Ugrás a tartalomra

Csoóri Sándor: Esztergomi elégia

Búcsúzunk a 87 éves korában elhunyt Csoóri Sándortól, a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, kétszeres Kossuth-díjas és kétszeres József Attila-díjas költőtől.

 

Csoóri Sándor

Esztergomi elégia

 

Jöhet még jó is? Jöhet ezután? 
Körhinta-nyarak Esztergom fölött? 
Szüretek? Tücskök? Birsalma-nyitány 
a komor, őszi hangverseny előtt? 
 
Küszködtem eddig – okosan? bután? 
irgalmas hősként, ahogy lehetett. 
És mit értem el? Nem sokat, csupán 
csak azt, hogy bámulhassatok vagy féltsetek, 
 
mint kötéltáncost, aki selyemszálon 
lépked, rúddal, egy bányató fölött. 
De ennek vége! Nincs több mutatványom, 
s a homlokom, mely folyton gyöngyözött, 
 
mostantól kezdve nagy szelekbe vágyik, 
hogy ott időzzön, lebegjen, ahol 
rangrejtve, titkon Isten is tanyázik 
s körülsuhogja csöndes tériszony. 
 
A szemem is majd ott talál nyugalmat, 
befele néz, mint üdvözült vakok, 
akik, ha látni akarnak hát imádkoznak 
és szólítgatnak tűzvészt, harmatot, 
 
vérző kezet, mely volt már a kezükben, 
a legbelsőbb test sírását, hogy újra 
rettenjen meg a semmi roncs szívükben 
s várhassanak röpítő fájdalomra. 
 
Szép nyár, a holtak magasban napoznak. 
Jut-e még nekem ilyen kegyelem? 
A dombon szélcsend várna, nyers kaporszag 
s a Dunán visszfény: teljes életem.

 

 

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.