Térey János: A faluháza ostroma – Részlet a Káli holtak című regényből

„Ahogy leszáll az éj, a faluházát egyre több ijesztő alak veszi körül, imbolygó mozgással, mintha marionettek volnának. Elnyúlt fejű, elég kopottas öltözetű alakok, lassú, meglehetősen darabos mozdulatokkal.” – Valódi magyar horror készül Térey János műhelyében. Ebből olvashatnak részletet.

Vágatlanul nézzük vissza a faluháza ostromát. Jelen van Wolgang, a svájci és Cví, az izraeli producer. Aki kicsit is járatos a horrortörténelemben, talál majd finomságokat az új jelenetben. Bella és bátyja, Tomi, ellátogatnak a szentbékkállai temetőbe, öregapjuk sírjához. Autóval érkeznek, bár az affektáló, hisztérikus, platinaszőke Bella fenekén mégis fekete biciklisnadrág feszül. A feszültség tapintható. Fokozatosan erősödik az esti tücsökszó, sorozatunkban ez az izgalom fokozásának egyik eleme. A szürkületben furcsa férfi bukkan föl a kihalt sírkertben, aki üldözni kezdi a fiatalokat, és Tomi fejét dulakodás közben beleveri egy magányos tuskóba. Oké, legalább nem sírkőbe, az tényleg szolgai kópia lenne.

          Ez a rendezőnk, Borombovics Géza kendőzetlen hódolata Romero klasszikusának, az Élőhalottak éjszakájának.

          A halálra rémült Bella a faluházára menekül, amelynek dolgozóit szintén meggyilkolták, az épület úszik a vérben, és hemzseg az emberi maradványoktól. Ugyanitt húzza meg magát Kriszta, a pesti újságíró, és az apjától menekülő Ruzicska Juli is, a tapolcai állatorvos kitagadott lánya. Meg egy idegesítő, középkorú házaspár. És mint tudjuk, a Sátán első számú célpontja, amióta csak Ádámot és Évát lépre csalta, természetesen a házasság, fűzi hozzá Borombovics. Vajon honnan tudja, ha sosem volt házas, tűnődöm jeges kávéval a kezemben.

          Ahogy leszáll az éj, a faluházát egyre több ijesztő alak veszi körül, imbolygó mozgással, mintha marionettek volnának. Elnyúlt fejű, elég kopottas öltözetű alakok, lassú, meglehetősen darabos mozdulatokkal. Ahogy rájuk közelít a kamera, látható, hogy némelyiken csak egy szál gatya van, némelyik anyaszült meztelen. Aszott, széttrancsírozott vagy már-már cseppfolyós arc, hiányos fogazat, szikkadt üreg mélyén ülő, gúvadt, égő szem. Az orruk helyén gyászos gödör tátong.

          Semmi kétség, ők azok, a káli marcangolók, a medence visszatérő és helyet követelő őslakói.

          Akiken van ruha, azokon főkötő, bő szoknya vagy egyszerű háncsbocskor és buggyos ujjú, tulipános ing. Alul néha semmi. Sőt egy másikon végvári sodronying, a harmadikon pedig lajbi fémgombokkal, pörge kalap, szegélyén árvalányhajjal, mintha ő volna a vőfély a legeslegutolsó káli parasztlagziból. Csak éppen a mézes-mázos mosoly hiányzik mindegyikük arcáról.

          Kicsit eltűnődöm, vajon a lajbi nem kortévesztés-e. Már létezett a török korban, nem újabb viselet valamivel? Szerintem korhű, rémlik az Egri csillagokból is. Egyáltalán muszáj-e a zombik öltözetének korhűnek lennie? Hát persze, ha már egyszer ők a káli élőholtak. A tizenhatodik század közepén török támadás érte az összes falut a medencében, igen, már kívülről fújom a nevüket: Töttöskált, Szentvidkált, Sásdikált, Sóstókált és Kerekikált is.Mindegyiket porig égették, később némelyikük már csak pusztaként népesült be.

          És akik csak valaha itt éltek, egyet akarnak: bejutni hozzánk, mostani káliakhoz. A horrorbeli határátlépés két válfaja közül ez az, amikor a békés polgári környezet válik a külső területről behatoló lények, vagyis a barbárok áldozatává. (Szemben azzal az esettel, amikor a burzsoázia képviselői tévednek számukra idegen környezetbe, például bulizó gimnazisták az elsötétülő kerekerdőbe, amit a lappangó helybeliek értelmeznek behatolásként.) De hogyan lehetnének barbárok a vidék keresztény őslakói, akik éppen a pogány elleni harcban estek el? Sehogyan. Éppen a szokatlanság érdekes ebben a sorozatban. De van abban valami nagyon idegesítő is, ha menet közben nem tudod, hogy pontosan mihez adtad a neved.

        Ha az őskáliaknak sikerül bejutniuk a faluházára, áldozataikat bizonyára cafatokra tépik, és jóízűen elfogyasztják.

          Tesztterületük egyelőre éppen a mi mezőnk. A traktort, amit évekkel ezelőtt itt felejtett valaki, rozsda eszi a ház előtt. Azt használjuk föl, hogy a homlokzat elé vonszolva barikádot építsünk belőle. Öreg kosarakat, gallyakat, szőlőkarókat gyűjtünk, és gyújtogatunk, mert tudjuk, hogy vendégeink a tűztől, a füsttől félnek egyedül. 

          A Józsi hívására megjelenő milicisták az első betolakodót még az udvaron fejbe lövik. Az is közismert tény, hogy csakis a koponyasérülés végezhet velük, a homlok az ő Achilles-sarkuk.

          A második dülöngélő alak valahogy bejut a bezúzott konyhaablakon át, de a rákövetkező lövés hangjából ítélve azt is likvidálja valaki. Átmeneti győzelem.

          A repcemezős jeleneteket a nagy sárgaság átütő látványa miatt előrelátóan már áprilisban fölvették; azokban a marcangolók csak vonulnak, vonulnak fenyegetően befelé, egyelőre szó sincs ellenállásról. Nem lobbannak máglyák, nem ugatnak föl a gépfegyverek. Még én sem vagyok jelen. A levendulás forgatások ezen a héten következnek, erre való ez a hatalmas nyár. Sőt a tervek szerint lesznek őszi és téli elözönléses szcénák is, avarral és jéggel.

          Mielőtt bárki megkérdezné, hogyan zajlott a casting, elárulom, hogy civilek is jelentkezhettek. A beválogatáshoz fontos, hogy egyedi legyen a jelentkező stílusa, de be kell tudni olvadnia a tömegbe is. Növényi mester legjobban kidolgozott sminkjét és szereléseit a tömegjelenetek esetén természetesen az elöl álló zombik kapják. Középen kevésbé részletezett az összkép, leghátul pedig csak maszkot kapnak a szereplők, semmi sodronying, lajbi vagy rozsdás szablya.