mi kössön, anyám,
kiváltképp nem a fürdőben terjengő pacsuliszag,
ami más férfiak borotválkozása után rátelepszik a lakásra.
 

 

L'ÉCUME DES JOURS

Lélegzem és egzisztálok. Tüdőm lótuszvirág. A szavak beszippantott füstje marja torkom, apró cserepekkel vonja be szám. Félek a kiszáradástól, a másik oldalamra fordulok.

Belegondolok, hogy milyen az önzetlenség. Majd elszippantom a levegő utolsó kortyát előled. Cserépszámban lassan felfő a nyál. Tüdőmön megfeketedik a penészes éj.

 

 

DUNKELSCHWARZ

Mióta karomat idegszálgyulladás gyötri a hidegtől, félek, megfázik a többi testrészem is. Őszi pozsonyi délután. Sétára indulok a Fekete harisnyámban, a Városban, amelyről mindig azt hiszem, önmaga paródiája a látszatsokféleségével, belül üresen kongó dunkelschwarz egyhangúságával, míg más város vendégmunkásaiból él, mert Bécs közel van, a lakás, az meg olcsó. A combomban lévő ideg sajogni kezd. Félelmem fekete. Hideg szél fúj, elvész a huzatban a Város álmos vonatállomása, ahol még a menekültek is szlovákul beszélnek hozzám. Mindenségit a nyelvtörvénynek – emlegetik. Inkább felszállok a bécsi vonatra, leszek ott magyar migráns. Fejemre kendőt kötök, sajgó idegeimre vastag feketém húzva én saját hazámban idegen.

 

 

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.