Ugrás a tartalomra

.

Karácsony ma

A bevásárlóközpontokat már ősszel ellepik az angyalfigurák, csengőcskék, csokimikulások, ezerféle ízesítésű szaloncukrok. A feldíszített utcák, a pompásan berendezett kirakatok, az ajándékozás gesztusát felnagyító tévéreklámok azt sugallják nekünk: a szeretet ünnepe népszerűbb, mint bármikor, a karácsony „ezerrel pörög”. 

A meghittség, a vallásos töltet mellett az év legmozgalmasabb, legstresszesebb és legtöbb kiadással járó időszaka is.
A Római Birodalomban a kereszténység előtti időkben a szaturnáliát ünnepelték az örök város polgárai: a téli napfordulóval egy időben, december 17–25 között tartották, a földművelés istenét, Szaturnuszt dicsőítették fényűző mulatságokkal a következő évi bő termés reményében, örülve a fény győzelmének a sötétség és a halál felett.

A jeles ünnephez kapcsolódó rituálékból született meg később, a császárság idején a perzsa eredetű Mithrász, a napisten ünnepe, amelyet pontosan december 25-én tartottak. A niceai zsinaton, amikor hivatalosan is államvallás lett a kereszténység, végül e napot jelölték ki Jézus születésnapjának, azzal a céllal, hogy könnyebb legyen az átmenet a Sol Invictus (legyőzhetetlen Nap) és a Sol Salutis (üdvösség Napja) tisztelete között.

De mit is jelent ma a karácsony? Az ajándékozás, az ötfogásos vacsora, a csillogó-villogó kirakatok, a teljes díszben már az adventi készülődés előtt pompázó város hozzáad vagy elvesz abból a meghittségből, amit valójában jelképez ez a nap? Ismert költőink segítségével igyekszem választ találni arra, hogyan vált a szent ünnep a „földi hívságok” tárházává.

 József Attila írja Karácsony című versében: Fölöttünk csengőn, tisztán énekel az ég / s az újszülött rügyező ágakkal / lángot rak a fázó homlokok mögé. A karácsony az isteni kisded születésének napja: kétezer évvel ezelőtt a Teremtő emberi testet öltött, és leszállt a Földre, hogy megszabadítsa az emberiséget az eredendő bűn átkától. Az ég angyalai tisztán énekeltek azon a napon, amikor Mária megszülte a Megváltót.

Karácsony táján sokunkban előtörnek a gyermekkori emlékek, amikor ártatlan lélekkel álltunk a csillogó fa alatt, tágra nyílt, ragyogó szemmel csodáltuk a díszeket, a csöppnyi Jézus tiszteletére megjelent pásztorokat és a napkeleti bölcseket megidéző jászolt.

Korunk embere számára a három bölcs ajándékai azonban átváltoztak a követelés és szükség gyümölcseivé. Már nem a jászolban fekvő, apró pólyás kapja az aranyat, tömjént és mirhát, hanem ő maga ajándékoz meg másokat. Ironikus módon a legszegényebbek és legelesettebbek számára rejti a legkevesebb kincset a karácsonyi fenyő – már ha kerül egyáltalán feldíszített fa a házba. Az, hogy a „Jézuska” hozza a csomagolópapírba rejtett meglepetéseket a gyermekek számára Szenteste, minden bizonnyal az egyik legkártékonyabb jelenség, amely az ünnepet tévútra vezette. Minden ember születésnapján a szerettei meglepetéssel kedveskednek, de Jézus felé nem csak az az elvárás, hogy törölje el az emberiség bűneit saját életének feláldozásával, de még ajándékozzon is meg mindenkit. Sok ember felhördülne a gondolatra, hogy a születésnapján házról házra járva látogassa meg ismerőseit, és az összeset lepje meg egy (vagy sok…) csomaggal, de Isten Fiától ezt teljesen természetesnek vesszük.

(Az amerikai kultúrában december 24-e éjjelén a piros ruhás Mikulás a kéményen keresztül mászik be az otthonokba, és pakolja teli a díszes örökzöldet vagy a kandallót, de ez a hagyomány nálunk Mikulás vagy Télapó napján, december 6-án él. Erdélyben pedig az Angyal hozza Szentestén a karácsonyfát és az ajándékokat is.)

Az, hogy az Írás szerint minden embert egyformán szerető Isten, illetve Jézus Krisztus csak a kiváltságos keveseket (értsd: gazdagokat) jutalmazza meg bőségesen, rossz érzéseket ültethet el a nem olyan tehetős gyermekek lelkében, amit később rendkívül nehéz feldolgozniuk, és a hit teljes elutasítását vonhatja maguk után. A nehéz életű családok számára a karácsony egyet jelent a könnyek időszakával, az öngyilkosságok száma decemberben a sokszorosa az éves átlagnak. József Attila ezt kitűnően ábrázolja már említett versében: az uccák biztos szerelemmel / siető szíveket vezetnek, / csak a szomorú szeretet latolgatja, / hogy jó most, ahol nem vágtak ablakot, / fa nélkül is befűl az emberektől / de hová teszik majd a muskátlikat?

A versből is jól látjuk, nemcsak napjainkban létező jelenség, évtizedekkel korábban is súlyos probléma volt a „felhajtás”. Ma már elvárás, hogy bőséges asztalnál vendégeljük meg szeretteinket, és értékes, drága ajándékokkal lepjük meg rokonainkat, barátainkat.

A szegények számára az év többi napján csontig hatoló nélkülözés, a nincs karácsonykor még hangsúlyosabbá válik a világszerte burjánzó vásárlási láz miatt. A vásárolj–fogyassz–használj triumvirátus olyannyira megfertőzte az ünnepeket is, hogy elképzelhetetlennek tűnik a karácsony a sok esetben továbbajándékozott holmik, a felesleges csecsebecsék, a huszadik illatgyertya nélkül.

Egy sokat idézett bibliai megállapítás szerint „az Isten szeretet”, ezért szoktuk a karácsonyt a szeretet ünnepének is nevezni. Juhász Gyula Karácsony felé című versében ezt írja: A szeretetnek csillagára nézek, / Megszáll egy titkos, gyönyörű igézet, / Ilyenkor decemberben.

A szeretet–Isten metafora alapul szolgál a jótékonysági szervezeteknek is, hogy decemberben többlettámogatáshoz jussanak. Sokakban, ha az év tizenegy hónapjában nem is, de az utolsóban, az újévi számvetéshez közeledve felébred a vágy, hogy tegyen valamit az elesettekért, legyen szó emberekről vagy állatokról. A megannyi civil szervezet és nonprofit vállalkozás számára a tömeges decemberi „szeretetroham” a legnagyobb pénzforrás.

Az ünnep körül az emberi lelkiismeret is jobban „dolgozik”, felerősödik bennünk vágy, hogy jók legyünk. Meghat az éhező kisgyermek vagy megkínzott kölyökkutya látványa, szociálisan sokkal érzékenyebbek leszünk, készséggel nyitjuk ki a pénztárcánkat nemcsak magunkért, hanem az ismeretlenekért is, ha másért nem, a lelki nyugalmunk érdekében. Juhász Gyulát idézve: Legyünk hát jobbak, s higgyünk rendületlen, / S ne csak így decemberben.

Az ünnep után azonban ugyanúgy elfordítjuk a fejünket a hajléktalanok, nincstelenek és önmagukról gondoskodni nem tudók láttán, mint az év többi napján. Bár nem érhet bírálat egyetlen embert sem, aki legalább karácsony környékén segítő kezet nyújt, de nem szabad megfeledkezni a tényről, hogy üres gyomor és kóbor állat nemcsak december napjaiban létezik.
Szintén a szeretet ünnepét jeleníti meg Ady Endre a Harang csendül versében: Az én kedves kis falumban / Minden szívben / Csak szeretet lakik máma. Különböző spiritualista vélemények szerint karácsony napjaiban az egész világ olyannyira „egy szívvel érez”, hogy érzékelhető és mérhető a csoda jelenléte. Természetesen ez nem úgy értendő, hogy egyetlen házban sem esnek egymásnak a családtagok a gőzölgő halászlé felett, vagy hogy az emberek ilyenkor képtelenek lopni, csalni, hazudni, ölni, de valóban létezik valamilyen különleges, megmagyarázhatatlan rezgése az ünnepnek, főként a Szentestének. Évek óta nem látott barátok és rokonok képesek kibékülni, felkeresni egymást, és Ady Endre szavaival: Mintha itt lenn / A nagy Isten / Szent kegyelme súgna, szállna.

A karácsony lenyűgöző, mágikus erejét jelzi, hogy napjainkban elenyésző azoknak az embereknek a száma, akik teljes lélekkel csakis vallási meggyőződésükből, kizárólag Jézus születése miatt ülik meg e jeles napot. A legtöbb embert, bár gyermekkorában megismeri a karácsony keresztény gyökerét, a „Kisjézus” történetét, nem igazán a hit vezérli az ünneplésben.  De még a vallást leginkább ellenzők is örömmel díszítik fel az örökzöldet, hallgatják a klasszikus karácsonyi muzsikát, eszik a mézeskalácsot. Az elmúlt évszázadok sem kezdték ki karácsony varázsát. Az advent nemcsak a hívők számára jelenti az ünnepet megelőző böjtöt és megtisztulást, mindannyian magunkba nézünk a várakozás napjaiban, a lakásunkon kívül a szívünket is igyekszünk kitakarítani. A hosszú, téli napok, a sötétség és a hideg végül elhozza nemcsak a csillogó füzérekkel díszített épületeket, hanem a téli napforduló napját követően a karácsonyt is. Az emberiség fellélegzik, hiszen a fény nem halt meg, legyőzte a fekete téli éjszakát, és megérkezett a megváltó karácsony napja.
A szeretet ereje összegyűjti, ami addig távol volt, meleg takaróba bújtatja azokat, akik hozzá fordulnak vigaszért a fagy elől. Az ajándékok félredobva hevernek a sarokban, nem számít más, csak egymás mosolya. Kosztolányi szavaival: Kik messze voltak, most mind összejönnek / a percet édes szóval ütni el.  

 

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.