Angyalok és más szférák titkai – idei meglepetések a PIM-ben
A Petőfi Irodalmi Múzeum sajtótájékoztatója felért egy színes irodalomtörténeti kirándulással, annyi érdekes adalék jött napvilágra. Prőhle Gergely az idei év várható eseményei és intézményi fejlesztései között kalauzolt, miközben hallhattunk Arany spiritiszta korszakáról, Kazinczyról mint profi network-építőről és Heinrich Böll magyarországi naplóiról.
Ha azt mondom, a Petőfi Irodalmi Múzeum az egyik legjobb hely a fővárosban, nyilvánvalóan kitűnik belőle a szakmai elfogultság, de itt, az Irodalmi Jelenben, ahol alig telik el úgy hét, hogy ne számolnánk be valamely jelentős eseményről, amelynek a múzeum ad helyet, talán nem meglepő a kijelentés. Éppen ettől jó a PIM: hogy nem válik el múzeumi funkciója és a pezsgő kortárs művészeti életnek színteret adó találkozóhely-jellege. Az utóbbi években annyi színes ötlettel, magas nívón kivitelezett, modern, interaktív projekttel léptek a közönség elé, hogy az irodalom többé nem egy szűk réteg álmatag szórakozása, hanem tömegeket megszólító kulturális élmény. Nem véletlenül kezdte számokkal az évnyitó sajtótájékoztatót Prőhle Gergely: Facebook-oldaluk követői, akárcsak az Arany János-oldalt követők létszáma harmincezernél jár. A PIM-nek és tagintézményeinek tavaly több mint hatvanezer látogatója volt; külön öröm, hogy a Mesemúzeumban tizenhétezernél is többen fordultak meg, hiszen ők a jövő olvasói. A páratlanul szórakoztató Arany-buszra (melyről mi is írtunk) harmincezren szálltak fel.
Prőhle Gergely tavaly vette át a PIM főigazgatói tisztjét
Vagyis, legyen olykor bármilyen rossz a közhangulat, van valami felemelő abban, hányakat vonz az irodalom ügye, jegyezte meg Prőhle Gergely. Nem meglepő, hogy a kiállítások közül a tavaly 100 éves Szabó Magda-tárlat tarolt, az Abigél-kívánságurna többször megtelt a látogatók titkos kéréseivel (erről itt írtunk). Nagyon sokan keresték fel a Kassák-kiállítást, amely nagyban felélesztette a húszas évek avantgárdja iránti érdeklődést. Töretlen az érdeklődés az évfordulós Arany-kiállítás iránt, de az Arany-év még idén is folytatódik – „legszívesebben abba sem hagynánk”, jegyezte meg tréfásan a főigazgató.
Egy múzeum életében legalább olyan fontos események az új beszerzések, melyeket olykor szemfülesen „össze kell vadászni” a magántulajdonban lappangó és az aukciókon felbukkanó tárgyak közül. Egyik legnagyszerűbb szerzeményük Berény Róbert Füst Milán-portréja, melyet meg is csodálhattunk az állványon, mellette szintén látható volt Jan Styka Petőfi a nagyszebeni ütközetben című alkotása, amely a Bem-körkép egy részlete. Páratlan Arany-fotókra bukkant magángyűjteményekben E. Csorba Csilla (ezek a kivetítőn peregtek), illetve a tárlóban néhány kézírásos dokumentumot is megcsodálhattunk, Aranytól, Kölcseytől, Bethlen Margittól. Gyarapodott a gyűjtemény mások mellett Kabdebó Tamás levelezésével, Horgas Béla kézirataival, és a jelentősebb szórványok közül a múzeumba került például a Csoóri Sándor 60. születésnapjára készült emlékkönyv, vagy Radnóti Miklósné 18 levele.
Berény Róbert híres Füst-portréja és Jan Styka festménye
Elérkezvén a tájékoztató legjobban várt pillanataihoz, a főigazgató „leleplezte”, milyen kiállításokkal várják a közönséget idén. A fotográfia hónapjában Országh Antal fotói azt mutatják majd meg, milyennek láthatta Arany János a modernizálódó Budapestet. Arany versein egyébként határozottan érződik a fotografikus látásmód, az akkor éledező művészeti ág hatása. Biztosan nem csak a teremben lepett meg sokakat, hogy a költőóriás megélt egy spiritualista időszakot is – erről szól majd a „Képmutogatók – Arany János kapcsolata a spiritualizmussal” című kiállítás, ami igazi kuriózumnak ígérkezik. (Érthetően a forradalom utáni nyomott évekre tehető a költőnek e rövid ideig tartó érdeklődése.) Megismerhetünk egy jelentős Arany-kortársat is (aki szintén várományosa volt az Akadémia főtitkári tisztjének): az Erdélyi János-életmű-kiállítás mint családtörténeti bemutató is különleges, hiszen az unoka, Erdélyi Ilona a mai napig aktív irodalomtörténész, és az ő fia ugyanabban a székben ül most, mint Arany János egykor – hívta fel a figyelmet Prőhle Gergely. Az „Arany János és a Toldi” bábtörténeti kiállítás minden korosztály számára lesz csalogató, a „Balatoni nyár” pedig a vakáció szezonját nyitja meg.
Egy az új szerzemények közül: Kazinczy Gábor levelében Széphalom sorsán kesereg (1860 körül)
A nem évfordulós programok közül a készülő Csáth Géza-kiállítás a lélektan felől közelít majd a húszas évek társadalmi-politikai változásaihoz, a Trianon-traumához. Egyúttal „megágyaz” e program a pszichoanalitika és a művészetek kapcsolatát feldolgozó tárlatnak, amely a száz ével ezelőtt rendezett pszichoanalitikai konferenciára emlékezik – ezen Sigmund Freud is részt vett. Lesz Szántó Piroska-kiállítás, és év végére egy csemege: Csorba Csilla régi álma valósul meg az „Angyalok” című tárlattal, amely az angyaltémát járja körül az irodalomban és a művészetekben. A többi meglepetés!
A főigazgató részletesen beszámolt a tagintézményekben várható eseményekről, felújításokról, így az Országos Színháztörténeti Múzeum, a Bajor Gizi Színészmúzeum, a Kassák Múzeum, a széphalmi Magyar Nyelv Múzeuma, a sátoraljaújhelyi Kazinczy Múzeum és a nagyszalontai Arany Múzeum tevékenységéről. Örvendetes hír a Kazinczy-kert felújítása EU-s támogatásból, valamint a Kazinczy Múzeumban tervezett helytörténeti kiállítás. Szeretnék azt is körüljárni – emelte ki Prőhle Gergely –, miként lehetséges, hogy egy ilyen elszigetelt helyen élő költő ilyen méretű – mai szóval élve – európai „netwörköt” volt képes kialakítani, és az irodalom véráramának középpontjába kerülni. A nagyszalontai Arany-emlékhely felújítása heroikus munka, például a román hatóságokkal való egyeztetés miatt is, de idén ez is megvalósulhat.
Arany János levele Nógrád vármegyének, amelyben megköszöni a tiszteletbeli főjegyzői címet (1861)
A nemzetközi vonatkozású események közül kiemelkedik Heinrich Böll születésének 100. évfordulója. Talán sokan nem tudják, hívta fel a figyelmet Prőhle Gergely, hogy az író Magyarországon katonáskodott, ki is adták magyarul naplóit, leveleit, melyek rendkívül értékes rajzai a háborús időszak magyar viszonyainak. Izgalmas ezzel párhuzamba állítani a magyar cenzorok és kiadói lektorok korabeli (nem épp hízelgő) jelentéseit Böllről – még Petri Györgynek is voltak elmarasztaló mondatai. Amikor a hetvenes években Böll a PEN Club vendégeként hazánkban járt, Görgey Gábor készített vele egy szuper8-as filmfelvételt – ennek digitalizált változatát is megnézhetjük majd a PIM-ben. Hasonlóképp fontos külföldi vonatkozású program lesz a múzeum hagyományos nyári fesztiválja (a tavalyiról itt szóltunk), amely V4-elnökségünk idején a visegrádi együttműködés jegyében zajlik majd.
Prőhle Gergely részletesen bemutatta az újonnan alapítandó Kálmán Imre Központot is, amelynek célja a magyar zenés színház eseményeihez kapcsolódó kulturális emlékezet feltárása, színháztudósok, muzeológusok, zenetörténészek és szociológusok részvételével. A tájékoztató végéről már épp csak „A lányok, a lányok, a lányok angyalok” közös eléneklése hiányzott, bár a főigazgató derűsen felvetette a lehetőséget, ám inkább éltünk a PIM vendégszeretetével, és koccintottunk egyet az idei évre. Na meg a hónunk alá csaphattuk azt a pompás kis dossziét, amelyet neves írók aláírásai díszítenek, Adytól, Jókaitól kezdve Márain, Juhász Gyulán át Tamási Áronig és Weöres Sándorig – és még sorolhatnám. Jó érzés volt buszozni vele.
Szöveg és fotók: Laik Eszter
