Pucérak vagyunk, mint a szavak – Bánki Benjámin versei a Debütben
Pucérak vagyunk, mint a szavak
Bánki Benjámin versei a Debütben
istenbácsi nem pislog
jófej ez az istenbácsi
nagy távcsöve lehet
vagy csak simán tökéletes
nem tudom de lát minket
az biztos mert tegnap
nem írtunk földrajz dogát
pedig Pali bácsi beígérte
és ha ő beígér valamit
jófej ez az istenbácsi
tökre nincs baj vele
mert nem készültem semmit
hacsak Julcsi nem készülés
hiszen a szemében
mintha égkék kőzetrétegek
vetődtek volna egymásra
de tudom ez tavalyi anyag
Julcsi meg nagyon is idei
a földrajz doga is idei
méghozzá csillagászat
mit tehettem volna
jófej ez az istenbácsi
mert vagy nem érdekelte a dolog
vagy becsukta a szemét
a nagy távcsövet
és hagyta hadd fedezzem fel
a szerelem ismeretlen tájait
a ködöt meg csak elhessegette
volt doga nincs doga
jófej ez az istenbácsi
biztos van egy terve arra is
ha Julcsi nemet mond a mozira
jófej ez az istenbácsi
de mégiscsak távcsöve van
(valamit csak tanultam)
hogy a saját egét kémlelje
csillagokat amikor épp pislognak
az eszed tokja
láttad-e már mondd az eszed tokját
könnyen felismerhető mindig csukva van
nem nyitja azt semmi a semmi benne van
oldalról is felülről is láttad-e már alulról is
pilinszky hattyúi többet nyomnak
persze csúsztatás ez is mint a pokollal
tér és tér ugyanaz láttad-e már mondd
az eszed tokját vagy a krokodil száját kitátva
(hervaynak nem adatott meg) mikor a fogak
tornasorba állnak vagy katonai gyakorlathoz
készülődnek egy moccanás annyi se láttad-e a húsos
nyelvet mint a vörös szőnyeg amin mondjuk
nem szívesen járkálnak színészek habár
találkozott már dokumentumfilm-rendezővel
méghozzá egészen közelről
mondhatni egyszeri alkalom volt
(egyszeri alkalomnak viszonylag finom is)
láttad-e már mondd a krokodilét nem is
a fogak a nyelv vagy a nyálkás íny az érdekes
hanem a sötét semmi egy kérdésétől megfosztott
válasz a végtelen szájüreg az eszed tokját láttad-e mondd
körülbelül ugyanígy kell elképzelni már nem mérnöki
pontossággal bár a végtelen az stimmel
a semmi természete már csak ilyen
ezzel vagy tisztában vagyunk vagy
láttad-e a krokodilt valójában
a szájtátás mögötti választ és
felmerült-e benned a kérdés mindannyiunké
láttad-e
(gyerekként csináltuk azt a kispadláson
mint hivatásos kincskeresők
vagy önjelölt robinsonok
nejlonszatyrokból lopkodtuk az életet
hegyekben állt más feleslege
hegyekben állt a mi kincsünk
szaggattuk a szatyrokat
és ott gyerekként a kispadláson
mint hivatásos önjelöltek
a megtalált gyufásskatulyákat kiürítettük
tüzet gyújtottunk
a padlóra szórtuk a lángokat
és zsebre vágtuk a skatulyákat – fejenként egyet –
hogy mindig velünk legyen a krokodil szája kitátva
a végtelen szájüreg
a kézzel fogható természete a semminek)
persze ezt utólag értettem meg
utólag jöttem rá arra is hogy a zárójelek öleléséből engedni kell
mert fontos ez is
nem fontos ez se
a zárójelek ölelését ki kell terjeszteni
ha kutyát adtok a lábam elé
és pórázt a kezembe
egyszerre tudom vezetni vagy megfojtani vele
de én leginkább visszautasítom mert nekem a skatulya kell
a végtelen semmi a doboz belsejében
elkalandoztunk
elkalandozgatunk hopp
paripám vigyél árkon bokron át
az utca szélén annyi igazságot árulnak
hogy én már az úthoz fűződő hitem is örökre elvesztettem
(ha esetleg valaki megtalálná kérem
hívja az alábbi telefonszámot nullahat
nullahat köszönettel szép napot)
hopp paripám nagy út a mienk körbe-körbe
saját farod szagolod
ahol most vágtatsz
később ott fogsz prüszkölni a pokoli
(tér és tér ugyanaz) fáradtságtól
egekbe repíts paripám
persze ez nem olyan egyszerű
kellenek a megfelelő iratok ide is
ugye ugye otthon hagytuk
nem is adtak meg se kaptuk
lehet mentegetőzni végső soron
pucérak vagyunk mint a szavak
mint ezek a szavak
mint bármilyen szavak
pucérak vagyunk az idő katonái
egy halomba hordanak
(én annyira szerettem a bújócskákat
de a számolást másra hagytam
felfele százig 1-2-3
mindig volt hova
e mögé a mögé
ez alá az alá bújj-bújj zöld ág
e fölé a fölé zöld levelecske
mindig volt mibe
ez elé az elé
nem fájt az se hogy nem vállalták
senki se számolt
nem fájt az se 1-2-3)
most is csak azt sajnálom
hopp paripám összerogyott
nincs hova bújnom
pucér vagyok
az emberi test sivatagaiban
labirintusaiban katakombáiban
koszos metróhálózataiban
sáncaiban csúcsaiban
valahol a bugyraiban
alagsorban kispadláson
valamelyik testnyíláson
valamelyik futópályán
a testnek egyik-másik táján
gyufáért indult a halál
hosszú?/rövid?/kényelmetlen?/semmi különös?
az út amíg visszatalál
láttad-e mondd a skatulyákat
hova égtek a gyufaszálak?
láttad-e a krokodil száját kitátva nem is
a fogak a nyelv vagy a nyálkás íny az érdekes
hanem a sötét semmi egy kérdésétől megfosztott
válasz a végtelen szájüreg
láttad-e a hosszú?/rövid?/kényelmetlen?/semmi különös?
halált gyufáért menet
elkalandoztunk
elkalandozgatunk
hopp
zárójelek zárójelek
én a mindent kézhez kaptam
nekem már csak az adatott
hogy a semmiről beszéljek
és nem degradálni akartalak
(isten (?) bocsá’)
de miben vagyok más mint a szörnyű
vízi állat miben más mint a póráz végén
a kutya mikor a mindenről csak annyi elképzelésem
van hogy elérhetetlen és mégis mindenki
magáénak tudja
miben más a gyufa mint a skatulya
a láng mint a hamuja
a vers mint a tömegsír
szavak szavak pucér szavak
ezek
bármelyik
nekem már csak ez adatott
én a mindent kézhez kaptam
nincsen semmim ezért kérdem
tőled kérdem
újra kérdem
utoljára
láttad-e már mondd az eszed tokját
könnyen felismerhető mindig csukva van
nem nyitja azt semmi a semmi benne van
oldalról is felülről is láttad-e már alulról is
pilinszky hattyúi többet nyomnak.
Pécsett születtem, jövőre érettségizem. Verseket olvasok, mondok, írok. 2017-ben beválasztottak az 50 Tehetséges Magyar Fiatal programba, ahol Lackfi János a mentorom.
