Hogyan készüljünk derűsen a halálra? –Tőzsér Árpád verse
Tőzsér Árpád
Hogyan készüljünk derűsen a halálra?
(Zs. Nagy Lajos költő úrnak, a túlvilágra)
A 2005-ös év display-e júniust, tüzes nyarat mutatott, a Te kro-
nobilod pedig éppen örökre kinullázódott. Utolsó képem Rólad:
nyitott sírodnál, a fejed fölött, fekete miniszoknyában combos,
szép hajadon guggol, búcsúzóul egy marék földet szór a kopor-
sódra, közben fekete szoknyája kontraszt-mennyországából a
vakítóan fehér bugyija napként süt be sírodba, ergo: a túlvilág-
ba. Lajosom, halálod óta itt, Mitteleurópánk kies tájain megint
sokat beszélünk a túlvilágról. De ennek a túlvilágnak az ura már
nem középkori várúr többé, nem is Cromwelre hajazó mil-
toni monarcha (fehér bugyis, de vasbordás angyalokkal körül-
véve-óva), nem! A XXI. századi túlvilág pontosan olyan, mint
maga a XXI. század: uralkodó nélküli birodalom, mely nem tud
mit kezdeni magával, zavartan heherészget hát. Tudja, hogy túl-
világra van ítélve, s titokban vágyik is valami felső istápra, de a
hit felelősségét nem vállalja. Igyekszik hát letagadni s elfelejte-
ni önmaga isteni, transzcendáló felét, s fumigálja a halált, a
túlvilágot. (Miközben e levelet körmölöm, a közszolgálati rádió-
ban a neves humorista temetést parodizál, és sirató asszonyként
a Halált per Halál Pityunak szólítja.) Kedves barátom, a túlvilá-
gi közszolgálati sajtónak mi a véleménye az eredendő bűnről?
Emlékszem, életedben mennyire érdekelt a dolog, de Te a hehe-
részőktől eltérően azt állítottad, hogy a halál mint büntetés: csa-
lás, mert az a bizonyos bűn, amelyért az Isten, mint legfőbb bíró
a halálbütetést kirótta ránk, meg sem történt. Elég csak a sixtusi
kápolna bűnbeesés-jelenetét jól megnézni, hogy világos legyen
számunkra: Éva csak orális szexre készül, Káin és Ábel nyilván
már a kiűzetés után fogant. Ami pedig az almát, azaz az isteni tu-
dást illeti, nos, azzal még a mi tudásalapú társadalmunk is adós.
Én akkoriban, amikor az eredendő bűn súlyos problematikájáról
vitatkoztunk pozsonyi polgárként a Vödric utca 5-ben, egy rom-
ház második emeletén laktam, néhány méterre az akkor már rak-
tárnak használt, de legalább még álló zsinagógától, és Te arra
akartál rábeszélni, szökjünk be a zsinagógába, s keressük meg a
Halottak Könyvét. Az ortodox Chatam Schofer egykor ugyanis
azt állította: a neológ rabbik a nevezett zsidó templomban nem a
Tórából imádkoznak, hanem az ó-egyiptomi Halottak Könyvéből.
S Téged ez érdekelt az egészből, a rejtélyes Halottak Könyve. Azt
tartottad, az az egyetlen vallásos könyv, amely komolyan veszi a
halál utáni létet, azaz az általa megrajzolt túlvilág nem az e világ
pontos lenyomata, hanem teljesen más minőség, mely különleges
felkészülést igényel. Például: gyakoroljuk minél többet, hogyan
védjük meg majd magunkat, ha Ozirisz vagy a túlvilág más Mo-
narchája koholt bűnökkel vádol bennünket. (Lásd: eredendő bűn!)
S mivel Te az öncsalást a legundorítóbb véteknek tartottad, egye-
nesen életed, sőt az Élet értelmévé tetted, hogy ne valljuk be, amit
nem követtünk el, és saját szemeddel akartad látni a Halottak
Könyvének vonatkozó részét. A zsinagógába behatolnunk nem si-
került, az épület – immár szocialista vagyont óvó raktár – gondno-
kai cionista ügynököket sejtve bennünk, még dédszüleink nevét s
vallását is felírták. Remélem viszont, Te most már játszva hozzá-
férsz a Halottak Könyvének égi pdf-változatához, mi több, azóta
már Chatam Schoferrel is tisztáztátok, bűnös volt-e hát Ádám és
Éva. S hogy túlvilágunk egyéb szálai se maradjanak itt elvarratla-
nok, el kell még mondanom: a zsinagógát (s vele együtt a földi Ha-
lottak Könyvét is) 1967-ben felrobbantották, s nemsokára elkövet-
kezett a mindig is álságos Bohém Birodalom második „sötétség-
kora”, a Gustáv Husák-i, az öncsalatások e legsötétebb ideje, a-
mikor hirtelen megint tömegek állították, hogy ők mindig is anyag-
hitűek voltak és soha nem hittek túlvilágokban. S itt tartunk ma is,
a személyes és intézményes öncsalások folytatódnak, csak bonyo-
lultabban: a templomok zavartalanul üzemelnek, de a túlvilágot
kiszervezzük magunkból a semmire sem kötelező semmibe (melles-
leg oda száműzzük a költészetet is), egyszóval a bennünk susogó
transzcendenciát elhazudjuk. S még valamit: nemrég meghalt Um-
berto Eco, az irodalmi sajtónk ebből az alkalomból közölte az író
Hogyan készüljünk derűsen a halálra? című írását. Ha találkozol
a maestróval, kérdezd meg tőle, sikerült-e neki derűsen meghalnia.
Egyelőre hát ennyit, Lajosom! S kívánom, süssön
a túlvilágon is örök nyár s száz angyalleány-öl napja reád. Szia!
Ölel barátod (egyelőre még innen a Stüxön).
