Egy cseppet sem csacsi nő
Hol ártatlan kislány, hol féltékeny „vamp”, hol a múzsa szerepkör vonzza, hol költői babérokra tör. Rajzol, fest, ír és fotóz, egészen tehetségesen, miközben meghódítja kora három zseniális művészét. Csinszka, a halandó múzsa címmel jelent meg Rockenbauer Zoltán könyve, s a témáról vetített képes előadást tartott, igazi csemegékkel.
Óriási érdeklődés fogadta Rockenbauer Zoltán vetítéssel egybekötött előadását a Hegyvidék Galériában. Az egykori kultuszminiszter most nem politikusként állt a publikum elé (a politikával már sok éve felhagyott), hanem szakterülete szerint művészettörténészként, és ezúttal az irodalomtörténet izgalmas fejezeteinek kalauzaként. Az est főszereplője Csinszka, azaz Boncza Berta volt, „a halandó múzsa”, ahogy Rockenbauer Zoltán nevezi könyvének címében – az alcím szerint Ady özvegye, Babits szerelme, Márffy hitvese. A magyar művészeti és irodalmi élet e meghökkentően pimasz, szenvedélyes, tehetséges, kiszámíthatatlan, olykor gonosz nőalakja, „aki még halálában is smink mögé rejtette »igazi arcát«” (Szilágyi Zsófia), a könyv lapjairól lelépve most a képeken is megelevenedett, miközben Rockenbauer az életrajz kevéssé ismert részleteibe avatott be.
Márffy Ödön festménye 1929-ből
(Képek: a könyv Facebook-oldala)
Boncza Miklós országgyűlési képviselő saját unokahúgát vette feleségül, így Berta valójában vérfertőző kapcsolatból született. Anyja meghalt a szülés közben, és az apai szeretet is inkább Boncza másik, „párhuzamos családjában” teljesedett ki, így a kislány már kamaszkorától az idősebb férfiakhoz vonzódott. A svájci nevelőintézetben kezd első szerelmével, Tabéry Gézával levelezni, aki meg is írja A csucsai kastély kisasszonyát egy könyvben. Az ifjú lány rajongó, szexuálisan túlfűtött leveleinek több címzettje van, így például a kor „celebe”, fogalmazott Rockenbauer Zoltán, Törzs Jenő is. (Berta cukkolja is vele Tabéryt.) Miután hazatér a kollégiumból, titokban eljegyzik egymást egyik gavallérjával, Lám Bélával, aki később író lesz. Ekkor Berta már Adyval is kacérkodik – gonosz húzása 1914-ben, amikor meghívja Adyt is és Lámot is Csucsára, s ott Adyval elvonulva gúnyolódnak a szerencsétlen, épp háborúba készülő, katonaruhás Lámon, akit olyannyira megvisel az árulás, hogy megtapossa a jegygyűrűt.
Rockenbauer Zoltán külön kitért a Léda–Csinszka viszonyra is: a fiatal lány mindig rajongással tekintett „elődjére”, hiszen ő Léda Adyjába lett szerelmes (az Új versek és a Vér és arany költőjébe). Még Adél képét is kiakasztotta a falra, a családi portrék közé. Léda már másképp viszonyult hozzá: megérezte benne a vetélytársat, és ne feledjük: Ady 1912-ben írta meg az Elbocsátó, szép üzenetet. „Nagyon nagy bestia lakik ebben a kislányban – idézte Rockenbauer Adél egy leveléből. – … Ez lesz az utódom? Ennek őriztem meg én Adyt?” – írja a Csinszka „szexuális domborulatait” is elemző levelében az idősebb nő.
A frigy Ady Endrével 1915-ben köttetik meg, bár Hatvany Lajos meglátása szerint ez „nem házasság, hanem betegápolás” volt. Rockenbauer tisztázta a Csinszka becenév legendáját, amit Bölöni György téves magyarázatával ellentétben nem Ady adott Bertának, hanem Berta kezdte férjét Csacsinszkinek becézni, ez rövidült, s a Csinszki női párjaként született meg a Csinszka. A művészettörténész felfedte Berta ötletének forrását is: Boncza Miklós másik családjának lengyel felmenői Burgacsinszkyek voltak.
Alig egy hónappal Ady halála után Csinszka betoppan Babitshoz – az új rajongás háttere is feltárul a kötetben. Az egyik úgynevezett Nyugat-matiné alkalmával a már nagyon rossz állapotban lévő Ady is felolvasott, akadozva, nyögve, s ugyanitt fellépett Babits is, aki viszont pazarul szerepelt. Ez kelti fel Csinszka érdeklődését, és azzal állít be a mesterhez, hogy megmutassa rajzait. Csinszka többek között Kernstock Károly rajziskolájában tanul, nem tehetségtelen, habár a festményei kevésbé sikerültek, mint azt a vetített képekből is láthattuk. Inkább a grafikában, a karikatúraszerű rajzban, de mindenekelőtt a papírkivágásban volt tehetséges – magyarázta a művészettörténész. A félénk Babits egy kissé megriad Csinszka vehemenciájától – az 1919 februárjától 1920 tavaszáig tartó viszonynak jellemzően a második fele harmonikusabb.
Levelezésük megjelent, számos érdekességre derül fény belőle (küldöncök szaladgáltak a Veres Pálné utca és a Reviczky utca között), így például, hogy Csinszka vehemensen utálta a Babitsnál lakó Szabó Lőrincet, és többször követelte féltékenyen, dobja ki. Ismét csúnya lépés Csinszkától, amikor szakításukat egy levelében Babitsra hárítja: „Új gazdámmal nagyon meg vagyok elégedve” – kezdi tréfásan sorait, immár Márffy Ödönre utalva, de azzal folytatja, hogy nem esik jól neki, amiért Babits barátként hátat fordított neki. Ez így nem igaz – hangsúlyozta Rockenbauer Zoltán –, Csinszkának nem volt már fontos a viszony. Márffyval 1920 augusztusában házasodnak össze – Rockenbauer kötetének második, javított kiadása már összekovácsolódásuk pontos körülményeire is kitér. Babitsnál találkoztak néhányszor, aztán a Váci úton sétáló festőt Csinszka „rohanja le”, Márffy felmegy hozzá egyszer, kétszer, aztán „egyszer csak a feleségem lett” – tudjuk meg a művész egy leveléből. A szövetséges viszony akkor jön létre, amikor együtt próbálják kiszabadítani a Tanácsköztársaság bukása után bebörtönzött Bölöninét (Itókát – Ady adta becenevén). Márffy rutinos „szabadító”, festőbarátait, Berényt és Kernstockot is kihozta ügyvédi kapcsolatai révén.
Hallhattunk az előadásban az otthonteremtés éveiről – a megörökölt csucsai kastélyt Octavian Goga román költő és politikus veszi meg, de mindössze egy szőrmekabát áráért, emlékezik vissza Csinszka. (Immár román területen van a kastély, nem tolonganak a vevők.) Az egyéb ingatlanokból megvásárolják Móricz gyümölcsösét egy házzal, s egy nyolcéves építkezés kezdődik. Számos festmény őrzi a Szamóca utcai idillt, a négy komondort, Vonyicát, a cselédlányukat (akit sajátos gesztussal Csinszka beöltöztet a saját ruháiba, és kifesti a saját sminkjével), de megjelennek Márffy képein a budai kertvendéglők, a siófoki strand, a bajor tóvidék is, ahol olykor nyaralnak. Rengeteg Csinszka-portré születik – nőalakból csak egyetlen modell szerepel még gyakran Márffynál: Ticharich Zdenka zongoraművésznő, akit minden festő lelkesen örökít meg. S bár a Boncza–Márffy házaspárra nem jellemző a féltékenység, Csinszkának nagyon csípi a szemét „ez a sötét, zongorilla nő”, aki „borzasztó egy szépség”, s „nem hagyott élni”. Márffy pontosan ráérez a felszín alatt forrongó női indulatokra, remekül meg is festi egy beszédes képén. Csinszkát bántja az öregedés és az azzal járó testi változás, Márffy azonban nagyon szépen ábrázolja ezt festményein. Boncza Berta gyakran titulálta magát aszexuálisnak, vagyis, ahogy ő fogalmazott, nem a lába között hevült a férfiaktól, hanem „emberségében”. A férfi intellektus hozta lázba, „agyflörtöket” folytatott (szintén Berta kifejezése) – vagyis a múzsai szerepkör mellett az entellektüel párbeszédek jelentettek számára örömöt. Saját verseskötete 1931-ben jelent meg, és nem igaz, hogy Ady-epigon lenne – hangsúlyozta Rockenbauer.
Márffy Ödön festménye Zdenkáról és Csinszkáról
1934 őszén, a német tóvidékről hazaérvén partit adnak, ekkor kap agyvérzést, amelybe belehal. Rockenbauer Zoltán zárásképp megcáfolta azokat a pletykákat, amelyek Csinszka halálához kapcsolódnak, így például az eltussolt öngyilkosság hipotézisét, de kitért a „titkos szerelmi viszony egy magas rangú IBUSZ-tisztviselővel” elképzelésre is, miszerint ez az illető visszautasította Bertát, aki emiatt lett rosszul. Hogy kik a jelöltek ez utóbbi „posztra”, nem áruljuk el, de a szerző ezt is részletesen tárgyalja könyvében. A borítóra a megindítóan szép Csinszka utolsó portréja című Márffy-kép került, ahol az asszony egy ablakban könyökölve – két világ határán – elvágyódó, kicsit már túlvilági tekintettel néz ki az előtte álló, ismeretlen messzeségbe.
Laik Eszter
Az illusztrációk forrása a könyv Facebook-oldala
