Ugrás a tartalomra

 

TOP 23

Ezeket a könyveket szerettük legjobban 2018-ban – Az Irodalmi Jelen ajánlója líra, próza és esszé kategóriában

André Ferenc: Szótagadó (Jelenkor)

Ha két szót egymás mellé rak André Ferenc, vagy akár csak egyet saját maga mellé, olvasójaként nemcsak azt érzem, hogy ez a magyar nyelv él, hanem hogy én is élek. Még ha a t9-es alkalmazás adja is meg a betű folytatását, a véletlennek kiszolgáltatottság emocionális hatása messze megrendítőbb az akart érzelmességnél. És Fluor Tomi hajdani kérdésére is választ kapunk. (Selyem Zsuzsa)

 

Arany Zsuzsanna:Kosztolányi Dezső élete (Osiris Kiadó)

Talán nem túlzás azt állítani, hogy Kosztolányi Dezső élete és munkássága számos aktuális kérdést fölvet. Vajon a 20. század első évtizedei óta más lett-e irodalom és politika viszonya? Megtalálhatja-e helyét az az alkotó, aki nem kíván szekértáborokhoz csatlakozni, hanem pusztán tehetségéhez és tudásához mérten, tisztességgel és becsülettel szellemi értékeket kíván teremteni? Vajon nemzeti klasszikusaink megítélése, befogadástörténete, kánonbeli helye mennyiben kiszolgáltatott az irodalomtudományban uralkodó kultúrpolitikai irányvonal(ak)nak? Lehet-e tisztán, ideológiamentesen bemutatni és/vagy értelmezni egy-egy életművet?”

 

Bálint Tamás: Hibalista (Előretolt Helyőrség Íróakadémia – KMTG)                                     

A múlt század harmincas éveiben élt mifelénk egy Villon nevű poéta, akit tulajdonképpen Franciaországban lógattak föl, valamikor a 15. század második felében. Többen vagyunk, akiknek költészetét ez a Faludy György-transzponálta kalandor határozta meg. Bálint Tamás is a villoni úton indult el, de most már egészen bizonyos: ő a legérzelmesebb neovillon. Mintha a szenvedélyes verskalandor Tóth Árpád lila dalra fakadó nyakkendőjét bogozná a nyakára, és még felöltene egy teljesen egyéni mellényt is ‒ olyan ez a költészet. Méltán övé tehát a múzsa ‒ a pap (az arkánumbéli tán?) leánya –, mégpedig birtokostul. Ha már mindig a nő jut eszébe a földről. (Orbán János Dénes)

 

Bene Zoltán: Áramszünet (Kortárs  Kiadó)

A regény nem csupán swifti utópia, hanem egyfajta énregény is. Különösen úgy, hogy a 2040-ben íródott prológusból kiderül: sok hajdani blogbejegyzést, naplójegyzetet sikerült később „feltámasztani”, megmenteni az enyészettől, s ezek a szintén egyes szám első személyű részletek az általunk jól ismert jelen társadalmának felbomló és széteső részeit mutatják be eleven képekkel. (Gáspár Ferenc)

 

Bogdán László: A vörös pók hálójában (Tinta)

Verseimben, történeteimben az átiratok múzeumának újabb és újabb termei nyílnak. Ott járkálnak körülöttem alteregóim is. Együtt vagyunk a szövegek közötti huzatos térben. Vaszilij Bogdanov orosz költő alakja tizenkét esztendeje kísért.

Most, hogy befejeztem a költő unokája, Tatjána Bogdanova, a Harvard Egyetem szlavisztikaprofesszora által szerkesztett összegyűjtött versek fordítását, egyre többször képződik meg előttem az orosz költő. Már-már valóságos személynek hiszem, legendáriumának helyszínei itt kavarognak körülöttem. Valóságosnak tűnik minden. Hogy mi is a valóság, mi a valóságos egy költői életműben? Ezt eldöntendő meg kellene határozni, hogy mi a valóság. (A költő saját kötetéről a Háromszék napilapban)

 

Böszörményi Zoltán: Kényszerleszállás Shannonban (Kalligram – IJK)

Plasztikus létmetaforák, a téridő festményversei, modern zsoltárok a mindenségről, egzisztencialista líra a huszonegyedik században – Böszörményi Zoltán Kényszerleszállás Shannonban című verseskötete korábbi filozofikus költeményeinek kimagasló összegzése, költői madártávlat, felülnézet, rész-egész találkoztatása, lírai út a teljesség felé. A verseskötet kiindulópontja, ihletforrása valós élmény, amely az elbeszélő költeményt alanyi líraként pozicionálja. A költő korábbi műveit tekintve nem meglepő, hogy most is a személyesség tere felől közelít, hiszen korábbi, nemcsak szerelmi témájú, hanem társadalomfilozofikus, hazafias, létértelmező és istenes versei ugyancsak szubjektív élményekből ihletődnek, s tágítják az interpretációs mezőt az általános, az egyetemes felé. (Varga Melinda)

 

Dobai Bálint: Titántorkú Sámson (Előretolt Helyőrség Íróakadémia – KMTG)

Sámson legyőzhetetlennek tűnő figurává válik, hangja megrengeti a világot. Kócos haja minden punk leány és hangmérnöknő szívét megdobogtatja. A dicsőség azonban hamar a kemény rockerfejbe száll, s itt lép a képbe Delila, hiszen a név kötelez, és bibliai elődjéhez hasonlóan a mi hősünk vesztét is nő okozza. (Kertész Dávid)

 

Farkas Wellmann Éva: Parancsolatok (Előretolt Helyőrség Íróakadémia – KMTG)

A könyv címét olvasom, elriaszt.  Nem meglepő, hiszen ma több mint ötven reklámtáblát és fotót láttam az interneten. Mindegyik azt sugallta, hogy bármit megtehetek. Hiszek nekik. Tulajdonképpen csak akarnom kell. Jobb mindent egyszerre kipróbálnom, félek, hogy különben azt fogom érezni: nem éltem igazán. Korlátokkal kivédeni az esést, amit a tapasztalat okoz, badarság. Tisztelni, hogy másnak is vannak önálló gondolatai, megalkuvás. Elhinni, hogy Isten mindent tud és mindent lát, félelem. Egy parancsolatokról szóló könyvet olvasni ódivatú. Mózes II. könyve már a múlt, a tízparancsolatot csak hallásból ismerem, hiszen lehetőségek sokasága tárul elém 2018-ban. A kínálat széles sávon mozog. Csak bírjam rajta tartani magam. Egy-egy kapaszkodó mégiscsak jól jönne. (Szente Anita)

 

Demeter Szilárd: Hármasoltár (Előretolt Helyőrség Íróakadémia – KMTG)

Gondolkodott azon, kedves olvasó, milyen az, ha a Hargita lábánál élő székelyek sarki fényt látnak? Vagy azon, hogy gondolkodásmódjuk – főként, ha kelleténél több tüzes víz csiklandozza a torkuk – miért hasonlít az antik görög filozófusokéhoz? Ha nem, nem baj. Demeter Szilárd Hármasoltár című regénye úgyis választ ad e kérdésekre.

A regény – amely a Kéket kékért, a Lüdércnyomás és a Tempetőfi naplója alfejezetekre, novellafüzéreken alapuló kisregényekre oszlik – csaknem ötszáz lap, nehéz, súlyos tárgy, olvasása mégsem igényel két-három napnál többet. Rákapunk: folyton olvasni akarjuk, felszabadul az agyunkban az endorfin hormon. Az elragadtatott kritkus nem tehet egyebet, mint nyugtázza, a triológia írója Gabriel García Márqueznek, a mágikus realizmus kimagasló alkotójának székely mása. (Varga Melinda)

 

Dezső Kata: Akiket hazavártak (Előretolt Helyőrség Íróakadémia – KMTG)

Nem tudni, honnan jön és merre tart: Dezső Kata értelmezhetetlen jelenség. Az Előretolt Helyőrség Íróakadémia üdvöskéje ‒ a 001-es ‒ játszi könnyedséggel írja radioaktív érzelmeket sugárzó, fölzaklató verseit, amelyek súlyosak, mint az ólom, mégis mintha valamiféle transzcendens vízen lebegnének. Nem ragaszkodik hozzájuk; ha kell, bármelyiket könnyedén átírja vagy kitörli, és ír egy másikat – egy jobbat. Azt szokták mondani, egy könyv akkor van készen, amikor egyetlen szavát sem tudjuk jobbra cserélni. Ám Dezső Kata esetében ez a művelet egy borgesi időlabirintust generálna, úgyhogy inkább kettévágtuk a gordiuszi csomót, és bemutatjuk költészetének aktuális keresztmetszetét. „A kaktusz évente egyszer, pont most virágzik.” (Orbán János Dénes)

 

Horváth Benji: A dicsőséges Európa (Libri)                                                                        

Mi különbözteti meg a víziót a valóságtól? A rend vagy a véletlen rakja fel körénk díszletként a megtapasztalható világot? Lehetséges-e kívül kerülni az időn? Vagy legalább megfeledkezni róla. Amikor egyazon másodpercben egymásra rétegződik múlt, jelen és jövő.
Ilyen jelentőségteljes és egyúttal illékony pillanatok rögzítése képezi Horváth Benji új kötetének sűrű szövetét. A Dicsőséges Európát olvasni: utazás. És csak hazatérvén fedezzük fel, hogy mindegyik képen rajta vagyunk... (A kiadó fülszövege)

 

Kemény Gabriella: Zsebuniverzum (FISZ Könyvek)

Egy elmélet szerint a tárgyak magukban foglalják az időt. Így a csipszeszacskó, az ikeás gyömbérkeksz, a lámpás toll, a fullcap és a világító matricák mind egy-egy történetet őriznek annak életéből, akinek emléke kapcsolódik hozzájuk. Megtestesítenek egy embert. Örökéletűvé tesznek egy halandót. Ezek a tárgyak ráadásul az évek múlásával apró világgá állnak össze az emlékezőben. Zsebuniverzummá, amiben a rendszerváltást követő esztendők minden szépségétől és problémájától átszőtt gyermek- és a fiatalfelnőtt-lét kavarog. Ebben a világban kiegészíti egymást az önállósodást jelképező urbánus lét és az abba beszüremkedő idilli természet, ahol még szabad felelőtlenül viselkedni. Belvárosi lakásgyerekek és hetedik kerületi színházak sejlenek fel a júliusi gyümölcsszedés és az éjjeli lepkék között – mint világító csillagok a memória sötét anyagában. Kemény Gabriella megtanít emlékezni a „felnőtté felejtés” közepette. Mindezt pedig egyetlen tenyérnyi, időtlen tárggyal: e kötettel. (Borda Réka)

 

Király Farkas: Sortűz (Magyar Napló, Sétatér)

A Sortűz jó sodrású, pergő prózai írás. Helyenként visszafogott, szaggatott. A stílus és az érdekfeszítő történések sorozata – e kettő szimbiózisa a művet erősíti.

Király Farkas nem elemzi szereplőinek lelkivilágát, csak néha pillant gondolataikba, onnan hozott elemekkel díszíti az őket körülvevő sivárságot. Lélekbúvárkodásra a mozaik-regény konstrukciója amúgy sem ad neki lehetőséget. Ezért csak néhány tollvonással rajzolja meg az érzéseket, a félelmet, az apró örömet, a kilátástalanságot, a képzeletbeli szerelmet. (Böszörményi Zoltán)

 

Lőrincz P. Gabriella: Átszállás előtt (Előretolt Helyőrség Íróakadémia – KMTG)

Lőrincz P. Gabriella a kortárs kárpátaljai irodalom egyik vezéregyénisége: alkotó és közösségszervező. Lírai énje pedig alászáll és fölemelkedik; a szerző lelki alkatához hasonlóan összetett világképet teremt. A női princípium egyszerre bensőséges és küzdeni kész hangot hordoz végig a valóságon; finoman rezdülő és erőteljesen életes műveket hív elő. Mottót Hervay Gizellától választ a költő, de szellemi rokonsága kiterjed „a világ női vagánya”, Szécsi Margit hetykeségére, sőt – ha a forma stílusjegyeit és az örök emberi kiszolgáltatottsággal szembeni merész helytállást nézzük – Toni Morrison poétikájára. Mintha ebben a kötetben az amerikai író zsolozsmákból, spirituálékból táplálkozó ritmusa sűrűsödne versekké. Zaklatottság és áhítat feszültsége szikráztatja föl az energikus mondatokat. A személyes vallomás egyetemes rangra jut; a beszélő sorsa a mi sorsunk is: nincs hová hátrálnunk többé. (Falusi Márton)
 

Muszka Sándor: Szégyen (Előretolt Helyőrség Íróakadémia – KMTG)

A Szégyen versszereplői a pokol tornácáról érkeznek, a feneketlen dögkútból, onnan, ahonnan nincsen visszaút, ahol az átkozottak élik végnapjaikat, kiket a föld sem fogad szívesen magába, nem látják már meg soha, s tán nem is óhajtják a napfényt. Elfelejtenek embernek lenni, árnyékvilág az övék. A nehéz sorsú emberek egy szociális intézetben tulajdonképpen mást sem tesznek, csak várják, hogy elragadja őket Mefisztó. Nem véletlenül a nyitóvers az Örök Faust, a fausti motívum végigkíséri a többi költeményt is. (Varga Melinda)

 

Orbán János Dénes: Véres képeslap Erdélyből (Előretolt Helyőrség Íróakadémia – KMTG)

Nem ajánlatos Orbán János Dénes újabb szépprózáit tartalmazó, Véres képeslap Erdélyből című kötetét kézbe venni. Nem, mert az ember hagy asszonyt, pereputtyot, csapot és papot, s addig le nem teszi, míg ki nem olvasta, fel nem falta azt. Hessegtessem el az olvasók egy másik részét is: a könyvet nem ajánlom azoknak, akik a lét mélységes milyenségének metafizikai szintjeit próbálnák megfejteni az olvasás, eme intellektuális időtöltés által. Ám annál inkább kínálom, székely szóval élve téstálom azoknak, akik hajlandók belezuhanni egy nyúlüregbe, és felfedezni egy új világot, mint Alice Csodaországot. (Sántha Attila)

 

Pejin Lea: Nyugati csiga körfűrésszel álmodik (Előretolt Helyőrség Íróakadémia – KMTG)

Ha most nem ölök meg senkit, akkor soha – mondja tiszta szívvel ez a 21 éves vajdasági lány, aki történetesen a Szegedi Egyetem diákja… Pejin Lea egyik nagy erénye, hogy nem próbál meg koraérett verseket – pardon, leákat – írni. Jól is teszi, mert ilyen mélyen, érzelmesen és színesen csak a húszas éveink elején tudunk alkotni.

Nyugati csiga körfűrésszel álmodik – micsoda pompás és hátborzongató cím! Pontosan jellemzi a kényelmetlen dolgokat feszegető, érzelmes, de egyben karcos, gyakran kegyetlen szövegeket, melyek nemcsak a szerelem és a magány regiszterében mozognak, hanem gyakran politikai töltetük is van. Hiába, ha valakinek éppen a mezítlábas Szerbia fekszik az ágyában, az másképpen magyar, és másképpen szerelmes. (Orbán János Dénes)

 

Rakovszky Zsuzsa: Történések (Magvető)                                                                                         

A költőként induló Rakovszky Zsuzsa az elmúlt években a próza után és mellett visszatért a lírához is. Néhány évvel ezelőtti kötete, a Fortepan páratlan érzékenységgel és láttató erővel hívta elő a közös emlékezetből elmúlt életvilágunk egyedi fényképeit. A Történések epikus költészete inkább jelenünket pásztázza végig. Monológok, balladák, lírai elbeszélések és egy sűrű verses regény, az Állapotváltozások álmainkról és félelmeinkről, lehetőségeinkről és korlátainkról. A zárt ajtókról és a párhuzamosan megnyitott ablakokról. (A kiadó fülszövege)

 

Sántha Attila: Bühnagy székely szótár (Előretolt Helyőrség Íróakadémia – KMTG)

Az ötezerkétszáz szót feldolgozó, komoly és hiánypótló nyelvészeti munka – amelynek első változata 2004-ben, a második, javított, bővített, újragondolt kiadása 2018-ban  jelent meg – története a kilencvenes évek közepéig nyúlik vissza. A fiatal, pályakezdő költő Münchhausen báró csodálatos versei című kötetében már székely nyelvjárásban íródott versekkel találkozunk, be is robban velük gyorsan az irodalmi köztudatba, bizarr képzettársai mellett (az ég a földdel elbeszél, levelet ír egy fa stb.) költészetének ez adja meg a sava-borsát, azt a bizonyos, sokszor emlegetett egyedi hangot, stílust, amelynek hiányában tucatirodalmat írunk, s tíz-húsz év múlva a kutya sem emlékszik az egyenverseinkre. A költőt először játékból, maga szórakoztatására, aztán egyre komolyabban foglalkoztatni kezdi a nyelv nyersanyagja, össszegyűjti ezeket a szavakat, kifejezéseket, így születik meg az első kiadás. (Varga Melinda)

Varga Melinda: Sem a férfiban, sem a tájban (Kalligram – IJK)                                   

Varga Melinda versvilágában a szűnni nem akaró kétely, a nyugtalanság állapota uralkodik. Új kötetében a címadó vers záró sorai is erre utalnak: „Sem a férfiban, sem a tájban nyugalmat immár nem találok”. Ha a szerelemben, a tudatra kivetített tájban nincs nyugalom, a nyers őszinteségben még kevésbé valósulhat meg. Izgalmas kirándulást ígér Varga Melinda új kötete. Megfogható megfoghatatlan bujkál a verssorok között, mintha a költő Szilágyi Domokos szavaival azt mondaná: „Én játszom ugyan, de ti vegyetek komolyan (Böszörményi Zoltán)

 

Vámos Miklós: Töredelmes vallomás (Atheneaum Kiadó)

Az író új kötetében olyan történeteket oszt meg olvasójával, amelyekről nem szokás kendőzetlenül mesélni – teszi ezt egy őszülő úriember eleganciájával, akiről megtudjuk többek között, hogy eredetileg nem is Miklós, hanem Tibor, hogy nemcsak idézeteket lopott életében, de szótárat is, s hogy egyre frusztráltabban szemléli a strandon a tökéletes testeket. (Laik Eszter)

Zsidó Ferenc: Huszonnégy (Gutenberg)                                                                     

Panelház. Pár ezer tonna, meghatározott rendben egymáshoz illesztett vasbeton-elem, tégla, cserép, szurok. Rendszer, amelynek ha fülkéibe és járataiba embereket helyezünk (miután lakatfülekkel szerelik fel), működtetni kezdik. Élettér, nem feltétlenül emberi léptékű, bár ez errefelé elsősorban nem ízlés, hanem lehetőség kérdése.
Riport. Helyszíni tapasztalatok szintézise, de mivel ilyeneket szinte bármivel kapcsolatban lehet szerezni, érdekes eseményekre, azok sorozatára összpontosít. Történetközpontú, de nagyon pontos vonásokkal, belletrisztikai eszköztárral, lélekelemzésbe bocsátkozó megoldásokkal mutatja meg a szereplőket.
Blokkregény. Amikor saját kiégése peremén egy újságíró elhatározza, hogy riportot készít a tömbházzal, amelyen hét éve osztozik kéttucatnyi más ismeretlennel. Emeletről emeletre, a pincétől a lomtárig, kicsinyes nyűgök és mágikus fordulatok, ébrenlét és vízió között. Izgalmas, lendületes és meghökkentő. En bloc. (A kiadó fülszövege)

 

Zsille Gábor: Örökség, mulandóság (Magyar Napló)                                                             

A költő élete történetcserepek sokasága, melyek egyszer csak valamiféle teljességgé állnak össze, ha megfelelő fénytörésű prizmán át szemléljük őket. Zsille Gábor kötete műfajilag öt egységből áll: húsz tárca, tizenkét esszé, hét recenzió tekinthető e műegész cserepeinek, továbbá tizenkét beszélgetés pályatársaival, melyekből öt lengyel vonatkozású; végül pedig három beszélgetés – vele, a költővel, műfordítóval és életművésszel. Értesülünk négyéves krakkói tartózkodásáról, mely során nem kisebb formátumú művészekkel, mint Andrzej Wajdával vagy Krzysztof Zanussival készített interjút. Esszéin keresztül bepillanthatunk gyermek és ifjúkorába, utazásaiba: a zamárdi nyaralóba, amit nosztalgikus hangulatú, különös fény-árny játékú betétversekkel idéz meg; és csudálatos találkozásaiba Adam Zagajewskivel, a lengyel költővel, példaképével. Az életművész szó hallatán egy léha, felelőtlen szerencselovagot képzelünk magunk elé, aki az élet nyílt vizén sodródik, meglovagolva egy-egy ígéretesebb hullámot. Zsille Gábor azonban nem ilyen: ő a szó legletisztultabb értelmében művésze életének, sorsa alakításának. Örökségével úgy gazdálkodott, hogy az a megnyugtató érzésünk támad, jobb helyre nem is kerülhetett volna. A költő feladata a mulandó részletek megörökítése, aminek Zsille az elmúlt húsz év során, úgy érezzük, eleget tett. (Simon Adri)

 

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.