Konkrétan

„Mondhatnám, Augusto de Campos Pound késő modern költészetének hagyományát Derridát idéző, dekonstrukcióra emlékeztető módon vitte tovább. Ókori példával élve nem a görögséghez, hanem az egyiptomi hieroglifákhoz áll közel ez a nyelvi szemlélet.” –  A Hangszóképverseket Payer Imre mutatja be.

Idén Augusto de Campos kapta a költészeti Nobel-díjnak számító Janus Pannonius Költészeti Nagydíjat. Ehhez kapcsolódva mutatták be a napokban Budapesten, az Uránia Filmszínházban – az ünnepelt jelenlétében – a nemzetközi érdeklődést kiváltó, a költő pályáját összefoglaló pazar kiállítású, kétnyelvű (portugál/magyar) verseskötetet. Campost itthon és a nagyvilágban régóta gigalegendás személynek tartják a művészeti életben, az ő nevéhez fűződik annak a konkrét költészeti iránynak a megalapítása, amely oly nagy hatást tett évtizedekkel ezelőtt a neoavantgárd irodalommal rokonszenvező szerzőkre.

 A könyv reprezentatív módon, könyvtárgyként is magas szinten mutatja be a költői pálya fejlődéstörténetét a késő modern kezdettől a neoavantgárd kiteljesedésig. Campos fiatalkori versein erősen érezhető az amerikai Ezra Poundhoz köthető szemlélet és poétika. Később, akárcsak a nagy előd, ő is megírta világra szóló manifesztumát A konkrét költészet vezérfonala címen. Eszerint a költészet lényege nem a lélek kifejezése, és nem a tárgyi valóság ábrázolása. Hanem nyelvi öntükrözés. A költészet alapja a mondat logikai kapcsolóelemeitől leválasztott Szó. De ez nem úgy értendő, mint a görög logosz, nem a tapasztalat és jelentés beszédteljességet mondó nyelvteljessége, amelyre Martin Heidegger is utalt. Legkisebb egysége nem a szó, hanem a betű. Inkább a graféma jut eszünkbe róla. Másképp szólva az ideogramma, vagyis a jelölő nem hangra, betűre, hanem fogalomra mutat. Mondhatnám, Augusto de Campos Pound késő modern költészetének hagyományát Derridát idéző, dekonstrukcióra emlékeztető módon vitte tovább. Ókori példával élve nem a görögséghez, hanem az egyiptomi hieroglifákhoz áll közel ez a nyelvi szemlélet. Nem a jelentés, hanem a jelölés van előtérben. Nem a jelölt, hanem a jelölő. Alany és állítmány, a főnév és az ige teljes izolálása az abszolút sűrítés nevében. A mondattani kapcsolóelemek kiiktatódnak. Az így megjelenő főnevek és igék olyan, asszociációra épülő művészi közegbe kerülnek, amely elvontan koncentrálja egységbe a különféle médiumokat. Térré válik az idő az egyetemes szemiológiai közegben. A nyelven kívüli anyagszerű mediális közegek egybejátszódnak a nyelviség anyagtalan közegével. Erre utal a könyv címe is: Hangszóképversek. Műveinek nagy része: szó-dolog.

 A mostani, rendkívül igényesen kivitelezett könyv, amely a vizuális elemeket is nagyon színvonalasan prezentálja, könyvévszámokhoz köthetően is bemutatja a költő különféle korszakait. Kezdődik a késő modern, még strófikusan hagyományos jegyeket felmutató A király királyság nélkül című (1949, 1951), több részes költeményével. Bemutatja ezután a költészeti korszakváltást hozó, az 1952-ben, testvérével és barátjával megalapított Noigandres csoportot és folyóiratot reprezentáló korszakot. A ’noigrandes’ szó Ezra Pound XX. Cantójából származik, amely szintén szövegközi kapcsolatban van egy régi provanszál költő, Arnaut Daniel művével, utóbbi szava a noigandres, jelentése máig megfejtetlen. Tehát a jelölő, a szó hangteste, grafikai látványa a fontos. Ezután az 1952-es, a Noigandres folyóirat második számában megjelenő Poetamenos versciklus következik, immár teljes mértékben a konkrét költészet jegyében. A könyv a további folyamatokat is szakszerűen hozza, Pál Ferenc kitűnő kommentárjaival. Szőcs Géza, Ladik Katalin, Szkárosi Endre, Petőcz András, Zalán Tibor, Pál Dániel Levente kitűnő műfordításai a magyar kultúra párbeszédképességét erősítik. Campos világirodalmi elődei Poundon kívül többek között Mallarmé, Majakovszkij, Melville, a társművészetek közül – zenei részről – John Cage, sőt Kassák költészetét is ismerte és elismerte Fejér Kázmér képzőművész közvetítése révén. A konkrét költészet mellett Augusto de Campos a hasonló művészeti előfeltevésekből kiinduló alkotásmódokkal is kísérletezik. Az 1970-es évektől hozza létre az újságkivágások kollázsszerű műveit (Popcretos) és mozgatható háromdimenziós alkotásait (Poemmobiles). A kötet végén Bollobás Enikőnek, az amerikai irodalom avatott értelmezőjének színvonalas tanulmánya teoretikusan is segít az olvasónak értelmezni a nagydíjas költő pályáját.

Hiszen ebben az esetben egy világirodalmi hatástörténetnek is részesei lehetünk. Ennek lényege, hogy Brazília nem akar másodlagos európai költészetet művelni. Augusto de Campos pedig elérte, hogy mintegy megfordult az irány, a „Nagy Vízen” túli kultúra hat az eredetére.

Payer Imre

Augusto de Campos: Hagszóképversek. Magyar PEN Club, 2017