Mégis a gólya hozza?
„A Lúna gyermekei több szempontból is figyelemre méltó ifjúsági regény. Egyrészt, mert legalább annyira szól a felnőtteknek, mint a kamaszoknak, másrészt pedig azért, mert valóban következetesen felépíti a titokzatos gólyák nagy mítoszát.” – Novák András írása Szigeti Kovács Viktor könyvéről.
Mégis a gólya hozza?
A gólyákkal foglalkozó történetek a magyar és az európai néphagyomány egyik legrégebbi, állatokkal kapcsolatos hiedelmei közé tartoznak. Egykor ezt a gyönyörű madarat gyakran úgy hívták, hogy Esztrág, Eszterág, ami az Esztragon, azaz sárkány szóból eredeztethető. Szigeti Kovács Viktor új regényében is Esztrágnak nevezik az egyik kulcsszereplőt, amivel az elbeszélés rögtön kinyilatkoztatja küldetését: mítoszt szeretne teremteni.
A Lúna gyermekei több szempontból is figyelemre méltó ifjúsági regény. Egyrészt, mert legalább annyira szól a felnőtteknek, mint a kamaszoknak, másrészt pedig azért, mert valóban következetesen felépíti a titokzatos gólyák nagy mítoszát. Azt talán már a regény címéből is ki lehet találni, hogy védett költöző madaraink valamikor réges-régen a Lúnáról, azaz a Holdról jöttek. Ehhez köthető annak magyarázata is, hogy miért repülik át minden évben kétszer a világot, ami nemcsak a művészeket ihleti meg időről időre, de a tudományt is régóta foglalkoztatja. Mivel releváns elmélet erre vonatkozóan a mai napig nincsen, így akár a regény válaszát is elfogadhatjuk. Annak ugyan semmi köze nincsen egyetlen tudományos kutatáshoz sem, de legalább szép: a repülés értelme a viszontlátás.
A másik nagy mítosz az európai hagyományokban, hogy a gólya hozza a gyereket. Ennek mikéntjére és hogyanjára szintén választ kapunk, ahogy az is kiderül, miért fészkelnek a madarak a házak melletti villanyoszlopokon.
A könyv, miközben létrehozza saját legendáját, alapvető emberi értékekkel foglalkozik, mint a barátság, a bátorság, a szülő-gyermek kapcsolat, a szeretet – és még lehetne folytatni a sort. Szerencsére mindezt nagyon finoman és kiváló nyelvhasználattal, lényegében metaforikus beszéddel, amely az éghez és a madarakhoz köthető természeti jelenségekből teremti meg retorikáját.
A gólyák repülése mint témaválasztás szintén szerencsés, hiszen a természetfilmekben is gyakran emlegetik a párhuzamot az emberek és e költöző madarak között, kiemelve a másikról való gondoskodást. A gólyákon keresztül tehát az emberek világát is megismeri az olvasó, legalábbis azt, hogy milyennek kellene lennie. Ez némi tanító jelleget kölcsönöz a könyvnek, erősíti ifjúsági regény voltát. Ugyanakkor ilyen mondatokkal is találkozhatunk a szövegben: „Sose bántottál volna engem, szárnycsapások hosszú sora van a gondolat és a tett között.” Ez már sokkal inkább egy felnőtt olvasót szólít meg, arról nem is beszélve, hogy a szándék és a tett összefüggésének firtatása – szerzői tudatosságtól függetlenül – meglehetősen hajaz Søren Kierkegaard Félelem és reszketés című értekezésére, amely Ábrahám bűnösségét elemzi Izsákkal szemben.
A szerző előző műve kapcsán többször felmerült Fekete István neve. Ezen megközelítés szerint az Először volt az Erdő a klasszikus ifjúsági író által lefektetett regényhagyományt folytatja. Ez az álláspont legalábbis megkérdőjelezhető, a Lúna gyermekei kapcsán pedig keresve sem lehet párhuzamot találni kettőjük prózapoétikája között, annak ellenére sem, hogy Fekete István Kele című műve történetesen egy gólyáról szól.
Nils Holgersson neve is biztosan sokaknak eszébe jut majd a könyv kapcsán, hiszen mindkét esetben madarak utazásáról van szó, de ezzel véget is ér minden kapcsolat Selma Lagerlöf regényével. Szigeti Kovács Viktor regénye minden ízében eredeti, és igazi felfrissülést jelent gyereknek és felnőttnek egyaránt.
Novák András
Szigeti Kovács Viktor: Lúna gyermekei, Ciceró Könyvstúdió, 2016.
