Gombaszögi netnaplók

Gombaszögi netnaplók

Bese Bernadett személyes naplói a Gombaszögi Nyári Tábor változatos programjából adnak ízelítőt. A személyes beszámolókból kiderül, hogy a színházi és irodalmi sátor idén is tele volt jelentős előadókkal és rendezvényekkel.

2017.7.11

Kedves Naplóm!

Tegnap épen és egészségesen megérkeztünk a táborba. Igaz, az út hosszú, fárasztó volt a sok pakkal, de a sátornak jó helyet találtunk. Már második éve, hogy eljövök, mégis újra és újra megdöbbent, hogy ez a dombok övezte kis völgy milyen rugalmas, befogadja Felvidék legnagyobb ifjúsági fesztiválját. A sátortábor hatalmas, sátrak és színpadok sokasága sorakozik a gömöri erdő szélén.

Három helyszínen lépnek fel a zenészek, van kézművessátor, ovi a kicsiknek, Tandem önismereti sátor, mászófal, kötélpálya, paintball, és természetesen a B-612 sátor, ami az irodalmi rendezvények otthona, és persze a Pajtaszínházban működő Gurigongo Symposium. Engem az utóbbi kettő érdekel inkább, de idén elhatároztam, hogy kicsit mindenbe belekóstolok.

Az első napon sikerült egy olyan előadást kifognom, ami teljesen letaglózott, és a nap további részében is lekötötte minden gondolatomat. A füleki Apropó Kisszínpad mutatta be a Jókai Napokon nívódíjjal kitüntetett produkcióját. A csoportot középiskolások alkotják, komoly művet, Agota Kristof A Nagy Füzet című alkotását vitték színpadra. Letaglózott a színpadi látvány, a kreatív megoldások, amelyekhez a két rendező, Szvorák Zsuzsa és Énekes István nyúlt. A történet a második világháború idején játszódik. Olyan témák kerülnek terítékre, mint a zsidók deportálása, gyilkosságok, éhezés, gyermekek tragédiája, akik végignézték szüleik lemészárlását. Nagyon furcsa érzés volt fiataloktól ennyire súlyos témát látni, de egy percig sem éreztem hiteltelennek a játékukat. Jó megoldásnak gondolom, hogy egyes karaktereket ketten alakítottak.

Amikor kiléptem a pajtából a tűző melegre a fesztivál tömegébe, és végignéztem a rengeteg fiatal arcán, egyszerre éreztem örömöt, hogy az előbb bemutatott szörnyűségeket nem kellett személyesen megtapasztalniuk, és szomorúságot, hogy az akkori gyerekek is megérdemelték volna azt, hogy egy ilyen rendezvényen részt vegyenek, nevessenek és jól érezhessék magukat.

2017.7.12

Kedves Naplóm!

Suhajda Virág, a Tandem sátor vendége izgalmas workshopot tartott, amelynek hatására elgondolkodhattunk azon, miként befolyásol a környezetünk, és hogy tudatosan – például szövegalkotás során – miként tudunk szimbólumokat elhelyezni úgy, hogy ez ne legyen túlzottan direkt. Ez főleg abban az esetben hasznos, ha szövegeinknek pedagógiai célja is van. A holnapi nap során a gyakorlatban fogjuk ezeket a szimbólumokat megvizsgálni, a mesék világán keresztül.

Később a Márai Sándor Író Körre látogattam el, ahol épp felolvasás és interaktív beszélgetés zajlott. A felolvasók között volt Mucha Attila kiváló kortárs prózista, akinek tavaly megjelent Konyha, sör, főzés – Így főzök sört a konyhában című kötete nagyon népszerű.

A naplóm írása közben is éppen azt a sört fogyasztom, amit ő főzött a táborozók számára.

Őt Varga Bianka követte, aki humoros hangvételű történeteivel szórakoztatott minket, majd Bódis Attila, Wawruch Róza és Gyenge Veronika következtek.

A nap fennmaradó részében a kézműveskedésbe merültem el.

2017.7.13

Kedves Naplóm!

A reggeli után egy kávé kíséretében próbáltam a B-612-ben felébredni, a falra aggatott kötetek kellemes hangulatot teremtettek, aki unatkozott, leakaszthatott magának olvasnivalót. A napom első felét ismét Suhajda Virág workshopján töltöttem. A tegnapi foglalkozás folytatásaként most már konkrétan mesékkel foglalkoztunk. Megtudtam, hogy milyen a jó mese, meg hogy milyen tanulságok vannak elrejtve a népmesékben. Ebből egyenesen következett, hogy miként lehet ezt napjainkban modern mesék megírásánál felhasználni. Számomra kimondottan hasznosnak bizonyult, hiszen pedagógusi egyetemen folytatom tanulmányaimat, és a prózám is egyre inkább közelít az ifjúsági- és a gyermekirodalomhoz.

A mesék és az ebbe rejtett képek, metaforák eredetileg felnőtteknek készültek, a műfaj csak az elmúlt évszázadban lett a gyermekirodalom nélkülözhetetlen „kelléke”.

Az eredeti mesék közel sem voltak gyerekbarátok. Erre a legemlékezetesebb példa a Csipkerózsika eredeti változata, amelyben a gyerekeknek szánt verzióval szemben a hercegnő nem ébred fel az igaz szerelem csókjától, hanem inkább az álomvilágot választja, igaz, ennek ellenére megházasodik, és gyerekeket is szül. A történet legvégén mégis feleszmél, ami azoknak a nőknek a parabolája, akik sodródnak az árral, és közben feladják önmagukat. Így Csipkerózsika ébredése a nők ébredése is egyben.

A B-612 ben a FISZ szerzőié volt a főszerep a délután folyamán, Vida Kamillával, majd Purosz Leonidasszal beszélgetett Szarka Károly. A fiatal költők nem vonzottak nagy közönséget, megszokott kérdéseket és válaszokat hallhattunk a pályakezdésről, az első kötetről és a tervekről. A beszélgetést felolvasás fűszerezte.

Az estét Soóky László Egy disznótor pontos leírása című monodrámájával zártam, amelynek egyetlen szereplője volt: a darab szerzője. Egy nagyon hangulatos, vicces darabnak lehettem a nézője, amely a 70-es évek csallóközi világát, életérzését idézte meg.

A hahotázó fiatal közönség között szórványosan ülő idősebb generáció arcán észlelhetően enyhe árny futott át, a keserű felismerés árnya: a felvidéki magyarság szocializmusban átélt tragédiáira nem jó emlékezni.

Egy kellemes hangulatú nap van mögöttem, az esti koncertet követően már itt is a holnap a rengeteg érdekes programmal.

Szöveg és fotók: Bese Bernadett